Elszármazottak találkoztak Magyarkakucson

Az elmúlt vasárnap a tizenhetedik alkalommal szervezte meg a Magyarkakucsi Református Egyházközség a településről elszármazottak találkozóját. Az ünnepség az Árpád-kori református templomban tartott istentisztelettel vette kezdetét, és részt vettek rajta a magyarországi testvértelepülésről, Kakukcsról érkezett vendégek is.

Helybeli lakosok, a faluból elköltözöttek immár 17. alkalommal jöttek össze újra szép számban Magyarkakucson a református egyházközség szervezésében együtt ünnepelni. Népes küldöttség érkezett a magyarországi testvértelepülésről, Kakucs községből a helyi elöljáró, dr. Kendiné Toma Mária polgármester vezetésével. Biharkeresztesről is sokan jöttek el, a város polgármestere, Barabás Ferenc ugyanis szintén magyarkakucsi gyökerekkel rendelkezik. Küldöttségük tagjai között találhattuk a Fehér Mályva Hagyományőrző Népdalkör tagjait. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke.

A múlt vasárnapi esemény a református templomban tartott ünnepi istentisztelettel kezdődött, igét hirdetett Fazakas Ildikó, a Várasfenesi Református Egyházközség lelkipásztora. Prédikációjának alapgondolatait Mózes 1. könyve 12. fejezetének 1–9. verseiből merítette: „És mondá az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre a melyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet. És áldás leszesz (…) – szól többek között Isten igéje. A lelkész a szakemberek által megtervezett síneken biztosan haladó vonathoz hasonlította az ember életét: „a Teremtő elhívott bennünket erre az életre, és ráhelyezett egy bizonyos sínpályára.” Az ünnepi alkalmon részt vevők pedig – életük különböző pályái, állomásai után – ide, Kakucsra hazaérkeznek.

Szilágyi Gyöngyi, a Magyarkakucsi Református Egyházközség lelkipásztora köszönte meg az igehirdető szolgálatát, majd a gyülekezet a nagyon szépen rendezett templomkertbe vonult, ahol köszöntések hangzottak el, majd koszorúzás következett. Elsőként Barabás Imre, a házigazda egyházközség főgondnoka a presbitérium nevében üdvözölte a sokaságot, különösen a testvértelepülés elöljáróját és Maczák Jánost, ők több mint másfél évtizede szívügyüknek tekintik a magyarkakucsiakkal tartott kapcsolatot. A találkozótól azt reméli, hogy kellemes baráti beszélgetésekkel, szórakozással, érzelmi és lelki feltöltéssel gazdagítja a résztvevőket, akik – ha mindennapjaikat nem is töltik a faluban – otthonuknak érzik Magyarkakucsot. A főgondnok köszöntőjét románul is elmondta, hiszen jelen voltak Szászfalva község (közigazgatásilag Magyarkakucs ide tartozik) elöljárói, helyi tanácsosok és a helyi ordtodox lelkész.

A továbbiakban Szabó Ödön a tiszteletes asszony hasonlatát továbbgondolva kifejtette, hogy az életünket meghatározó sínpár két alkotója a keresztény hitünk és a nemzeti közösségünkhöz való ragaszkodásunk. „Ha tudjuk, honnan indultunk ki, akkor egész utunk jó irányba fog haladni, és nagyon fontos, hogy ne térjünk le ezekről az utakról” – mondta a képviselő. Azt is fontosnak tartotta, hogy ne engedjük magunkat az értékeinkről lebeszélni. Gratulált is az értékekhez való ragaszkodásukért a magyarkakucsiaknak, a találkozót szervező lelkipásztornak és a főgondnoknak, amiért „itt évről évre, makacsul kitartanak”.

Dr. Kendéné Toma Mária, a magyarországi Kakucs község polgármestere is nagy szeretettel köszöntötte a megjelenteket, ahogy tette ezt az elmúlt tizenöt évben is, hiszen ennyi ideje áll testvéri kapcsolatban a két település. Mint fogalmazott: „Mi kakucsiak vagyunk mindannyian. Ez számunkra is megtiszteltetés, és remélem, önök is úgy látják, hogy nem volt hiába ez a tizenöt esztendő, hiszen annyi mindent tudtunk mutatni egymásnak.”

Közben egy kis csendes eső is eleredt, de ez nem gátolta meg a jelenlévő elöljárókat abban, hogy elhelyezzék a kegyelet koszorúit és virágait a templomkertben álló világháborús emlékmű talapzatán és a kopjafánál. A megemlékezőknek Busca-Szilágyi Eszter egy szép éneket adott elő.

A falunapi ünnepséggel felérő találkozó ezután a parókia udvarán feltálalt ünnepi ebéd elfogyasztásával folytatódott. Gyönyörűen megterített asztalok várták a vendégeket egy hatalmas sátor alatt, mely védett volna bennünket az esőtől, de az közben elállt, és kisütött a nap is. A fentebb említetteken kívül pedig számos helybeli hozzájárulásával a találkozó minden résztvevője megtapasztalhatta az igazi vendégszeretetet. Az ebéd szüneteiben alkalmunk volt meghallgatni a biharkeresztesi népdalkör előadását, a kiválóan éneklő Busca Szilágyi Eszter könnyűzenei és Molnár Júlia színművész operettslágerekből válogatott összeállítását.

Délután lassan elbúcsúztunk a magyarkakucsiaktól, de Váradra hazafelé tartva az autóban továbbra is róluk beszélgettünk, elismerő tisztelettel az iránt, hogy ez maroknyi magyar ott a Sebes-Körös mentén makacsul ragaszkodik településéhez, múltjához, templomához, és minden évben megszervezi ezt a találkozót. De Magyarkakucson másféle rendezvényeket is tartanak, melyeknek ugyanaz a céljuk: a közösségépítés, amit a szórványban élőknek nem is olyan egyszerű megvalósítani. Jövőre újra találkozzunk!

2019.07.10
Galéria
Remek hangulat
Az istentisztelet résztvevőinek egy csoportja
Fazakas Ildikó várasfenesi lelkész volt az igehirdető
Az ünnepség a templomkertben folytatódott, felvételünkön a biharkeresztesi Fehér Mályva Népdalkör tagjai
Szabó Ödön parlamenti képviselő is köszöntötte a találkozó résztvevőit. Mellette Szilágyi Gyöngyi magyarkakucsi lelkipásztor
Koszorúzás a világháborús emlékműnél
Magyarkakucs református templomában kezdődött a rendezvény
Fehér asztal mellett, családias együttléttel folytatódott a rendezvény