A futsal hazája Berettyóújfalu

MEZEI JÓZSEF sokoldalú ember. Egy évente megjelenő kiadványban háromszor is írtak róla: 2001-ben mint vállalkozóról, 2005-ben mint a Mezei-Vill Kft. ügyvezetőjéről, 2008-ban pedig mint a bajnokcsapat Mezei Vill FC tulajdonosáról. Tizennyolc éve beszélgettem vele hosszabban az indulásról. A mostani interjú apropója az, hogy futsalcsapata kupagyőztes lett.

Március idusa van, ünnep, Mezei József felsőjén a Barcelona címere és egy kokárda. A lámpagyár irodaépületében beszélgetünk.

– Vekerden, egy kis bihari faluban él a 80 éves édesanyám. Ma a falut közel százhúsz lélek lakja. Szívesen járok haza, hisz ideköt a gyerekkorom. Szüleink tehenet tartottak, ha kellett, kapáltunk, kaszáltunk mi is az öcsémmel. Itt jártam az első négy osztályt, a felső tagozatot viszont már Zsákán, a kastélyban. Az általános iskola után szakmát szerettem volna és érettségit. A nagynéném Újpesten élt, így minden további nélkül elengedtek a budapesti villamos energiai szakközépiskolába. Készültem én főiskolára is, de meggondoltam magam. Az Elzettben kezdtem el a munkát, ott sikerült elsajátítanom a villanyszerelői szakma gyakorlati fogásait, ezzel vigasztalódtam. Drága szüleim egy egész életen át küzdöttek azért, hogy egy fél házhoz hozzásegítsenek. A másik részét nekem kellett előteremteni. Művezetőként véglegeltem le az első munkahelyemen, hogy aztán egy csavarhúzóval és egy kombinált fogóval felépítsem a vállalkozásomat.

– 2001-ben kilenc alkalmazottja volt és három alvállalkozója. Azóta kinőtték azt a telephelyet, ahol akkor beszélgettünk, és a Morotva ligetre sem lehet ráismerni…

– Én sem tudtam, hogy ez ekkorává nőhet. Egy biztos, óriási szorgalom kellett hozzá. Az összes megtermelt pénzt, amikor ketten voltunk, amikor öten, húszan vagy százan, mind visszaforgattam a vállalkozásba. A Mezei-Vill Kft. családi vállalkozásként indult. Az adottságainkat maximálisan kihasználva, folyamatosan bővülve váltunk egyre nagyobbá. Tizenöt évvel ezelőtt kezdtünk a közvilágítással foglalkozni. Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Mátészalka volt a kezdet. Ehhez a munkához Thorn izzókat vásároltunk, de már tudtam, hogy jönnek az új típusú lámpák, amiknek nem csak a telepítésével, hanem a gyártásával is szeretnék foglalkozni. Az utóbbi években alapvetően a LED technológiájú égők fejlesztésére és gyártására koncentrálunk. A közvilágítás terén – az egyedi lámpatestek gyártásától a kivitelezésen át a karbantartásig – komplex munkát végzünk. Csorba Gyuri barátom gyakran idézte Kazinczyt, ha belefogtunk valamibe, hogy „Jót s jól!”, és igyekeztem én is ennek megfelelően építeni a jövőt. Azt szerettem volna elérni, hogy a cégünk folyamatosan fejlődve hosszú távon fenntartható, elismert, megbízható és versenyképes közreműködője legyen a hazai és a nemzetközi villamos- és világítástechnikai iparnak.

– Ennek egy fontos állomása lett a lámpagyár…

– 2013-ban készült el a gyárcsarnok. A piac dinamikus fejlődése magával hozta a megrendelések növekedését is. Egyre nagyobb lett az érdeklődés az egyedi dizájnnal előállított lámpatestek iránt. Magyar fejlesztés, magyar gyártás. Mára a cég olyan fejlődésnek indult, hogy tevékenységünket kiterjesztettük a kelet-közép-európai piacra. Magyarországon kívül sikerült megszerveznünk az eladást Ukrajnában, Romániában, Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában, így évente 20 000 lámpatestet értékesítünk. Nagyváradon céget alapítottunk. Tevékenységünk az egyszerű mellékutcai világítótesttől egészen az autópálya világításáig mindent lefed. A karácsonyi díszkivilágításaink is ismertek: Debrecen és Berettyóújfalu ünnepi fényeivel az itt élők nap mint nap találkozhattak. Örülök, hogy a fiam villamosmérnök lett. Érdekli a gyári munka, remélem, megtalálja a számítását. A lányom közgazdásznak tanult, nagy segítségemre van. Többen is dicsérték azt a reklámanyagot, amit ő szerkesztett, és a honlapunkat is ő kezeli. A feleségem a bobpálya és a jégcsarnok körül szervezkedik, úgy látom, ő is örömet talál a munkájában.

– A Morotva liget egy nagyvárosnak is a becsületére válna…

– Éveken keresztül támogattam a Morotva-napokat, ami egy civil kezdeményezésből, az alvég és a felvég mérkőzéseiből nőtte ki magát. Úgy gondoltam, hogy európai források bevonásával nagyobb elképzeléseket is meg lehet itt valósítani. 2008-ban felépült a jégpálya, amire volt ugyan 20 millió forint támogatás, de 80 millió lett a vége. Nyertünk 21 millió forintot egy 60 × 40-es műfüves pályára, de végül 60 × 105 méteres játékteret építettünk, ami 90 millióba került. Sok támadás ért amiatt, hogy több pályázatot is nyertem, de arról már nem szólt a fáma, hogy mennyit teszek hozzá… A Pálfi István Sportcsarnokhoz is kaptam 240 millió forintnyi támogatást. Az én szerencsétlenségem, hogy ingoványos volt a talaj, ezért az alapokhoz kétszáznegyven 10-12 méteres betonoszlopot kellett önteni, így a végén 900 millióra rúgott a beruházás, és a hiányzó részt nekem kellett előteremtenem. Még szegény Csorba Gyuri javasolta a bobpályát. 2005-ben kértem az első árajánlatot, de csak nyolc esztendővel később jelent meg pályázat; végül is sikerült megvalósítani. Felépültek a jurtaházak is, azokban negyven férőhelyet alakítottunk ki. Vannak visszatérő vendégeink, iskolai osztályok érkeznek az ország minden pontjáról. Több mint tíz embernek ad munkát a szabadidőközpont, és reményeim szerint hamarosan el is fogja tartani magát. Én ezt nem magamnak építettem, szeretnék egy élhető várost, ahol hasznosan el lehet tölteni a szabadidőt. Ha a Jóisten megsegít, akkor még egy sportnevelő kollégiumot is építünk ezen a területen. Ha ez megvalósul, a sportképzés mellett nagy gondot szeretnénk fordítani a nyelvtanulásra is.

– A futsal a szíve csücske, ezzel is sporttörténetet írtak…

– Minden sportot szeretek, de szerintem nincs szebb dolog a focinál. Sok mérkőzést vezettem futballbíróként az NB II-ben, és négyszer mint asszisztens működtem a legjobbak mellett az NB I-ben. ’87-ben kezdtem vezetni a megyében, ’98-ban hagytam abba. A városi kispályás labdarúgó-bajnokságban öt éven keresztül mindig nyertünk, ezért jött az ötlet, hogy induljunk el a futsalbajnokságban. Már az első szezonban, 2004-ben másodikok lettünk, és osztályozóval feljutottunk az NB I-be, ahol a csapat az első esztendőben nyolcadik lett, a második évben harmadik. Utána megnyertük a bajnokságot úgy, hogy 44 mérkőzésen keresztül nem kaptunk ki. Nekem az volt az elvem, hogy olyan fiatalokat neveljünk, akik megállják a helyüket országos szinten. Nyertünk három bajnokságot, és most tavasszal megszületett a 3. kupasiker is. A Győr fölénk nőtt, így sokszor csak a második hely jutott nekünk, de 2014-ben sikerült megverni őket a rájátszásban. Így jutottunk el Spanyolországba. Tudtuk, hogy nincs esélyünk, de hogy ott lehettünk, az életre szóló élmény volt. Innen így is elkísért vagy ötven szurkoló, és ott még vagy 30 kint élő magyar kijött a meccseinkre. Kikaptunk mind a háromszor, de Siska Gergő elmondhatta, hogy gólt rúgott a Barcelonának. A vereségek ellenére mindenki sikerként élte meg, hogy ott lehettünk. Szeretném, ha a sportág neve összeforrna a városéval, hiszen Veszprémről sokaknak a kézilabda jut eszükbe, Egerről a vízilabda. Mesélték egyszer a csíkszeredaiak, akiket meghívtunk, hogy amikor Marosvásárhelyen tankoltak, megkérdezték tőlük, hova mennek, mondták, Berettyóújfaluba jönnek jégkorongozni. Hogyhogy, lepődött meg a kutas, hiszen ott futsalcsapat van!

*****

„A futsal a nagypályás labdarúgás teremben játszott változata. Kezdetben Five a Side (öten egy térfélen) volt a játék neve, később az angol football és a spanyol sala (terem) szavakból született meg a futsal elnevezés. A futsalt két csapat játssza, mindkét csapatban 4 mezőnyjátékos és egy kapus van. A cserék száma legfeljebb 7. A játék során bármennyiszer lehet cserélni, de csak a kijelölt zónában. A játéktér mérete azonos a kézilabdapályáéval, a játéktér szélét itt is vonal határolja. A játékidő kétszer 20 perc tiszta játékidő.” (A labdajáték leírása a világhálós lexikonban)

2019.06.03
Galéria
Mezei József sokoldalú vállalkozó
A csapattal Barcelonában (Fotó: magánarchívum)
A lámpagyár termékeit külföldön is ismerik
A sportcsarnok
Mezei-Vill-szurkolók egy hazai meccsen (Fotó: magánarchívum)
A berettyóújfalui futsalcsapat februárban (Fotó: magánarchívum)
Bobpálya a Morotva ligetben, háttérben a jurtaházak