Magyar kórusvezető görög földön

Magam is felkerekedtem 1984-ben a városi pedagóguskórussal, amely Szilágyi Péter vezetésével Korinthoszra látogatott. Keresztülmentünk a neves csatornán, amelyet magyar mérnök tervezett, és láthattam a híres mükénéi oroszlános kaput. Amatőr kórus voltunk mi is és a vendéglátóink is, de van valami, amihez nem kell nyelvtudás: a zene. Életre szóló élmény volt. Ezért is vártuk sokan izgalommal a berettyóújfalui Nadányi Zoltán Művelődési Házban Proti és Rodolivosz vendégkórusát s karvezetőjüket, KŐRÖSI ERZSÉBETET, aki itt cseperedett fel Biharban. A nagy sikerű fellépés után ültünk le kibogozni, hogy mi mindennel foglalkozik is ő valójában görög földön.

– Honnan is indult pontosan?

– Tanulmányaimat a mezősasi általános iskolában kezdtem. Elsős tanárnőm, Halász Árpádné felfigyelt arra, hogy jó hangom van. Az ő javaslatára jelentkeztem a berettyóújfalui zeneiskolába, s felvételt nyertem. Nem volt meghatározó a zene a család életében, talán csak a nagyapám volt kivétel, ő kiváló citerás hírében állt. Az előkészítő év után választhattam a zongora és a hegedű között. Választásom a zongorára esett. Szilágyi Péterné, Irmi néni kezei alá kerültem, ő tanította meg az alapokat. Sikeres felvételi vizsgát tettem a debreceni Ady Gimnázium ének-zene szakára, tagja lettem az iskolai kórusnak. Majd a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola ének-zenetanító szakán folytattam a tanulmányaimat. Mivel jól zongoráztam, gyakran kísértem a kórust a fellépéseken. Sokszor én tanítottam be a szólamokat csoporttársaimnak. Itt karvezetést is tanultunk, és közben három évig magánénekre is jártam. Harmadéves hallgató voltam, amikor már tanítottam éneket – hetente két napot Berettyóújfaluban, a Toldi Miklós Általános Iskolában. Miután lediplomáztam, megismertem görög férjemet, s vele Észak-Görögországban éltünk, Kavalához közel.

– Hogyan sikerült beilleszkedni?

– Nagyon nehéz volt, egy teljesen más világba csöppentem bele. A férjemmel egy pizzériát vezettünk. Ez nem volt gond számomra, hiszen diákkoromban is dolgoztam minden nyáron Berettyóújfaluban a nagybátyám fagylaltozójában. Az üzlet mellett apósomnak is volt egy vállalkozása, mandulát és olajbogyót termeltek. Természetesen, ahol tudtam, segítettem. Kezdetben két dologgal kellett megküzdeni a munka mellett: az ételekkel és a nyelvvel. Próbáltam összepárosítani a magyar és a görög konyhát… Ők nagyon sok halat esznek, amit én nem igazán szeretek. A görögök nagyon hagyománytisztelők. Minden egyes ünnepnek megvan az étele, ezt nekem természetesen meg kellett tanulnom. A fiatalok már kevésbé ragaszkodnak a szokásokhoz, de az idősebbek még most is szerdán és pénteken is megtartják a böjtöt, nem esznek húst. De talán a legnehezebb volt a görög nyelv elsajátítása. Angolul csak kevesen beszéltek körülöttem, így bizony nagyon gyorsan meg kellett tanulnom a nyelvet. Hat hónapnak kellett eltelni ahhoz, hogy meg tudjam magam értetni. De nekem ez nem volt elég, én jól akartam beszélni. Így aztán tanárt fogadtam, s végül a thesszaloniki Arisztotelész Egyetemen görög nyelvből felsőfokú vizsgát tettem.

– A zene talált magának utat a sok munka mellett?

– Híre ment annak, hogy zenével foglalkozom, és felkerestek Karianiból, hogy szeretnék, ha átvenném a kórusuk vezetését. Igent mondtam, de azt már az elején kikötöttem, hogy többszólamú kórust akarok faragni belőlük. Kezdetben ódzkodtak a beéneklési, a légzőgyakorlatoktól, de beérett a munka gyümölcse, mert egy rangos görögországi kórusfesztiválon második helyezést értünk el. Ma már 35 tagú vegyes karral járjuk az országot, számtalan fesztiválon vettünk már részt, pár évvel ezelőtt felléptünk a magyarországi Beloianniszban is, és most készülünk Olaszországba. Mi nem kapunk pénzt az államtól, az önkormányzattól a működésre, utazásra, mindent magunknak kell előteremtenünk.

– Úgy látom, most már minden a zene körül forog…

– Három diplomát szereztem Görögországban a zenével kapcsolatban, taníthatnék általános és középiskolában is, de nem teszem, mert az ottani tanári kinevezési rendszer nagyon eltér a magyarországitól. Így egy kavalai zeneiskolában, valamint annak egy kihelyezett, Thászosz szigeti kirendeltségén tanítok zongorát, szolfézst és magánéneket. Sajnos a görög ének-zene oktatás nem a Kodály-módszert követi, így még azt is külön feladat volt számomra elsajátítani. Közben kaptam egy szerződést is az Amfipoli járás önkormányzatától, és általános iskolás korú gyermekeknek tanítok ének-zenét, de már alakítottunk egy gyermekkórust is. Közben átvettem a rodolivoszi és proti felnőtt kórusok irányítását is; ez a két falu is a járáshoz tartozik, 25-30 kilométerre vannak a tengerparttól, nagyon szeretik a zenét, és nagy hagyományuk van a fúvószenekaroknak is. A két kórusnak két különböző repertoárja van. Mindig is arra törekedtem, hogy ne ugyanazokat a műveket tanítsam. A berettyóújfalui fellépésre azonban a két kórusból egyet kellett kovácsolnom, külön próbákat iktattam be azoknak, akik reszt vettek ezen a koncerten. Van egy női kórusom Thászosz szigetén is, ők nagyon ragaszkodnak a régi görög népdalokhoz, célként is tűzték ki, hogy minél több Kis-Ázsiából származó dalt kutassunk fel és tanuljunk meg. A kórustagok zenét szerető, egyszerű emberek, nem tudnak kottát olvasni, de nagyon szorgalmasak, és ma már négyszólamú kórusműveket is elő tudnak adni. Vannak köztük mezőgazdászok, kereskedők, nyugdíjasok, tanárok. A kísérő zenészek a barátaim, kollégáim a zeneiskolából, nagy szeretettel vállalták ezt a magyarországi koncertet. Igyekeztem úgy összeállítani a műsort, hogy senkinek se okozzunk csalódást, így a többszólamú kórusművek mellett görög dallamok és világhírű művek is felhangzottak. Az előadás végén meglepetésnek szántuk Máté Péter Azért vannak a jó barátok című slágerét. Sokat gyakoroltuk a magyar kiejtést, okozott egy kis gondot, de azt hiszem, megérte, mert a közönség ezt vastapssal jutalmazta. Nem teszek különbséget a kórusaim között. Ahol megjelenek az egyik kórussal, oda illik elvinnem a többit is, ha van rá lehetőségem. Három kórusommal is jártunk már Isztambulban, ahol egy görög gimnázium is működik. Számtalan helyen felléptünk már Görögországban, és szeretnénk eljutni Konstancára is, hiszen ott is élnek görögül beszélő közösségek.

– Hol van otthon?

– Igaz, hogy én már 25 éve Görögországban élek, de a hazámat soha nem felejtem el, és mindig is magyar maradok. Ez az első alkalom, hogy nem a kis falumba, Mezősasra mentem, hanem Újfaluba érkeztem. Nemrég költöztek be a szüleim a városba, de a húgom már régóta itt él. Ha jól összeszámolom, 150 ember zenei ízlését formálom hétről hétre. Nehéz, és nagy kihívás is, hogy én mint magyar tanítsam a görög kultúrát. Sok munkát és erőfeszítést fektettem bele abba, hogy elsajátítsam a görög kultúrát, a görögök által használt ritmust, ami teljesen más, mint amit itthon megszoktunk. Volt már több felkérésem, hogy dolgozzam itthon, Magyarországon, de a fiam, aki nagyon jól beszél ugyan magyarul, és nagyon sok magyar barátja van, Görögországban akar élni, így én is mellette maradok. Most először vagyok úgy itthon, hogy nem jött velem, ugyanis a kötelező kilenc hónapos katonai szolgálatát tölti. Remélem, hogy ez a mostani fellépésünk kezdete lesz a két önkormányzat barátságának. Az amfipoli önkormányzat nevében nagy szeretettel várjuk a Berettyóújfalui Ifjúsági Fúvószenekart egy nyári előadásra és koncertre. Utána pedig meglátjuk, mi mindent tartogat még számunkra a nyár…

2019.07.20
Galéria
Hazai földön. Az egyesített kórusokkal Berettyóújfaluban
A thesszaloniki kórusfesztivál a Művészetek Házában, a ridolivoszi kórussal (2017)
Kórusfesztivál az athéni Zene Házában a kariani kórussal (2018)
Fellépés a gyermekkórussal Karianiban (2015)
Az önkormányzatokat is összehozza a kórusmuzsika. A közönség; jobboldalt az első sorban: Lisztes Éva, a Nadányi Zoltán Művelődési Ház vezetője, Muraközi István, Berettyóújfalu polgármestere és Klotsikasz Theoharisz, az Amfipoli járási önkormányzat alpolgármestere
A proti vegyes karral (2016)
Kőrösi Erzsébet magyar létére tanítja a görög kultúrát
Kulcsszavak: