Id. Rimanóczy Kálmán utolsó otthona

ID. RIMANÓCZY KÁLMÁN (1840–1908) építész, építkezési vállalkozó volt, a mai modern nagyváradi városkép egyik kialakítója. Az alábbiakban utolsó váradi otthonára emlékezünk, amely 125 esztendeje épült.

Mielőtt még rátérnénk az egykori Áldás (a későbbi Rimanóczy, mai Iosif Vulcan) utca 5. szám alatti emeletes ház történetére, röviden összefoglaljuk építő tulajdonosának, id. Rimanóczy Kálmánnak az élettörténetét.

Előbb kitanulta a kőművességet, később autodidakta módon elsajátította az építészmesterséget, és letehette az építőmesteri vizsgát, amely feljogosította az építészi feladatok ellátására, azaz önálló tervezésre és kivitelezésre. Rövidesen az ország egyik legtekintélyesebb építész szakembere lett, világot látott, négy nyelvet beszélt. Kezdetben Budán dolgozott, utána Szolnokon működött mint építésvezető, majd önállósította magát, és a fővárosban lett vállalkozó.

Első házasságából 1867-ben született Árpád nevű fia, őt válásuk után az édesanyja nevelte Budapesten. Id. Rimanóczy Kálmán 1867-ben Nagyváradon telepedett le. Két év múlva megnősült, két fia született: ifj. Kálmán (1870) és Béla (1873). Váradi felesége több mint húszesztendei betegeskedés után, 1901-ben elhunyt. Halála után másfél hónappal id. Rimanóczy Kálmán egy nála 21 évvel fiatalabb nőt vett feleségül, Fehér Erzsébetet, ezt Árpád nem helyeselte, emiatt apja kitagadta őt.

Id. Rimanóczy Kálmán sikeres váradi munkáinak híre ment, és csakhamar országszerte elismert vállalkozó lett. Ő építette például a budapesti Uránia filmszínházat, első magyar építőmesterként gyárkéményeket épített Magyarországon, s e vállalkozását is olyan siker koronázta, hogy csakhamar gyári építkezésekre Triesztbe is meghívást kapott. A haszonból Nagyváradon egy géptéglagyárat is létesített. Váradon az általa tervezett ingatlanok kivitelezését is elvállalta, de több esetben mások tervei alapján épített.

Hosszú időn keresztül, egészen haláláig, a város törvényhatósági képviseletének is tagja volt. Nagyváradhoz mindenkor a legnagyobb hálával, szeretettel és lokálpatriotizmussal viszonyult, nevéhez számos jótékony akció köthető. Végrendeletében is jelentős összeget juttatott a városnak. Egyebek közt a nevét viselő szállodát és gőzfürdőt hagyta a városra, de jótékony célú kitételeit a hálátlan utókor minden esetben figyelmen kívül hagyta. A vincés nővéreknek adott szőlőjét például a hozzá tartozó villával és egyéb tartozékokkal együtt 1948-ban államosították, a rendszerváltás után pedig nem a jogos tulajdonosok, a vincés nővérek kapták vissza, hanem ortodox apácáknak ítélték, akik ezen a telken a Szent Kereszt kolostort létesítették…

A váradi elöljáróság az örök emlékezet jeleként az addigi Áldás utcát Rimanóczy Kálmánról nevezte el. Ezt a döntést 1958-ig tiszteletben is tartotta a mindenkori városvezetés.

Az egykori Áldás utca 5. szám alatti bérházat éppen 125 esztendeje, 1894-ben építette id. Rimanóczy Kálmán. Ugyanekkor a teleknek a Körös felé néző végén megépítette a mai számozás szerinti 14. szám alatti egyemeletes házat is. Ezen néhány éve az idősebb és ifjabb Rimanóczy munkásságát méltató emléktábla látható. Az Áldás utcai ingatlan első emeleti luxuslakása volt a neves építész utolsó otthona, míg a második emeleten az irodáját rendezte be.

Hatvanötödik életévének betöltése után, 1905-től id. Rimanóczy Kálmán egyre gyakrabban betegeskedett, vese- és gyomorbetegség, érelmeszesedés kínozta, de a hatalmas fizikumú ember nem tulajdonított fontosságot bajainak. Annyi engedményt tett mindössze, hogy sűrűn látogatta a fürdőket, s felváltva a Tátrában, gyönyörű lomnici nyaralójában és Karlsbadban tartózkodott. Ekkor már teljesen visszavonult a nyilvános közéleti szerepléstől. 1907 decemberében meghűlt, és tüdőgyulladást kapott. A gondos orvosi kezelés és a családtagok önfeláldozó ápolása folytán – a korabeli sajtó szerint – állapota örvendetesen javult. Újév után azonban hirtelen rosszul lett, s orvosai megállapították, hogy agyszélhűdés érte. Nem sokkal halála előtt Vucskics Gyula plébánostól kapta az utolsó kenetet. 1908. január 2-án este fél nyolckor hunyta le örökre a szemét.

Halálának híre a városban és másutt is a legőszintébb, legmélyebb részvétet váltotta ki. A gyász jeléül a városháza tornyára kitűzték a fekete lobogót. A városi tanács január 3-i rendkívüli ülésén elhatározta, hogy a családhoz részvétiratot intéz, a ravatalra a város közössége nevében koszorút helyez, és a temetésen Rimler Károly polgármester személyesen is részvétét fejezi ki a családnak. Az 1908. január 4-i temetésről a helyi napilapok tudósítottak. Az alábbiakban a Nagyvárad és a Nagyváradi Napló cikkei alapján idézzük fel a történteket.

A temetés napján impozáns végtisztességben részesítette Nagyvárad polgársága id. Rimanóczy Kálmánt. Mindenki el akarta kísérni utolsó útjára azt az embert, aki munkájának gazdag gyümölcsét megosztotta ezzel a várossal.

A szertartás délelőtt fél 10 órakor kezdődött az Áldás utcai gyászházban, de délelőtt már ellepte a gyászoló sokaság a ház udvarát, és messze az utcában, egészen a Bémer térig szorongott a temetésre gyűlt közönség. Ekkor már az udvar közepén állott a hatalmas, virágözönnel borított ravatal, hová a pompás nehéz érckoporsót helyezték. Kétoldalt díszruhába öltözött városi hajdúk álltak. A ravatal körül a gyászoló családon kívül megjelentek Nagyvárad törvényhatóságának tagjai, társadalmának vezérférfiúi és mindazok, akik ismerték id. Rimanóczy Kálmán munkában, sikerekben gazdag életét.

Fél tízkor érkezett meg Fetser Antal püspök, fényes papi segédlettel. Amikor a fekete tömegben feltűnt az ezüstös papi ornátus, s a koszorúkkal borított ravatal körül fölcsendült a szomorú ének: „Absolve Domine…”, mindenki érezte lelkében az elválás, az elmúlás, a búcsúzás szomorúságát. A circum dederunt elhangzása után az elhunyt barátai vették fel a koporsót, s vitték hosszú ideig gyalog a Rákóczi úton várakozó hatalmas gyászszekér felé. Több ezer főnyi tömeg kísérte a halottat az Olaszi temetőbe, ahol tetemét a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

2019.07.20
Galéria
Id. Rimanóczy Kálmán
A szőlőt a képeslapon látható villával együtt id. Rimanóczy Kálmán hagyta a Szent Vince Intézetre
A Rimanóczy utca 5. szám alatti, nemrég felújított bérház volt építőjének utolsó otthona
Az Ezredévi Emléktér (ma Piaţa Libertăţii) 14. szám alatti, másik Rimanóczy-ház