Gyümölcsöző, mézédes vállalkozás
A többnapos esőzés, havas latyak fellazította a talajt. Az évszakhoz alig igazodó hőmérséklet lassan szárítja a földet, derékig pára üli meg a tájat. A személygépkocsi a kövesúton a szőlőhegy felé döcög eltökélten, elhaladunk Szent Vince emléktáblája mellett, ide már közel a Barta-birtok. Fehérre meszelt oszlopok sora jelzi a bekerített területeket, leginkább a rend kedvéért, mert amint a mondás is tartja, tolvaj előtt nincsen zár. A kapun belül csinos faház; fedett terasz nyújt menedéket a nyár heve elől, amikor szusszanásnyi pihenőt enged az ember magának. Egy hirtelen jött zápor esetén is van hová behúzódni – toldja meg elmélkedésemet házigazdám, Barta Imre.
A véletlenen múlt, hogy a most húszas éveiben járó vendéglátóm barackos gazdává váljék, leginkább édesanyja előrelátásának köszönhetően. Az 1989-es fordulat után nagyszülei visszaigényelték egykori jussukat, így jutottak hozzá a kajszibarackfákkal beültetett területhez. Imre még visszaemlékszik, hogy először kisgyerekként a nagymamával járt a birtokon, szemrevételezték tulajdonukat. A családi kupaktanács megtárgyalta, mitévők legyenek vele. A nagyapa úgy vélekedett, jobban járnak, ha kivágják a gyümölcsfákat, és tengerit vetnek helyette. Volt ebben némi ráció – véli a fiatal gazda –, hisz akkoriban igen magas volt a kukorica ára. De édesanyja úgy vélte, a már termő fákat szentségtörés lenne kivágni és tűzifaként hasznosítani. Végül is megmaradt a barackos.
A kiszáradt, beteg fákat kiszedték, helyettük új csemetéket telepítettek. Maradt bőven a régiek közül, nagy becsben is tartják a fél évszázados fákat, hisz – mint bebizonyosodott – jóval ellenállóbbak a betegségekkel szemben, mint a mostanság fellelhető fajták. Éppen ezért rendszerint az idős fák hajtásait használják szaporítóanyagként, innen nyerik a jó minőségű oltványt.
A gyümölcstermesztés időigényes munka, de a jól gondozott telepítés meghálálja a fáradságot. A kártevők, különböző gombásodások és egyéb megbetegedések elleni megelőző védekezés mellett mindig figyelniük kell az időjárásra is, mert ha nem megfelelő, akkor újabb beavatkozásra van szükség. Gyakorta meg kell küzdeniük a kora tavaszi fagyokkal is, hisz a duzzadó rügyeket tönkreteheti egy hirtelen jött lehűlés. Ilyenkor éjszakákat töltenek a fák között, füstöléssel igyekeznek mérsékelni a kárt. A fákat figyelmesen kell metszeni, a sérült, beteg ágakat eltávolítva; ezeket el kell égetni, nehogy tovább terjesszék a kórokozókat. Az ágakon maradt mumifikálódott gyümölcsöt is össze kell gyűjteni, majd megsemmisíteni, hisz az is fertőző lehet.
A fák alatti talajt többféleképpen is meg lehet munkálni. Vannak, akik szántják, de Bartáék hagyták befüvesedni. Ennek több oka is van – okosít ki a gazda –, egyrészt a gyep jó szigetelő, gátolja a talajban lévő nedvesség elpárolgását, másrészt a lehulló gyümölcs is tiszta marad a füvön. Időnként ezzel is akad munka, hisz a füvet kaszálni, nyírni kell. Kánikulában további feladat a barackosban az öntözés, e nélkül a termés nem tud kifejlődni, megfonnyad, lehull.
Bartáéknak jobbára korai érésű fajtáik vannak. Az elmúlt évi terméshozammal és a piaci árral is elégedett. Szezonkezdéskor 12 lejért mérte a barack kilóját, később 3 lejért.
A méhekkel való foglalkozást, ahogyan a környékbeli összes méhész is, Barta Imre a helybeli Szűcs Lajos bácsitól tanulta. Jó öt évvel ezelőtt szegődött el tanoncnak hozzá. Azon nyomban vásárolt is egy családot tőle, s Lajos bácsi ráadásként megduplázta a portékát. Lassanként a felszerelést is beszerezte. Időközben szaktudását is fejlesztette, Magyarországon méhésztanfolyamot végzett.
Hogy mekkora méhest szeretne magának, még nem tudja, nem álmodozik. A szükséges munkálatokat elvégzi becsülettel, és bízik benne, hogy az eredmény sem marad el. A siker mégsem csupán a szorgalomtól függ. A mezőgazdaságban használatos, egyre nagyobb mértékű vegyszeres permetezés könnyen megtizedelheti az állományt. A másik nagy veszélyt a méhekre az atkák jelentik, ellenük folyamatosan védekezni kell.
Itt is érvényesül az elv: ha nem vetsz, akkor nem is aratsz. Ezért fontos, hogy télire bőséges eledellel lássák el a kaptárok lakóit. A méhesben jártunkkor a fiatal méhész cukorlepénnyel még kiegészíti a maradék táplálékot. Így joggal bízhat abban, hogy a jó idő beköszöntével életerős, szorgos család kezdi el a gyűjtést.
A megtermelt méz mellett a propoliszt és a virágmézet is begyűjti Barta Imre. Egyelőre nincs gondja az értékesítéssel, jól kiépített vásárlóköre van.
Ahogyan a legtöbben, naivan mi is rákérdezünk, hogy mennyire éri meg méhészkedni manapság, mennyi pénzzel gazdagították „jószágai” a bugyellárist az elmúlt évben. Barta önérzetesen válaszol: „Az igazi méhész elsősorban nem a pillanatnyi hasznot veszi számításba. A kaptárok között forgolódva nyugalmat talál az ember. A méhészkedés a lélek terápiája.”
