Rákóczi Gergő halmozza a sikereket

Az érköbölkúti RÁKÓCZI GERGŐ neve ismert és elismert a fogathajtók és a sportkedvelők körében. Fiatal kora ellenére már nagyon sok versenyt megnyert, öregbítve ezzel szülőfaluja, Bihar megye, szűkebb hazánk, a Partium és Erdély hírnevét.

Május elején Mezőhegyesen (Magyarország) megvédte kettesfogathajtó-bajnoki címét. Hetven fogat állt rajthoz, közöttük tengerentúliak is, de a háromnapos versenyen idén is ő bizonyult a legjobbnak. Néhány napra rá megnyerte a háromfordulós Román Nemzeti Bajnokság Beszterce-Naszód megyében megrendezett első fordulóját is.

Rákóczi Gergő 1985-ben született pedagóguscsaládban Érköbölkúton. Már gyermekkorában megszerette a lovakat, hiszen édesapjának, bár tanárember, mindig voltak lovai. Szívesen kiment az istállóba gyönyörködni ezekben a nemes állatokban, „akik” náluk szinte családtagnak számítottak. Természetesen ellátásukban, gondozásukban is segédkezett. Ezek nem versenylovak voltak, hobbiból tartották, és szekér elé is befogták őket. Édesanyja Mezőtelegdről származik, ott voltak termőföldjeik, és a mezei úton, lovas szekérrel tették meg odáig a 40 kilométeres távot. Jó móka és kaland volt ez egy gyermeknek, még jobban megszerette a lovakat. Ha nem volt mezőgazdasági munka, kirándulni is lovas szekérrel mentek.

Állatszeretetéből fakadóan Gergő már gyermekkorában eldöntötte, hogy vagy állatorvos, vagy állattenyésztő mérnök lesz. Ötödikes volt, amikor egy magyarországi lovas évkönyv került a kezébe, s abban olvasta a hírt, hogy Kecskemét mellett Bárdos György világ- és Európa-bajnok fogathajtó ingyenes fogathajtó-iskolát nyit. Úgy érezte, ott a helye, és jelentkezett. Szülei támogatták elhatározását. Az iskolában szakmai oktatást, segítséget kaptak, cserében részt vettek az állatok gondozásában. Tulajdonképpen a munka is tanulás volt, hiszen kitapasztalták az állatgondozást.

Rákóczi Gergő szeretett ott lenni, attól kezdve minden vakációját ott töltötte. Egyre inkább megérlelődött benne az elhatározás, hogy fogathajtó lesz. Ezt még jobban megerősítette egy érmihályfalvi élménye, a fogatok felvonulása az egyik Nyíló Akác ünnepségen. Igaz, azok nem versenykocsik voltak, hanem díszes hintók szép pár lovakkal. Döntését véglegesítette a paptamási fogatható-verseny, az országos bajnokság egyik fordulója. Itt látta először élőben, milyen is ez a megmérettetés, és ott helyben beleszeretett.

Ekkor még Romániában gyerekcipőben járt a fogathajtás, de lelkes embereknek köszönhetően elkezdődött a fejlődés. Aztán magas szintre Rákóczi Gergő és csapattársai emelték az évek során. Ő még diákkorában elkezdte a versenyzést. Hajtott Paptamásiban, Kézdivásárhelyen és Marosvásárhelyen. A tanulást sem hanyagolta el. Nagyváradon érettségizett, majd a Nagyváradi Egyetem Mezőgazdasági Karának Nagykárolyba kihelyezett részlegén, állattenyésztő mérnöki szakon folytatta tanulmányait. Azért esett erre a választása, mert a nagykárolyi Drosera Sportklub felkérte, hogy versenyezzen az ő lovaival. Nyolc évig tartott a mindkét fél számára gyümölcsöző együttműködése a sportklubbal. A sportklub adta a lovakat és a felszerelést, Gergő pedig a tudását. Neve a fogathajtók berkeiben egyre jobban csengett, mivel a nyolc év alatt háromszor nyert országos bajnokságot. A kecskeméti világbajnokságon pedig akadályhajtásban nyolcvan fogat között a hetedik helyet érte el. Összetettben a legjobb romániai versenyzőként 15. lett. Közben agrármérnökként diplomázott és mesterizett. A sportklub végül anyagi okokból felhagyott a fogathajtással, ezért Gergő átigazolt a Maks Sportklubba. Itt három év alatt újabb három országos bajnokságot nyert.

Kiemelkedő eredményeinek összesítése nem mindennapi karrierről tanúskodik: hét országos bajnoki cím, világbajnoki 7. hely akadály- és maratonhajtásban, 10., illetve 15. helyezés összetettben, 5. hely csapatban; a Duna-Alpesi Kupán bronzérem csapatversenyben.

A fogathajtás három versenyszámból áll: díj-, maraton- és akadályhajtás. Ezek összesített eredménye adja meg a versenyző helyezését. A díjhajtás bizonyos szempontból tradicionális, hiszen a felszerelés kötődik a nemzet hagyományaihoz. A néző megismerheti az illető nép/nemzet jellegzetes kocsiit, lószerszámait, öltözetét. Rákóczi Gergő jellegzetes erdélyi stílusú kocsival, lószerszámmal, öltözetben lép pályára. Az öltözetet, a lovak képzettségét, idomítottságát, a hajtó ügyességét veszik főleg figyelembe a bírák ebben a versenyszámban. Szerencsés, ha a lovak egyforma kiállásúak és színűek vagy színük egymással összhangban van.

A maratonhajtás a legmegterhelőbb a lovaknak. Jó állóképesség kell hozzá, és jó idomítottság. Összesen hét természetes és épített akadály között kell elhaladni anélkül, hogy hozzáérjenek. A táv hossza nagyjából 15 km. Hiba nélkül és minél rövidebb idő alatt kell teljesíteni. Az akadályhajtás igen látványos. Füves pályán zajlik, és épített akadályok között kell elhaladni.

Rákóczi Gergő elvégezte az edzőtanfolyamot, így ilyen minőségében is tevékenykedik. Jelenleg a Brassó megyei Romsilva Sportklub színeiben versenyez és ugyanott edző. A lovaik közül a legjobb egyedek az érköbölkúti Rákóczi-farmon vannak, és ott edzi, készíti fel őket a versenyekre. Hároméves korukban kezdik el a kiképzésüket, és naponta folytatják, meghatározott program szerint. Más típusú ló kell a díjhajtáshoz, más a maratonhoz. Az edzéstervük is különbözik.

Eredmények eléréséhez a tehetséges hajtón és jó lovakon kívül mindenképpen szükség van erős „hátvédre” is, ez lehet egy sportklub vagy jól menő családi vállalkozás, hiszen a fogathajtás igen költséges, teljes embert igénylő sport. Külföldön vannak a sportnak tehetős támogatói, nálunk ez még nem jellemző. A hajtást és a lovakat egyaránt szeretni kell. Ezek a nemes állatok tudatában vannak annak, hogy versenyeznek, és tudnak örülni a sikernek. Rákócziéknál most is szinte családtagnak számítanak, hiszen az istálló és a lakóház tulajdonképpen egy fedél alatt van, így folyamatosan megfigyelhetik őket.

Arról is érdeklődtünk Rákóczi Gergőtől, hol készítik a versenyzéshez szükséges kocsikat, lószerszámokat.

– A kocsikat Magyarországról szerezzük be – magyarázta –, ott három kocsigyártó cég van. Tőlük vesszük a díjhajtó és az edzéseken használatos jártató kocsikat. A maratonhajtás kocsiit pedig Németországból vásároljuk. Ezeknek nagyon stabilnak kell lenniük. A lószerszámokat is Magyarországról szerezzük be, több szerszámkészítő cég kínál jó minőségű, szép kivitelezésű terméket. Szükségünk van még szállítóeszközökre is. Van egy autónk, melyre felfér öt ló. Ennek az első része lakókocsivá van alakítva, ott lakhatom a verseny ideje alatt. Csatolok hozzá egy pótkocsit, melyre felférnek a versenykocsik, a felszerelések és a takarmány. Van, aki szállást foglal, de én szeretek a lovaim és a pálya közelében lenni.

– A fogaton mindig ül egy segédhajtó is. Mi az ő feladata?

– Akadályhajtásban fontos feladata van az egyensúly megtartásában, és ő száll le a fogatról, ha valamit igazítani kell a szerszámokon. A hajtó nem szállhat le. Verseny közben a leszállás hibapont, de megelőzhet egy nagyobb bajt. Van, aki mindig segédhajtó marad, de olyan is, aki így gyakorolja a szakmát, és később hajtó lesz. Én is voltam segédhajtója a magyarországi Bárdos Attilának és Dobrovicz Józsefnek. Egy sportklubnál nekem mindig ugyanaz a segédhajtóm. Nem szerencsés cserélgetni őket.

– Egész embert igénylő hivatása van, sok utazással jár. Hogyan tudja ezt összhangba hozni a családi élettel?

– Szerencsés vagyok, mert a feleségem, Andrea is szereti a lovakat, a sportot, így szakmai téren is megértő és segítő társam. Ő lovaglást oktat nálunk, a farmon lévő lovardában, gyerekeknek és felnőtteknek, kezdő és haladó szinten egyaránt. Jelenleg szünetel az oktatás, mert most minden idejét lefoglalja Gergő, a kisfiunk, aki tavaly augusztusban született meg. Örülnék, ha a fiam átvenné a stafétabotot, de erőltetni nem fogjuk. Bárhogy dönt, elfogadjuk és támogatjuk.

– Milyen versenyek várnak önre a közeljövőben?

– A Román Nemzeti Bajnokság további két fordulója és döntője Bodokon, Fugyivásárhelyen, illetve Marosvásárhelyen. Ezek közül kettő egyben nemzetközi is lesz. Egy magyarországi négycsillagos verseny is lesz Mélykúton, aztán ősszel a németországi Drebkauban a világbajnokság.

2019.07.19
Galéria
Rákóczi Gergő a lovaival
Szinte családtagként bánnak az állatokkal
Lovardai edzésre is szükség van
A farmon szabadon járhatnak a lovak
Lakókocsi és lószállító egyben
A kocsikat és felszereléseket az utánfutóban szállítja
Az idei mezőhegyesi versenyen
Bethlenben megszerezte az első hazai győzelmét