Egy méltatlanul elfeledett váradi építész

Szeghalmy Bálint építészmérnök édesapja, id. Szeghalmy Bálint neves építőmester és 1896-ban bekövetkezett haláláig a nagyváradi református egyházközség presbitere volt. Ifj. Szeghalmy Bálint a család kilencedik gyermekeként 1889. április 21-én született Nagyváradon. Vallásos nevelésben részesült testvéreivel együtt. A legismertebb testvére az 1883-ban született dr. Szeghalmy Sándor. Ő felső tanulmányait a helyi jogakadémián kezdte, majd 1906-ban a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen doktorált. Ügyvédként dolgozott Nagyváradon, de életének igazi munkaterülete a Nagyváradi Református Egyház volt, ott presbiterként, majd gondnokként tevékenykedett. 1964-ben hunyt el.

Ifj. Szeghalmy Bálint elemi és középiskolai tanulmányait Nagyváradon végezte. Az Állami Főreáliskolában érettségizett 1908-ban, majd a Budapesti Műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet 1912-ben. Már egyetemi hallgatóként, 1911-ben elkészítette a várad-velencei református templom építési tervét, azonban az I. világháború kitörése miatt a templomépítés nem valósulhatott meg. A fiatal építészhallgatót Kós Károly és építésztársai munkássága nagyban befolyásolta, és egy életre elkötelezte magát a népi építészet iránt. A népi élményvilágból merített és alkalmazott építészeti elemek már első munkáinál megjelentek.

A népi építészet híve

A friss diplomás mérnök 1912–1913-ban önkéntesi éveit leszolgálta, majd az 1914. évi mozgósításkor bevonult katonai szolgálatra, de a következő évben súlyosan megsebesült, és a továbbiakban már nem kellett frontszolgálatot teljesítenie. Főhadnagyként szerelt le 1917-ben.

Építészi tevékenysége a két világháború közötti időre esik. 1929-ig Nagykanizsa városi mérnöke volt. Ezekben az években készültek a következő tervei: a karcagi kultúrház, a hódmezővásárhelyi iparosegylet székháza, a szombathelyi felső kereskedelmi iskola, a soproni evangélikus teológiai internátus, a nagykanizsai mozgószínház és kultúrház. Nagykanizsán az ő tervei alapján épült fel a Beák-villa, a Teutsch-kastély, a vásártér és a piaci árucsarnok. 1929-től Miskolc főmérnökévé nevezték ki. Itt készült munkái közül kiemelkedik a kalotaszegi stílusban tervezett Martin-kertvárosi és a Deszka-templom.

1936-ban tagja lett a Budapesti Mérnöki Kamarának. Ebben az időszakban továbbra is következetesen azt a századfordulós építészeti eszmét képviselte, miszerint egy épületet teljes egészében (berendezésével együtt), egységes szellemben kell megtervezni a népi építészet szerkezeti és részletformáinak szellemét követve. Munkáiban csak természetes anyagokat használt: követ, fát, vasat. A templomainak mérete szolid, a 200-400 lelkes gyülekezetet tartotta családiasnak.

Szeghalmy Bálint hitvallása szerint: „A templom Isten háza. Tehát legyen tiszta, minden a maga természetes színében. A templom Isten trónterme. Legyen jó természetes világítása. (Ez megszabja az ablakok méretét, elhelyezkedését.) Akusztikája természetes: a csendesen elmondott Ige is legyen mindenütt jól hallható. A református istentisztelet sok elemből áll: istentisztelet, bibliaóra, szeretetvendégség, ifjúsági alkalmak, közművelődés. Mindennek legyen helye.”

A második világháború végén Németországba menekült. Feleségével együtt Deggendorfban telepedett le, és igen szűkös anyagi körülmények között éltek. Innen küldte haza Nagyváradra az egyetlen kései szecessziós stílusú templomtervét a réti gyülekezet részére. A bajorországi településen halt meg 1963. június 6-án, 74 éves korában. Felesége 1975. május 13-án követte őt. Mindketten a deggendorfi temetőben nyugodtak, mígnem 2000. október 29-én hazahozták hamvaikat, és Miskolcon a Deszkatemplom közelében temették el.

A réti református templom

A Várad-réti Református Egyházközség temploma a Püspöki (Ştefan cel Mare) út 6. szám alatti telken áll. A gyülekezet 1927. január 1-én vált ki mint parókiális kör az olaszi gyülekezetből. A Püspöki úton már 1926 októberében tágas telket kaptak, hogy azon templomot, iskolát és lelkészlakot építsenek. Két évre rá Krausze Tivadar építészmérnök elkészítette a lelkészlakot is magába foglaló imaház tervét, az épületet 1928. december 23-ra húzták fel. Az imaház szomszédságában – a mai templom helyén – hozzákezdtek az iskola építéséhez is. Az 1944. szeptember 6-i bombázás során az imaházat telitalálat érte, és romba dőlt.

A háború után az egyház vezetése úgy döntött, hogy új templomot épít az iskolának szánt alapokra. Ez eleve meghatározta a templom méretét. Szeghalmy Bálint műépítészt kérték fel a terv elkészítésére, s ő 1946-tól postán, részletekben küldte a terveket Németországból. A templomot 1948-ban kezdték építeni; év végére már tető alá került. Az első időben Fenessy László vállalta az építkezés szakirányítását, majd Elkán Károly építész vezette a munkát, s ő a toronynál bizonyos változtatásokat is tett.

Az építkezés elhúzódott, az első istentiszteletet csak 1954 karácsonyán tarthatták meg az ideiglenesen berendezett templomban. A torony alapjait 1955. november 21-én rakták le a templomhajó mellé. Végül az elkészült istenházát 1956. december 16-án szentelte fel Arday Aladár püspök.

Meghitt hangulatot áraszt a faragott gerendás, faburkolatos, a nyitott fedélszékes mennyezetekre emlékeztető templombelső. Külön is említésre méltó a faragott szószék, a papi szék, illetve a padok.

Nagyvárad számára tervezte még Szeghalmy Bálint az egykori református püspöki palotát is, ezt 1936–1937-ben emelték a Teleki (ma Primăriei) utca 27. szám alatti telekre. Mai alakját, immár a Partiumi Keresztény Egyetem egyik épületeként, egy jó évtizede Pafka Ernő építész terve alapján nyerte el.