Családja a hegy, a természet

Kirándulásra legtöbben kisebb vagy nagyobb csoportokban indulnak el, de az is előfordul, hogy valaki makacsságból vagy tudatlanságból egyedül vág neki az útnak. Jó esetben épségben hazaér, de sajnálatos balesetekről is hallani. Itt a tél, amikor a derült idő nagyon hirtelen fordulhat ködösre, feltámad a szél, a hó nem akar elállni – vagyis még veszélyesebb túravezető nélkül bárhová elindulni. Coancă Lászlóval a megyebeli téli és nyári túrákról, az útnak indulóknak hasznos tudnivalókról beszélgettünk.

– Most, tél közepén, mi a túrázók legnagyobb ellensége?

– A hideg. Elengedhetetlen a réteges öltözködés, a legfelsőbb réteg számára pedig a vízhatlan és a szelet sem áteresztő, Gore-tex anyagból készült darabokat ajánlom. Kapható a sportüzletekben pingvintollal bélelt pufajka, anorák, dzseki, nadrág ebből az anyagból, de bakancs is. Fontos, hogy a túrákra csak bakancsban induljanak, nem éri meg „kísérletezni” más lábbelivel. Az is fontos, hogy csak túravezetővel vagy tapasztalt vezetővel induljanak el, de úgy, hogy a csoport létszámát is vegyék figyelembe: a szabály az, hogy tíz turista mellé már segéd-túravezetőre is szükség van. A hideg mellett akadály lehet a hó mennyisége is: csak a nyomok mentén haladjanak, amelyeket a túravezető tapos ki, a hegyimentő szolgálat által kiszabott útvonalakon. Vannak ugyanis olyan trasszék, ahol télen több lehet a veszély, s ha valaki mindenáron vakmerősködni akar, és kipróbálná a hegyimentők által nem ajánlott útvonalakat, akkor csakis saját felelősségére teheti meg. Ugyanez a helyzet a barlangokkal is: csak barlangi vezetővel vágjanak neki, s ha szükséges, külön felszereléssel. Én egyébként csak olyan barlangba megyek, ahol nem kell külön felszerelés. Adódnak olyan helyzetek, hogy például a jégbarlangba nem akarnak bemenni a turisták, csak fényképeket készítenének a barlangszádában. A jégoszlopok időszaki objektumok, –10 fok alatt keletkeznek a sztalaktitok, s amint enyhül az idő, eltűnnek. Egyre többen filmeznek is közben, nemcsak fényképeznek, és szívesen veszik, ha olyan helyekre megyünk, ahol mindig van látnivaló, tavasszal, nyáron például különös virágok vagy érdekes kilátók. Egy profi túravezetőnek megvannak a saját útvonalai, nem áruljuk el őket, ezek a mi szakmai titkaink. Mások, akik megélhetési túrázók, jó pénzes reklámháttérrel, célul tűzött megtollasodással és inkább mulatozás céljából mennek ki az emberekkel, természetesen nem veszik figyelembe a fenti íratlan szabályokat. Én a magam ura vagyok, nem önhirdető, de az évek során idelátogató csoportok gyakran ajánlanak egymásnak. Természetesen együttműködöm különböző turisztikai egységekkel. Nagyon sokan jönnek Magyarországról, és velem akarják végigjárni azokat az útvonalakat, ahol már voltak, vagy barátaik ajánlották figyelmükbe, de külföldről, még Amerikából is jöttek már vissza ide csoportok.

– Mikor kezdte a természetjárást?

– Kicsi koromtól. A Nyomdaklubban hetente szerveztek túrákat, és a szüleim vittek engem is magukkal. Foglalkozásommá 1979 óta lett: a klub keretében kezdtem mint csoportkísérő, segéd-túravezető, majd túravezető. Számomra ez egyben sport és szenvedély. 1990-től én vezettem a Nyomdaklub hegyitúra-részlegét, s 1994-ben beolvasztottam a GIG turisztikai ügynökségbe. Szenvedélyesen kijárok minden hétvégén, de ha kérik, hét közben is mehetünk. Előfordul, hogy barátokkal megyünk, de nagyon sokat járok magamban is. Mióta édesanyám meghalt, egyedül maradtam, nekem a hegy, a természet a családom. Bármilyen idő is legyen, én kint vagyok.

– Ha az időt említette, a nyári túrák esetében vannak-e veszélyek?

– A túlzott meleg, a tűző napfény. Föltétlenül legyen mindenkinél két liter víz, bár én tudom, hol vannak azok a helyek, ahol a legnagyobb melegben sem apad el a forrás. Jó vizeink vannak, sokan ezekből a forrásokból még haza is visznek. Egyébként télen-nyáron a fő veszélyt a vihar, a szél és a köd jelenti. Én általában öt alternatív utat állítok össze, így alkalmazkodunk ahhoz, amit a természet épp akkor felkínál, illetve megenged. Bihar megyében öt hegység van: a Béli-havasok, a Bihar-hegység, a Királyerdő-, a Réz-hegység és a Vigyázó. Ez utóbbit már inkább Vlegyászaként emlegetik, itt van Biharfüred is. Az említett alternatív utakat a pillanatnyi időjárásnak megfelelően választjuk ki. Általában nem választunk túl hosszú utakat, mert fárasztóak, több szünetet kell beütemezni. Legszívesebben az egynapos túrákat ajánlom, de ha igény van rá, akkor el tudom intézni a szállást is. Ha egyedül megyek, akkor úgy szállok meg, ahogy tudok, amolyan betyárosan. Eddig a legnagyobb csoportom 150 fős volt, és mindig akadnak újak, akiknek még nem ismerem az óhajait, de a hosszú tapasztalatnak köszönhetően már könnyen sikerül úgy alakítanom a túratervet, hogy nagyjából mindenkinek kielégíthetjük az igényeit.

– Bihar megyében alig hallani a mostanában máshol nagyon gyakori medvekalandokról. Errefelé nincsenek medvék?

– Hogyne volnának! Évente körülbelül hatszor találkozom is medvével, olyannal is, amely már nemcsak nyomokkal, de széklettel is körülhatárolta a maga területét, ennek ellenére problémám nem volt velük. Legutóbb szeptemberben találkoztunk, rám morgott, és annyi. Juhászkutya is csak egyszer harapott meg, télen farkas- és vaddisznófalkákkal is találkozom, legjobban viszont a viperáktól kell tartani. Azokat kevésbé lehet észrevenni, s ha rálép valaki, azt azonnal meg is marja. Nem szabad hagyni lankadni a figyelmet.

– A legegészségesebb, legsportosabb életkörülmények közt is az idő óhatatlanul telik, jönnek a fiatalabbak, és átveszik a stafétabotot. A túravezetésben milyen az utánpótlás?

– Sajnos semmilyen. A fiatalok manapság sokkal kényelmesebbek, nehezebben moccannak ki, márpedig a természetet csak úgy lehet megismerni, ha folyamatosan bejárjuk. Hasznos tevékenység, egészséges sport, mindenkinek ajánlom, igaz, hogy ezen a pályán megmaradni nagyon nehéz, anyagilag meggazdagodni nem lehet, nagy kitartásra is szükség van. Nem nyugdíjas állás, valahogy úgy lesz majd vége, mint a hun harcosok számára: egyszer csak eljön az utolsó csata. Ha pedig nem akar eljönni, csinál magának egy csatát a harcos. Ezzel kapcsolatban érdekességként mondom, hogy a hun harcost nem véletlenül említettem, az egyik nagyanyám ugyanis Zsadányba való, ahol az eddigi legnagyobb hun lelőhelyeket tárták fel.

– Végezetül azt kérdezném, van-e olyan hely Biharországban, ahová nem szívesen megy el?

– Ahol zaj van, szemét, zsúfoltság, oda nem járok. Jelenleg a legnagyobb zajt a motorizált „turisták” keltik, én olyan helyekre megyek, ahová ezekkel a tenyeres-talpas járgányokkal nem lehet beférni. Ahol sportolhatok, és ahol békén, visszafogottan együtt lehetek a „családommal”, a heggyel, az erdővel, vagyis a tiszta természettel.