Tanuljuk a távoktatást
Még a szükségállapot és a kijárási korlátozások bevezetése előtt a tanintézetek falai közül a virtuális osztálytermekbe került át a tanítás, ám a változásra nem volt idő felkészülni. A szülőknek át kellett szervezniük az életüket, hogy a kisdiákok napközben is felügyelet alatt legyenek. A gyerekeknek hozzá kellett szokniuk, hogy az iskolalátogatás elmaradása nem jelent vakációt. A pedagógusoknak pedig át kellett állniuk egy teljesen más tanítási formára, új eszközöket, módszereket, programokat kerestek, tanultak meg használni, és a legtöbben igen kreatívnak bizonyultak. Hiszen nem kaptak hivatalos útmutatást, csak a feladatot.
Sokan sokféle megoldást találtak, s amint Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes rámutatott: nem lehetett egységes programokat bevezetni. Alkalmazkodtak a meglévő eszköztárhoz, illetve tekintettel voltak a diákok életkori sajátosságaira és az oktatott tantárgy szükségleteire. Lapunk internetes oldalán annak idején háromrészes cikksorozatot olvashattak a távoktatásban részt vevők első tapasztalatairól.
Új módszerek, jó példák
Jellemzően a pedagógusok – ki könnyebben, ki nehezebben – megtalálták a számukra és diákjaik számára elfogadható programot, alkalmazást, aminek segítségével meg tudják szólítani a gyerekeket, feladatokat tudnak adni, és azok teljesítéséről visszajelzést is kapnak. Általánosnak mondható az általunk megkérdezett Bihar megyei tanítók, tanárok, iskolai vezetők között az a törekvés, amit Tankó Zita, a magyar óvodai és elemi oktatásért felelős megyei szaktanfelügyelő úgy foglalt össze: a már meglévő tudás szinten tartására, elmélyítésére törekednek, nem feltétlenül az új lecke leadására. Az is fontos szempont, hogy az elemi osztályokban ne a szülőnek adjanak dolgot, ne járjon költséggel a feladat elvégzése, és lehetőleg ne „szoktassák” a képernyő elé a kicsiket. A felsőbb osztályokban pedig a pedagógusok legyenek tekintettel arra, hogy több tantárgyra kell figyelnie egy diáknak, ne terheljék túl őket, s mindenképpen maradjon idő a kikapcsolódásra is. Ahogyan Vad Márta, a nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum igazgatója megfogalmazta: „fényéveket ugrottak az okos eszközök használatában”. Általánosan megállapítható volt az is, hogy két-három hét elteltével már nagyon hiányzott a személyes találkozás, és örömmel fogadták a gyerekek, hogy legalább virtuális módon visszatérhettek az osztályukba.
A legkevesebb gondot talán a felsőoktatásban okozta a módszerváltás. Legalábbis a Partiumi Keresztény Egyetem hallgatói számára nem volt újdonság, hogy online hallgattak órákat, eddig is alkalmazták tanáraik ezt a tanítási módot, de azért nekik is hiányzik bejárni az egyetemre. Április közepén a parlament jóváhagyta az egyetemi online oktatásra vonatkozó törvényes keretet. Ennek alapján a felsőoktatási intézmények maguk határozzák meg a vizsgarendet, aztán majd a beiratkozás és a felvételi módját is – a szükséges óvintézkedések betartásával.
Megmutatkozott a rendkívüli helyzetben a szakmai közösségek összefogása is. A pedagógusok megosztották egymással a megtalált, kipróbált és bevált módszereket. Több csoportban együttműködtek annak érdekében, hogy minden érintett kolléga számára hozzáférhető „órákat” adjanak közre. Röviddel az iskolakapuk bezárulta után az I–IV. osztályos online oktatást segítő projekt vette kezdetét megyénkben: az Ér Tv-n hozzáférhetők az évfolyamonként alaptantárgyakból összeállított videófelvételek (https://erhangja.ro/tavoktatas). A nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola pedagógusai is részesei a projektnek. Amint Pásztor Gabriella igazgató elmondta, a projektben részt vevő közel 60 pedagógusból 23 az ő iskolájában dolgozik, 22 tanító és egy angoltanár. A kezdetekről szólva felidézte, hogy a román közszolgálati televízióban elindított Teleșcoală első adása után pár nappal már le is mentek az első felvételek, és március 23-tól kezdve ezzel a módszerrel dolgoznak. Azóta kiteljesedett a kínálat: általános és középiskolai évfolyamoknak szóló órák is elérhetők a következő linkeken: https://www.youtube.com/…/UCqRg1iqCBDLmkeramj6zgFQ/playlists, illetve https://www.rakocziszovetseg.org/…/64-ak…/712-online-oktatas. A XII.-es és VIII.-os magyar diákok számára Telesuli program indult a vizsgákra való felkészítés céljából a közszolgálati televízió hármas csatornáján (TVR 3), a https://telesuli.rmdsz.ro oldalon pedig elérhető minden ilyen tananyag.
Felmérték az eszközigényt
A jó példák ellenére nem nevezhetjük sikertörténetnek a hazai távoktatás elindítását, hiszen olyan akadályok mutatkoztak meg, amelyeket pusztán kreativitással nem lehet megoldani. Országszerte sok ugyanis az olyan tanuló, akinek nincs internet-hozzáférése és/vagy megfelelő eszköze (számítógép, táblagép, okostelefon) a folyamatba bekapcsolódni. Ezért is keltett felháborodást a tanügyminiszter április 21-i rendelete, amelyben kötelezővé tette a diákoknak a részvételt a távoktatásban, a szülőket, az iskolákat és az önkormányzatokat pedig felelőssé tette ennek elősegítéséért. A feladat teljesítéséhez azonban pénzt nem adott. A pedagógusok munkaköri leírásába belefoglalta az online oktatást, ilyen irányú képzésen való részvételt írt elő, az iskolákat pedig ellenőrzéssel bízta meg.
A Bihar Megyei Tanfelügyelőség pár nap alatt felmérte, megyénkben hány diáknak van szüksége számítástechnikai eszközökre és hozzáférésre. Annál is inkább gyors intézkedés kellene, mert nem sokkal később eldőlt: ebben a tanévben – a végzős évfolyamok kivételével – már nem térhetnek vissza a diákok az iskolapadba. A vizsgák időpontján egyelőre nem változtattak.
Kéry Hajnaltól megtudtuk, hogy Biharban megközelítőleg 8000 tanuló maradt ki eddig a digitális távoktatásból. (Nekik postán, esetleg személyesen igyekeztek eljuttatni a feladatokat a tanítók, osztályfőnökök, már akit elértek, de ez nagyon körülményes módszer.) A magyar tannyelvű vagy magyar tagozatos iskolákba járók közül 2327 diáknak nincs alkalmas eszköze, 2380-nak internet-hozzáférése sem. Az élesdi Constantin Șerban Elméleti Líceumhoz tartozó elemi iskolákban például 271-en vannak ilyenek, a kiskereki, érkeserűi és asszonyvásári iskolában 158-an, Diószegen 130-an, az Alsólugas önkormányzatához tartozó tanintézetekben 160-an, a Székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceumhoz tartozó csokalyi és érolaszi elemi iskolákban 280-an, az érmihályfalvi Zelk Zoltán Általános Iskolában 84-en – a felsorolás nem teljes.
Az eszközvásárlásra a tanfelügyelőség nem kapott pénzt, április végén kezdte felmérni, hogy az illetékes önkormányzatok tudják-e vállalni a költségeket. Nagyvárad önkormányzata például 80 ezer eurót különített el a városkasszából, hogy 388 diáknak vegyenek érte táblagépeket. Kérdés, hogy az internet-szolgáltatás díját rá lehet-e terhelni az érintett szülőkre, hiszen jellemzően a hátrányos helyzetű, vidéki tanulók családjának nem jutott eddig a digitális technikára.
Ezen a gondon talán enyhíthet a Telekommal megkötött szerződés, amelynek értelmében a vállalat minden diáknak felajánlott egy SIM-kártyát, amelyet augusztus 31-ig ingyen használhat. A tanfelügyelőség az iskolaigazgatóknak adja át a kártyákat, és ők juttatják el a tanulókhoz. Ki kell dolgozni annak a módszertanát is, hogy a távoktatásból eddig kimaradt gyerekek bepótolják az ismereteket a következő tanévben, ha már újra visszatér az oktatás a tantermekbe.
A tanügyminiszteri rendelet szerint az eddig meglévő jegyek alapján kell lezárni a 2019/20-as tanév végén a diákokat. Kéry Hajnal rámutatott: nincs szabályozva, mi lesz azokkal, akiknek nincs két jegyük, vagy akik bukásra állnak. Lehet ugyan online is jegyet adni, de csak akkor, ha az osztályzatot a diák és a szülő is elfogadja. „Remélem, minden pedagógusban lesz annyi empátia, hogy megoldja az ilyen és hasonló helyzeteket” – jegyezte meg Kéry Hajnal.