Váradhegyalján még idén elkészül a parókia
Váradhegyalján az egyik legkisebb nagyváradi gyülekezet él. A református parókiát 1998-ban kezdték el építeni, majd források hiányában jó időre leálltak a munkával. A megyei tanács tavalyi anyagi segítségével, valamint idén egy kisebb befektetéssel végre sikerül használatba adni a lelkészi hivatalt, mondta Wagner Erik, a hegyaljai református egyházközség lelkipásztora, akivel közösen tekintette meg a munkálatok haladását Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács RMDSZ-es elnöke, Farkas Zsolt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közigazgatási előadótanácsosa és Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ megyei szervezetének egyik ügyvezető alelnöke.
Wagner Erik tiszteletes kiemelte, miután megtörtént az alapkőletétel és hozzákezdtek az építkezéshez, elfogyott a gyülekezet pénze, ezért hosszú időre abbahagyták a beruházást, de nem tettek le róla. Az utóbbi három esztendőben sikerült újra kimozdítani a holtpontról az építkezést, majd a megyei önkormányzattól kapott tavalyi anyagi segítséggel immár majdnem kész állapotba hozták az ingatlant. A festői szépségű környezetben fekvő parókia körül már az utcai kerítésen, valamint a közműrendszer bekötésén dolgoznak a munkások.
Pásztor Sándor szerint a megyei tanácsnak kötelessége támogatni a történelmi magyar egyházak beruházásait, melyek a magyar közösségek gyarapítását és megerősítését szolgálják. A tanácselnök hangsúlyozta, örvendetes, hogy a helyi kis református közösség nem adta fel az álmát, és megragadták az időközben adódott pályázati lehetőséget, a megyei önkormányzat RMDSZ-frakciója pedig felkarolta a kezdeményezést. „A tiszteletes úrral megtekintettük az épülő parókiát, és kijelenthető, hogy egy értékes, tágas épülettel gazdagodik a gyülekezet” – összegzett a megyei önkormányzat vezetője.
A váradhegyaljai reformátusok közösen használják templomukat a római katolikus gyülekezettel: református istentiszteleteket hetente, szentmiséket pedig kéthetente tartanak benne. Az istenháza megépítése is nehézkesen alakult: a templom alapkövét 1960-ban tették le, de csak a római katolikusokkal együtt, a kilencvenes évek elején sikerült befejezniük.