Emlékezés Jakab Dezső születési évfordulójára
A révi magyar közösség, Hasas János alpolgármesterrel az élen, nem feledkezett meg településük nagy szülöttéről, hiszen 2017. augusztus havának első vasárnapján emléktáblát avattak a neves építész halálának 85. évfordulója alkalmából. Ennek szövege: „JAKAB DEZSŐ műépítész / Rév szülötte (1864. november 4. – 1932. augusztus 5.) / a magyar szecessziós építészet meghatározó alakja, / aki Komor Marcellel közösen az egykori Nagyvárad / és a Monarchia számos települését gazdagította / maradandó építészeti alkotásokkal. / Az emléktáblát Rév hálás lakossága / állíttatta halálának 85. évében”.
Jakab Dezső felsőfokú tanulmányait a budapesti Királyi József Műegyetemen végezte, ott szerzett oklevelet 1893-ban későbbi munkatársával, Komor Marcell-lel együtt. Ezután tanulmányutakon járt Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában és Belgiumban. Fiatal építészként több építészirodában szerzett gyakorlati ismereteket. Id. Francsek Imrénél már Komorral együtt dolgozott. Később a Korb és a Pecz irodában is megfordult. 1896-ban a Földművelésügyi Minisztérium kiállítástervezői osztályára került, és megtervezte az ezredéves kiállítás több épületét, a többi között az őstermelés ágait bemutató pavilonokat. Az ezredéves kiállítás tervezőirodájában vezető tervező volt, majd rövid ideig Lechner Ödön műtermében is dolgozott.
1897-ben közös irodát nyitott Komor Marcell-lel, és 1918-ig minden tervet közösen készítettek. Több pályázatot nyertek, és terveiket nagyrészt meg is valósították, például a marosvásárhelyi kultúrpalotát és városházát, a szabadkai városházát és zsinagógát, a pozsonyi és a dévai színházat, a budapesti Liget Szanatóriumot (Benczúr u. 47.), a volt Park Szanatóriumot (Dózsa György út 84.).
1918-tól Sós Aladárral dolgozott. Együtt tervezték az óbudai izraelita hitközség bérházát és templomát (Frankel Leó u. 49.), a szabadsághegyi szanatóriumot s több magánvillát. Társtervezője volt Komor Marcell-lel és Márkus Gézával a Népopera (utóbb Városi Színház, ma Erkel Színház) épületének. Komor Marcell-lel és Sós Aladárral együtt tervezték az Országos Társadalombiztosító Intézet Fiumei úti székházát, Budapest első toronyházát (1930). Művein Lechner Ödön „magyar építőstílusának” hatása mutatkozik.
Szobor- és emlékműpályázatokon is részt vett. (Budapest, Kossuth-mauzóleum terve, 1902, Komor Marcell-lel és Vedres Márkkal; Kossuth-szobor terve, 1908, Komor Marcell-lel és Kallós Edével).
Cikkei jelentek meg: Angol kertvárosok (A Ház, 1909. 4–5., 81–87.); A mai korszerű építészetről (Vállalkozók Lapja, 1929. jan. 9., 3–4., 1929. jan. 16. 3–4.); Die Gefolgschaft Edmund Lechners (A Műgyűjtő, 1930. 8–9., 245–247.) címmel. Munkásságáért a Magyar Mérnök és Építész Egylet nagy arany és ezüst érmét nyerte el. Budapesten hunyt el 1932. augusztus 5-én.
Várallyay Réka Komor Marcell – Jakab Dezső című könyvében ez áll: „Jakab meggyőző erejű, lendületes, rajongó ember hírében állt. Hirtelen lobbanó, dacos, örökösen elégedetlenkedő természet, akinek a gondolkodásmódja is merőben egyéni. Érzelmeinek hatása alatt, mindig rögtönözve beszélt, így nem csoda, ha olykor elvetette a sulykot, amivel sokszor heves ellenszenvet váltott ki maga ellen. De becsületesen és férfiasan állta a gátat. Sőt, mondhatnám, várta is a harcot, mert ekkor volt igazán elemében. A rettenthetetlen bátor szókimondás sok ellenfelet, de még több tisztelőt szerzett neki” – emlékezett rá Magyar Vilmos.
Komor Marcell és Jakab Dezső közös nagyváradi alkotásai:
– Adorján-ház I. (1903), Színház (ma Patrioţilor) u. 6.;
– Adorján-ház II. (1905), Színház (ma Patrioţilor) u. 4. (Mindkét ingatlan külsőleg és belsőleg is nagyon elhanyagolt állapotba került. Ezért is számít igazán jó hírnek, hogy Emődi Tamás műépítész igen hitelesen elkészítette mindkettő felújítási tervét, s vélhetően rövidesen meg is valósítják.);
– Stern-palota (1905), Fő (ma Republicii) u. 10. és10/A. Ezt a bérházat nemrég példásan felújították, bár a tetőzeten a bádogosmunka nem úgy sikerült, ahogyan kellene.
– Ipar- és Kereskedelmi Kamara (1907), Dudek sikátor (ma Duiliu Zamfirescu utca) 3. (Eltelt már talán egy évtized is ennek a műemlék épületnek a rehabilitációja óta, de még ma is megfelelő a külalakja.);
– Fekete Sas palota (1908), Szent László (ma Unirii) tér 2–4. (Nemrég fejezték be a külső felújítását, beleértve a passzázst is. A munkálatok alatt felmerült gondok ellenére végül is szép munka valósult meg. Hátravan még a belső rehabilitációja, a többi között az egykori vigadó helyiségéé is, amelyet a mai generáció színházteremként ismer.);
– Okányi–Schwartz-villa (1911), Szaniszló (ma M. Eminescu) u. 25/A. (Ezt az ingatlant is a közelmúltban újították fel, és bár szecessziós stílusúnak tartja a szakirodalom, az évtizedek során a stílusára jellemző homlokzati díszítések eltűntek, s azokat az eredeti tervrajzok hiányában nem sikerült rekonstruálni.).
Mivel a múlt évi novemberi számunkban a Komor Marcell születési évfordulója alkalmából közölt cikkünkben részletesen ismertettük az építészpáros fenti váradi alkotásait, ezúttal eltekintünk ettől.
