Belső vívódások és a valóság misztériuma

A székelyudvarhelyi születésű Csathó Töhötöm kisdiákként kezdett beleszerelmesedni a rajzolásba. Egy udvarhelyi képzőművész, Szabó János rajzkört szervezett az általános iskola elemistáinak. Töhötöm is járt a rajzkörre, s a tanár úr nagyon megkedveltette vele a művészetet. A tömbházban, ahol Töhötöm lakott, nem voltak vele egykorú gyermekek, a testvérei már nagyobbak voltak, így igencsak elmaradt az együttjátszás. Mégsem volt magányos kiskölyök, mert a magányt és unalmat rajzolással űzte el az iskola utáni szabad óráiban. A IX. osztályt kétszer járta. Amikor odáig cseperedett, hogy elvégezte az általánost, mint afféle rendes, becsületes munkáscsaládban, az volt a família véleménye, hogy tanuljon valamilyen szakmát, mesterséget. Ezért a középiskolát a faipari elméleti líceumban kezdte arra gondolván, érettségi után mester lehet majd valamelyik fafeldolgozó gyárban. Édesanyjában azonban megfogalmazódott az a gondolat és igény, hogy ha már annyira jól rajzol a gyermek, és szeret alkotni, ne csak valami egyszerű szakmát tanuljon ki, hanem inkább művészeti képzés kellene neki, hadd legyen művészember. Volt egy időszak, amikor Székelyudvarhelyen nem működött a művészeti líceum, de épp akkoriban újraindult a képzés az iskolában. Töhötöm édesanyja úgy döntött: felvételizzen ismét, nem baj az sem, ha évet veszít, s inkább járja ki még egyszer a kilencedik osztályt. Így esett, hogy Töhötöm jelentkezett a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolába. Tizenegyedik osztálytól szobrászatra szakosodott. A diplomamunkája egy szoborcsoport lett Mindenkori harcosok emlékműve címmel. A magyar történelmet felölelő téma volt, a honalapítástól a kuruc harcokon át a doberdói eseményekig.

Töhötöm, vagy ahogy a barátok, ismerősök hívják, Töhi, 1996-ban érettségizett. Nem felvételizett rögtön egyetemre, úgyhogy elvitték katonának. Ploieşti-en katonáskodott, s ennek köszönhetően jól megtanult románul, mert addig bizony jóformán egy normális mondatot nem tudott összerakni román nyelven. A katonaság arra is megtanította, hogy erősebben reagáljon az élet kihívásaira. A katonaság letelte után Váradra vezetett az útja. A Nagyváradi Egyetem képzőművészeti karának dizájn szakán folytatta tanulmányait. Váradon tanult már egy osztálytársa, aki unszolta, hogy ide jelentkezzen, és sok mindenben segítette. Sok szakmai gyakorlat volt a dizájn szakon. Megtanulta, hogyan lehet eljutni a tervrajztól a megvalósításig. Műszaki dolgokkal is foglalkozott, a diplomamunkája egy ARO 10-es jármű újratervezése volt.

„Egyetem után kezdődött az Élet – fiatal művészként, majd családapaként is. A párom váradi, a feleségemnek köszönhető, hogy Váradon maradtam, hiszen itt alapítottam családot. A kislányom idén nyáron lesz 13 éves. Őt is vonzzák a művészetek, sok mindent szeret, aztán majd meglátjuk, mi alakul ki. Szóval egyetem után föltevődött a kérdés, hogy a megszerzett tudással hogyan tudok zöld ágra vergődni. Az első utam egy bútorgyártó céghez vezetett, tervezéssel foglalkoztam, majd egy-egy másik cégnél reklámgrafikával, illetve dizájnnal. Ezután egy gumivárakat készítő cég illusztrátora lettem, s először mesefigurákat festettem kézzel, aztán új modelleket is terveztem, látványterveket készítettem, végül a gyártási folyamatok levezetője lettem. Egy házaspár vezette a vállalkozást. Sajnos történt egy tragédia, a főnök asszony elhunyt. Ezután a férje felszámolta a céget. Néhány hónap munkanélküliség következett, majd a Hagyományos Kultúra Megőrzésének és Népszerűsítésének Bihar Megyei Központja művészeti tanácsadója lettem, a nemzeti kisebbségek kulturális rendezvényeivel, főleg képzőművészeti tevékenységekkel foglalkozom.”

Mintegy tíz éve tagja és tavaly december óta művészeti vezetője a Tibor Ernő Galériának. Még 2009-ben meghívást kapott egy Anca Popescu által szervezett sonkolyosi alkotótáborba, ott megismerkedett néhány Tibor Ernő-s alkotóval. Egy közös utcai tárlat alkalmával fölvetődött, hogy Töhötöm miként lehetne tagja a csoportnak. Úgy gondolta, a Kanonok sori pincegaléria jó lehetőség a művészi megnyilvánulásra. Az is fölmerült, hogy a későbbiekben csatlakozik a Bihar Megyei Képzőművészek Szövetségéhez (UAP), ám ez mindmáig elmaradt. Még nem érzett késztetést, hogy jelentkezzék.

„Évekig nem létezhettem úgymond főállású művészként. Meg kellett élni valamiből, s a művészet valamelyest háttérbe szorult, afféle hobbivá vált. Most már nem cégeknél gürcölök, hanem kulturális események szervezésével foglalkozom. Művészként is jobban ki tudok teljesedni. Mindez nagyon jó dolog. A TEG csapata jól összekovácsolódott magyar alkotói közösség. Tavaly decemberben átvettem a stafétát Gavrucza Tibortól. Olyasvalakinek akarta átadni a művészeti vezetést a TEG-nél, aki dinamikusan tud intézkedni, szervezkedni, a modern kor követelményeinek is megfelelően. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy egyedül hozom a döntéseket. Megmaradt a csapatmunka. Mindenki véleménye egyformán érvényes. A terveim között szerepel új alkotók idevonzása. Vannak nagyon tehetséges, kreatív emberek, akiknek csak néhány biztató szó kell. Van úgy, hogy csak egy-két karnyújtáson múlik az egész. Három új tag csatlakozott decemberben: Madarasi Csilla, Szabó Enikő Anna és Újlaki Ildikó. A TEG harmincadik születésnapjára nem egyszerű felkészülni. Összefoglalni, föleleveníteni harminc esztendőt, megemlékezni a földi létből eltávozott alkotókról is. Március 25-re terveztük a születésnapi csoportos kiállításunkat.”

Végezetül arra kértem Csathó Töhötömöt, meséljen saját alkotói világáról. Mind a gimnáziumban, mind az egyetemen sokirányú oktatást kapott, nem csupán egy művészeti ággal foglalkoztak. A gimnáziumi évek alatt sokat szobrászkodott. Váradon elkészített például egy egész alakos Brătianu-szobrot, amellyel egy pályázatra jelentkezett. Néhány éve a kőfaragás rejtelmeibe is belekóstolt. A TEG aktív tagjaként főleg a grafika és festészet irányába indult. Alkot absztrakt és realista festményeket (portrét, tájképet, aktot stb.), valamint elvont és realista grafikákat.

„Fontos volt nekem, hogy kikísérletezzek egy új képi nyelvezetet és közlési módot, miközben végigjárom azokat a művészeti szegmenseket, amelyek foglalkoztatnak és jellemeznek engem. Amikor absztrakt képet festek, visszamegyek az alapokig (pont, vonal, folt). Előre kigondolt struktúrák helyett a benső érzéseimre figyelek. Festés közben mindig hallgatok zenét: klasszikustól rockon át indián, afrikai stb. népzenékig mindenfélét. A zene ritmusa, hangulata hat rám, s ezeket a saját belső vívódásaimmal együtt átszűröm, átalakítom és megjelenítem, kivetítem a vászonra a lendületes, egymással viaskodó foltok és vonalak világán keresztül. Grafikában a grafit ceruzarajz áll hozzám a legközelebb. A rajzaim is vagy elvontak, vagy nagyon is realisták. Megvan a kontraszt. Szeretem a portrékat mind festészetben, mind grafikában. A TEG Ady 100 tárlatára megfestettem a költő portréját. Elkészítettem például Csinszka és Kodály portréját is. Eredendő bűn című festményem egy várbeli tárlaton lett kiállítva. Hatalmas méretű festmény Ádámmal és Évával, eddig ez a legnagyobb képem. Az emberportrék mellett meglehetősen szeretem az állatportrékat. Ló- és kutyaportrékat festettem és rajzoltam mostanság, lehet, következnek hamarosan a cicák is. Gyermekkorom óta kutyabarát vagyok. Megragad az, hogy mennyi érzelem van egy kutyában. Érdekel az állatokban lévő szeretet ábrázolása, és igyekszem visszaadni a képeken a lelkiállapotukat. Nem lehetünk oly önhittek, hogy azt mondjuk, csak az emberek gondolkodnak és éreznek. Persze folytatom az absztrakt vonulatot is, tovább kutatom az elvont világot a pillanatnyi lelkiállapotra fókuszálva. A realista ábrázolás során pedig feszegetem saját határaimat.”

Csathó Töhötömnek eddig négy egyéni kiállítása volt: kettő a váradi TEG-ben, kettő pedig Berettyóújfaluban. Szeptemberben új egyéni tárlattal jelentkezik, amelyet csak grafikákból állít össze.