Kosorrúak a börzén

A regisztrált kisállat-tenyésztők nem a haszonszerzés kedvéért nevelik kedvenceiket, hanem azért, mert örömüket lelik benne. Mindent megadnak az állatoknak azért, hogy egy-egy kiállításon a legjobbak legyenek. Fizetségük a sikerélmény és a kupa vagy érem, amit vitrinjükben nagy becsben tartanak.

Margitta és környéke legjelentősebb regisztrált nyúltenyésztője Bundik Sándor nyugalmazott gépészmérnök. A ’90-es években kezdett tenyésztéssel foglalkozni, eleinte csak három nősténnyel és egy bakkal. Megszerette ezt a foglalatosságot, állománya egyre gyarapodott, 2005-ös nyugdíjba vonulása után pedig ideje is jobban lett rá. Még attól az évtől hivatalos tagja lett a kisállattenyésztők temesvári egyesületének, mivel akkor még Margittán nem volt nyúlszakosztály. Az ő kezdeményezésére, a galambszakosztály bővítésével 2012-ben aztán a Berettyó-parti városban is megalakult, és azóta elég jelentős eredményeket értek el. Itthon és külföldön is rendszeresen járnak kiállításokra. Magyarországon Kondoroson, Szarvason, Hajdúszoboszlón, Kiskőrösön mutatták be büszkeségeiket, Szlovákiában pedig Nyitrán, Rozsnyón és Nagyidán. Évente általában kielnc-tíz kiállításon vesznek részt.

Jelenleg Margittán négy nyúlász van, de a Bundik Sándoré a legnagyobb állomány. Ő tagja a nyúltenyésztők szlovákiai szövetségének is. Mint mondja, ez az elfoglaltság egész embert igényel, és ő nyugdíjasként eleget tud tenni ennek a feltételnek. Társai még dolgoznak, így csak „félgőzzel” tudnak nyúltenyésztők lenni. Beszélgetőtársamat a kiemelkedő eredményeiről kérdeztem.

– Voltam országos román bajnok a kék színű óriás kosorrú nyulammal, Magyarországon, Szikszón ugyanezzel lettem országos bajnok. Kisebb versenyeken több bajnoki címet nyertem a színes kosorrúakkal. A serlegek és oklevelek már jelentős helyet foglalnak el.

– Természetszerű, hogy a nyulak szaporodnak. Van kereslet a fajnyulakra, tudja értékesíteni őket?

– A nyúltenyésztés költségekkel jár. A nyúlház, a ketrecek, az etető- és itatórendszerek befektetést igényelnek. Ezért, hogy a hobbim ne legyen veszteséges, értékesítem a süldőket. Járok a nagyváradi piacra és Magyarországon a monorira, mely Közép-Európa nyúlbörzéjének számít. Internetes oldalakon is hirdetem az állományomat, ezen az úton is akad vevő. A leghatékonyabb viszont ilyen szempontból a legnépszerűbb közösségi oldalon való hirdetés. Nekem is kell frissítenem az állományomat, legalább kétévenként. Ilyenkor a meglévőt eladom más tenyésztőnek vagy a húsukat értékesítem. Mivel nagyon egészséges a nyúlhús, mindig akad rá vevő. A díjnyertes tenyészállatokat nem vágom le, érzelmi és erkölcsi okokból nem tudnám megtenni, őket végelgyengülésig tartom. Elmondhatom, hogy a hobbim végeredményben nem ráfizetéses. Igaz, meggazdagodni sem lehet belőle, de az egész család egészséges és ellenőrzött húst ehet. Nemrég voltam Németországban a lipcsei nyúlfesztiválon. Ide elhozzák állataikat az egész országból a német tenyésztők. Négyévenként rendezik meg, s amikor tehetem, elmegyek megnézni, vásárolni. Általában egyéves állatokat veszek, adnak hozzájuk törzskönyvet és állatorvosi igazolást. Ezekre a határátkelőnél is szükség van. Szállításukhoz speciális ládákat készítettem, hogy az utaztatás minél kevésbé viselje meg őket.

– Úgy tudom, ön gépészmérnök végzettségű, majd a bútorgyártásban kamatoztatta tudását. Talán ennek köszönhető, hogy be tud segíteni feleségének a képkeretező vállalkozásába. Mit kell tudnia egy képkeretezőnek?

– Elsősorban a gépek beállításában, az anyagbeszerzésben segítek, de szakmai tanáccsal is. Nem mindegy, melyik festmény milyen rámát kap, az milyen fából készül, milyen széles. A bútoriparban szert tehettem ilyen ismeretekre is. A kereteket folyóméterben megrendeljük Olaszországból, itthon pedig elkészül a kért ráma. Mivel ez teszi teljessé a képet, fontos, hogy hozzá illő, ízléses legyen. Nem a keretnek kell dominálnia, csak ki kell emelnie a benne lévő képet. Együtt kellemes hatást kell adniuk. A feleségem a fővállalkozó. Tulajdonképpen ez külön szakma, amit meg kell tanulni és évek munkájával tökéletesíteni. Margitta festőművészei állandó klienseink. Igaz, nincs konkurencia, mert a mienk az egyedüli képkeretező műhely. Külön kell rendelni a vékony, 2 mm-es üveget, mert ilyen már az üvegezőknél nem található. Ha marad még időm, akkor tanácsokat is szoktam adni bútorkészítés terén fiatal vállalkozóknak. Az évek során megszerzett tudást szívesen átadom azoknak, akik most kezdik a szakmát.

Bundik Sándor 1954-ben született Margittán, ott végezte iskoláit érettségiig, majd Temesváron gépészmérnökként diplomázott 1981-ben. A margittai szerszámgépgyárban kezdte el pályafutását, tíz évig dolgozott ott, majd a bútorgyárba került, és rövidesen vezérigazgatónak választották. Szeretett ott lenni, sikeresen vezette a gyárat, de egészségi állapota miatt 2005-ben betegnyugdíjba kellett vonulnia. Ám azóta sem tétlen. A fent említett foglalatosságok kitöltik életét és tartalmat adnak neki.

2018.03.02
Galéria
Ezek is díjnyertes német óriás kosorrúak
Bundik Sándor a díjnyertes kék óriás kosorrúval
A rámázásba is besegít, itt a tűzőgépnél
Kulcsszavak: