Utánajártunk a jó lángos titkának
Hajdanán szinte minden gazdasszony maga sütötte a család kenyerét. A mindennapi kiszaggatása után a dagasztóteknő oldalára tapadt kenyértésztából kis korongokat formáztak, és a kemencében még pislákoló, parányi lángon, parázson megsütötték, így született a lángos. Aztán, ahogy telt-múlt az idő, az otthoni kenyérsütés egyre inkább kiment a divatból, már nem építettek kemencét a házak udvarára, így került át a lángos a bőséges olajjal teli lábosba. A legtöbb országnak megvan a maga kenyértésztájából készült lángosfélesége, a mienket a helyiek és a turisták is szívesen fogyasztják.
A kenyeret és a lángost tulajdonképpen a tészta formázásának és sütésének a módja különbözteti meg egymástól, azt viszont bátran kijelenthetjük, hogy napjainkban számunkra az igazi lángost az a kelt tészta jelenti, amit bő olajban sütnek ki, tányér nagyságúra van formázva, a széle ropogós, belül pedig nagyon puha, és laktató.
Nagyszalontán egyetlen piaci nap sem telhet el úgy, hogy az ember ne találkozna a kezükben lángossal sétáló vásárlókkal, akik jóízűen fogyasztják a friss szerzeményüket. Készítőjük Wagner Ferenc, a helyi lángossütő üzemeltetője, tőle érdeklődtünk a finom lángos titkáról.
– Az első és legfontosabb lépés az, hogy a lisztet mindig szitáljuk át, és egy kicsit langyosítsuk meg, így a tészta lazább, hólyagosabb lesz majd, és könnyebben megkel. A tésztából formáljunk cipót, hintsük meg a tetejét vékonyan liszttel, takarjuk le, és meleg, nem huzatos helyen addig kelesszük, amíg legalább a kétszeresére nem dagad. Amikor a tészta megkelt, akkor ne gyúrjuk át újra, hanem vízbe mártott szedőkanállal szaggassunk teniszlabda nagyságú darabokat, és tegyük nedves deszkára. Hagyjuk még 20 percig kelni. Vizes kézzel nyújtsuk a kívánt méretűre, és tegyük forró olajba. Ha nem elég meleg az olaj, a tészta nagyon megszívja magát zsiradékkal. Az olaj legyen nagyon forró, és ezután mérsékeljük a lángot, így süssük meg mindkét oldalán a tésztát. A lángost gyorsan kell kisütni, mert ha túlkel, akkor összeesik, és nem lesz lágy, hólyagos. Ezt elkerülendő mindig nagy méretű serpenyőben vagy lábasban süssük – magyarázta lapunknak a lángossütő üzemeltetője.
Wagner Ferenc arra is felhívta a figyelmünket, hogy a kisült lángosokat nem szabad egymásra pakolni, mert könnyedén befüllednek a melegtől és a gőztől, ennek következtében pedig nem maradnak ropogósak. Az a legjobb, ha a megsült lángosokat egy sütőrácson egymás mellé sorakoztatjuk úgy, hogy ne érjenek egymáshoz, s így még a felesleges zsiradék is lecsepeg a rács alá rakott tálcára.
További jó tanács, hogy mivel a lángos csak frissen az igazi, mindig éppen annyit érdemes készíteni, amennyi rövid idő alatt el is fogy. Persze ez utóbbi tanács valószínűleg fölösleges, hiszen egy lángosszerető családban bizonyára nincs az a mennyiség, ami el ne fogyna.
