Szakmai elismerés a széplaki tanárnőnek

Ezüstgyopár díjat vett át a magyar kultúra napján a berettyószéplaki RIST ÉVA román–magyar szakos nyugalmazott tanár. Közel fél évszázados pedagógusi munkáját jutalmazta a szakmai szervezet.

Munkásságának elismeréseként a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) országos elnöksége Ezüstgyopár díjjal jutalmazta Rist Éva nyugalmazott tanárnőt. Az emlékéremből és díszoklevélből álló elismerést a magyar kultúra napja alkalmából Berettyószéplakon rendezett ünnepségen vehette át, ugyanis egészsége nem tette lehetővé, hogy ott legyen tavaly október 14-én Szovátán, a Teleki Oktatási Központban megrendezett díjátadón. A pedagógust Soós Sándor, az RMPSZ Bihar megyei szervezetének elnöke és Rend Erzsébet megyei alelnök méltatta.

Rist Éva 1943. január 28-án született Berettyószéplakon. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Érettségi után a bályoki iskolában kezdett tanítani matematikát és oroszt, majd fél év után Széplakra kerülve tanítónőként tevékenykedett. 1961-től 1971-ig helyettes tanár volt. A tanítással egyidejűleg végezte el Marosvásárhelyen a tanárképzőt román–magyar szakon. 1999. novemberi nyugdíjazása után még hét évig tanított. A helyi RMDSZ alapító tagja.

Honnan az indíttatás, hogy tanítóként román–magyar szakos tanári diplomát szerezzen?

– Szatmárnémetiben volt egy nagyon jó magyartanárom. Rög Józsefnek hívták, ő szerettette meg velem a magyar irodalmat és a színjátszást. Kedvenc csoportját, minket bérleteseket, minden színielőadásra elvitt.

A katedra mellett eltöltött időn kívül közösségépítő szerepet is betöltött…

– Igen, így volt. Már Bályokra kerülve részt vettem Móricz Zsigmond Úri muri című darabjának színrevitelében, a rendezésben és egyik szerepének megformálásában. Széplakra kerülve A tanítónőt rendeztem, miután megalapítottam a felnőtt színjátszó csoportot. A gyermekekkel fonójelenetet adtunk elő guzsalyokkal, rokkákkal, néptánccal, úgy, ahogy a régi időkben töltötték az emberek a munkás estéket. A háromórás hagyományőrző műsort a környező falvakban is bemutattuk. Annak idején a Művelődés folyóirat gyakran közölt balladákat, népdalokat kottával, ezeket felhasználtam és beépítettem az előadásunkba. 1989 után a március 15-i megemlékezéseket készítettem elő, ezek színhelye a református templom volt. Sok forradalmi dalt tanítottam a gyermekeknek a kevésbé ismertek közül. Kézműves foglalkozásokat is tartottam, a gyakorlati, mindennapi életre is oktattam a gyermekeket. A szülők részére, közösen a tanulókkal, ajándékokat készítettünk, még a fiúk is hímezték a matyó mintás kötényeket.

Mivel tölti manapság a mindennapjait?

– Be kell vallanom, az olvasást mellőznöm kell a szemműtétek miatt, ezért csak rejtvényfejtéssel töltöm az időt. A médián keresztül igyekszem tájékozódni a bel- és külföldi eseményekről. Sajnálom, hogy már nem tudok a református kórus és nőszövetség munkájában eléggé aktívan részt venni. Az itteni munkám bizonyítéka az a nőszövetségi napló, amit átadtam a református egyháznak, abban részletesen leírtam minden egyes tevékenységünket. Tizenegy évig voltam a Berettyószéplaki Krónika társszerkesztője és korrektora, nagyon sajnálom, hogy időlegesen megszűnt a lap.

Mire a legbüszkébb 45 éves munkássága kapcsán?

– Arra, hogy a tanulmányi versenyekkel és kirándulásokkal, színielőadásokkal, a gyermekeknek és felnőtteknek szóló sajtó terjesztésével sikerült aktív szerepet vállalnom magyarságtudatunk megőrzésében, erősítésében. Magyar ajkúként román nyelvet és irodalmat taníthattam, amit odaadóan végeztem, és mindig örültem a felvételizők sikerének. Úgy tudtam megtanítani a gyermekeknek a román nyelvet is, hogy bátran mehettek vizsgázni, felvételizni. Két kicsi gyermek mellett mindenütt ott lenni, helytállni nem volt könnyű, de hiszem, hogy érdemes volt.

Mit tanácsolna azoknak, akik a jövőben a tanári pályát választják?

– Egész munkásságom során nem tanácsadó, hanem példamutató akartam lenni. Megtiszteltem a tanulókat is, sosem ültem a katedrára vagy a gyermekek padjára. Pedagógusi hitvallásom találó megfogalmazójának Váci Mihályt látom, aki szerint: „Ilyen kivántam lenni én is, ott a / homokba szúrt nyárfa: – a tanító, / ki fénybe tör, ragyogó hit a lombja, / irány azoknak, jel és biztató, / kik jönnek barázdákban botladozva.” Pedagógusnak lenni hivatás, egész embert kívánó és próbáló munka, ahogy szintén Váci Mihály mondja egy másik versében: „mindez ma sem volt könnyű, / – s nem lesz könnyű sosem, – / de törvény s vállalt sors ez, / ha érdemes, ha nem.”

2018.04.22
Galéria
Rist Évának (középen) az RMPSZ megyei vezetői hozták el az Ezüstgyopár díjat Berettyószéplakra
Kulcsszavak: