A lélek rejtett nyelvét tanítja

L. Székely Melinda tizennyolc évig táncolt a kolozsvári Magyar Operában, majd férjével Nagyváradra jöttek, és azóta balett-tanítással foglalkozik. Neve immár összeforrt a saját alapítású, tizedik évét betöltött Balettke Táncstúdióval.

Elmondása szerint táncközelben született, mivel édesapja kolozsvári operettszínész, táncoskomikus volt, és köztudott, hogy a színház és az opera közös épületben működik, vagyis egészen kis korától kezdve kedvére csodálhatta az előadásra készülődő balerinákat. Esténként öltözni kezdett, és szólt a szüleinek, ne késlekedjenek, mert kezdődik az előadás. Nem csoda hát, hogy L. Székely Melinda szülei úgy döntöttek, a kolozsvári balettiskolába íratják a kis örökmozgót. Később édesanyja megkérdezte, nem döntöttek-e rosszul, nem érzi-e tehernek a fizikailag nagy igénybevételt jelentő balettet. Boldogan tiltakozott, hogy nem, nem, neki ez az élete!

– Mindenekelőtt az érdekelne, hogy a legtöbb gyerekben születésétől meglévő mozgékonyságból, amelyet manapság nem ritkán kezeltetnek is egyes szülők mondván, hogy a gyerekük hiperaktív, mennyire könnyen vagy mennyire nehezen lehet átváltani a szakszerű, kidolgozott balettmozgásra.

– Minden gyerekben már születésekor benne van a ritmus érzékelése és szeretete, ami természetes, hisz a terhesség alatt magzati létüket az édesanya szívritmusa és mozgása irányítja, illetve határozza meg. Már az óvodás kiscsoportokban nagyon szívesen veszik a játékosan feldolgozott mondókákra, dalocskákra szervezett mozgást, gyorsan ráhangolódnak a zene ritmusára. Megszeretik a táncot. Ez még nem balettezés, de reményteljes kezdet. Létezik egy kifejezetten klasszikus balett-technikát oktató módszer, a világhírű orosz balerina és táncpedagógus módszertanára épülő, közismert Vaganova-technika, ezt viszont csak kilencéves kortól lehet gyakorolni. Aki a hivatásos balettművészetet választja, előbb kilenc éven át tanul a balettiskolában, utána öt év egyetem, majd két év mesteri. Na de nem ritka, hogy már a hároméves kis óvodás is kívánna balettezni, és nem lehet hat évig elodázni a szakszerű balett-tanulást. Magyarán: rákényszerültem a saját tanítási technikám kidolgozására, és azóta ennek alapján tanítok. A férjem, Zsolt, mondta is, hogy ideje volna már leírni és kiadni, de úgy érzem, ennek még nem jött el az ideje. Egyébként úgy kezdtem a tanításhoz, hogy a kislányunk hároméves korától járt az evangélikus óvodába, és az igazgatónő megkérdezett, nem volna-e kedvem balettórákat tartani. Megalakult az első csoport, kezdetben öt gyermekkel, ebből kettő volt a sajátunk. És a név is ekkor született: Balettke, a kicsinyítő képzővel varázsoltuk magyar hangzásúvá a nemzetközi szót, ráadásul a foglalkozás kisgyerekek számára indult. Hírünk elég gyorsan terjedt, olyannyira, hogy a heti egy alkalomra a három korcsoportba nemcsak a megyéből jönnek, hanem a történelmi Biharországból is: a váradiakon kívül vannak élesdi, székelyhídi, érköbölkúti, biharkeresztesi, biharugrai gyerekeink. A 4 és 6 év közti legkisebbek csoportja 50 percet tanul, a 7 és 9 év közötti középső csoportosok egy órát, a 9 éven felüli nagycsoportosok pedig másfél órát. Mostanra már nagyra nőttünk: három évvel ezelőtt innen jutott be a budapesti Magyar Táncművészeti Egyetemre kislányunk, Emőke. Őt a Nemzeti Táncszínház színpadán idén tavasszal díjazták saját koreográfiájáért.

– A mozgáskultúra kialakításán és fejlesztésén kívül mi kap még fontos szerepet az oktatásban?

– A zenei ritmusérzék fejlesztése, a térorientáció elsajátítása, a színpadi tér megszokása, mindez nagyon fontos a nyilvános fellépések, jelesül az év végén megrendezett záró előadás sikere szempontjából. Menet közben alakult ki, hogy a gyerekekkel együtt nevezzük el a táncokat, illetve a csoportokat, de büszke vagyok arra, hogy ketten már saját koreográfiával léptek fel. Különösen a kicsikkel, amikor elkezdjük a balett-gimnasztikát – például a lábfej, a nyújtott térd fogalmának rögzítését és begyakorlását –, nagyon fontos az állandó játékosság jelenléte. Egyrészt könnyebben sajátítanak el mindent, másrészt pedig nekem is könnyebb rávenni őket az improvizálásra és a térben tájékozódásra. Munka közben derült ki, mi is a leglényegesebb, mondhatnám, az élet vitt rá, mert minket még nem tanítottak ilyesmikre. A középcsoporttal a gimnasztikát bemelegítésnek használjuk, a nagycsoportnál pedig már beidegződött. Nem panaszkodásként mondom, de sokszor a szülőkkel több gondom akad, mint a gyerekekkel. Természetes, hogy a szülő egyrészt elfogult a saját gyermekével, másrészt türelmetlenek is sokan. Alig kezdi el a gyerek a tanulást, már érett szerepekben szeretné látni az anyuka. Tulajdonképpen ennek a megkönnyítésére találtam ki, hogy a kiscsoport számára a második félévben tartunk egy órát az anyukákkal, amikor szembesülhetnek a legkülönfélébb problémákkal. Közösen könnyebb megoldani mindent, például együtt tervezzük a kosztümöket, amikor a gyerekek egyenesen a szülővel közlik, miben is szeretnének fellépni. Nagyon örülök, hogy ezeknek a többé-kevésbé improvizált ötleteknek köszönhetően a gyerekeket már a legkisebb kortól is partnereknek tekinthetjük. Nagyon jó közösség alakult ki, nyári tábort is rendeztünk már, tavaly pedig meghívtak Székelykeresztúrra táborba, mert odáig ment a hírünk. Nagyon jól sikerült az egyhetes táborozás, megyünk az idén is.

– Ha röviden össze kellene foglalni a tapasztalatait, mi volna, amit mindenáron el szeretne mondani?

– Örülök, hogy amikor én kezdtem, volt kitől tanulnom, és most továbbadhatom a saját tapasztalataimmal kibővítve. Ennek tulajdoníthatom, hogy bebizonyosodott: a Balettkéből is ki lehet nőni, igazi művésszé válni, illetve az is, hogy a művészetet semmiképpen sem szabad kihagyni a nevelésből. Vonatkozik ez természetesen a táncra is, amiről Martha Graham neves kortárs táncos azt vallotta, hogy az „a lélek rejtett nyelve”. Az a gyerek, aki kiskorában megtanulja ezt a kifejezésmódot, később sokkal könnyebben megtalálja a helyét az életben.

 

2019.08.17
Galéria
L. Székely Melinda balettoktató
A jubileumi évfolyam záró előadásának műsorfüzete. Jankó Szép Noémi munkája
A próbateremben
Márton Katalin tervezte a 2011/12-es évfolyamosok emléklapját
Gyere te is a színpadra!
Pihenőn
Hajnal álma, a tavalyi előadás résztvevői
A labda című előadás 2015/16-ból
A Diótörő próbáján az öt évvel ezelőtti kis tanítványok