Megénekelt múltú érmelléki község
Kiskereki, amint azt neve is jelzi, nem nagy település; az Érkeserűt és Asszonyvásárát magába foglaló község, melynek a központja, terület szerint is a legkisebb Biharban. A Székelyhídtól csak néhány lépésre fekvő falut a Nagyvárad–Szatmárnémeti országúton lehet megközelíteni. Az 1968-as közigazgatási átszervezés után lett községközpont.
Derűs napon érkeztem Kiskerekibe. Kellemes meglepetés, hogy a községháza előtt parkoló szolgálati autó rendszáma utal a település magyar nevére (KER), a kocsi oldalára románul és magyarul is felírták: Cherechiu/Kiskereki. Nyíri Sándor 2008 óta tölti be a község polgármesteri tisztségét. Kedvesen fogad, a felújítás alatt álló községházi hivatalába invitál, hogy válaszoljon kérdéseimre. Előbb azonban tekintsünk vissza Kiskereki történelmére.
Az Árpád-kori település nevét az oklevelek 1220-ban említik először, Kerecu néven. A középkorban Egyházkereki néven a Kereki család ősi fészke volt, ez a család bírta 1552-ig, utána a Zólyomiak. A község hajdan nem a mai helyén, hanem a Bételek nevű dűlőn állott, határában a Nagyér nevű településsel, de az 1552-es adóösszeírásban már nem találjuk. Az 1880-as népszámláláskor Kerekinek 936 lakosa volt, közülük 920 magyar – 841 református, 28 római katolikus, 25 görögkatolikus. Az 1992-es cenzus 805 lakost írt össze, közülük 775 magyar, 18 román – 723 református, 12 ortodox. Jelenleg 780-an élnek a faluban, zömmel magyarok.
Betyárcsárda
Kiskereki neve sokaknak a betyárnótából lehet ismerős, ezért arról érdeklődtem Nyíri Sándortól, valóban volt-e itt csárda.
„Igen, egykor állt a falu közelében egy csárda Asszonyvására és Kiskereki határán. Az ’50-es években bontották le, építőanyagait a falusiak felhasználták. Ma már csak egy terebélyes fa jelzi az egykori betyárcsárda helyét. Arról is szól a fáma, hogy utolsó tulajdonosa egy nagyon szép asszony volt. A csárda, ahogy itt mondják, a magyar világ fennállásáig működött. A község lakói büszkék is arra, hogy ez a közismert nóta az ő településüket énekli meg. Hogy pontosan kik, milyen betyárok fordultak meg itt, nem tudni, de az Érmellék leghíresebb betyárja, Dobos Gábor valószínűleg köztük volt.”
(alc.) A történelmi múlt
Nyíri Sándor a település történelméről is beszélt. Érdekesség, hogy a birtokos Kereki család Gál nevű leszármazottja alapította Gálospetrit. A falut a mindenkori székelyhídi grófok zsellérei lakták, itt kaptak házhelyet. A polgármester azt is elmeséli, hogy 1604-ben, a Bocskai István erdélyi fejedelem által megnyert álmosdi csata után az osztrák csapatok errefelé menekültek, és itt, Kiskereki határában érték utol és vágták le őket Bocskai hajdúi. Valószínűleg a Német temető, Németdomb nevű határrészen vannak eltemetve. Az országhatár túloldalán levő Nagykereki kastélyában a kiállításon is látható egy ezt bizonyító térkép. A községközpont általános iskolája felvette Bocskai István nevét, a bejáratánál elhelyezett márványtábla emlékezik a fejedelemre.
A településnek nincsenek híres szülöttei, a zsellérfalu lakói nem folytatták tanulmányaikat magasabb szinten. A helybeliek Sass Károly egykori református lelkészre szoktak emlékezni a magyar forradalom és szabadságharc évfordulóin; ő az 1848–1849-es szabadságharc idején nemzetőrként és tábori lelkészként szolgált. A polgármester megemlítette még Koczkás Sándor mesemondót, az ő élőszóban elmesélt történeteit Fábián Imre újságíró jegyezte le és adta ki könyv formában. Keserűben talált viszont otthonra Számadó Ernő költő, s onnan származott Keserüi Dajka János református püspök.
Régóta községközpont
Nyíri Sándor arról is beszél, hogy már az 1950-es években, a megyésítés előtti közigazgatási rendszerben Asszonyvására és Kiskereki egy községet alkottak, és a központ Kereki volt. Aztán jött a ’68-as közigazgatási átszervezés, megszűntek a tartományok, s Bihar megyében kialakították a jelenlegi, főleg magyarok lakta falvakat magába foglaló közigazgatási egységet.
Kereki is elöregszik, bár ennek ellentmondani látszik, hogy tavaly például a református templomban öt keresztelő és ugyanannyi házasságkötés volt, s ugyancsak öt temetés.
A kerekiek szinte valamennyien gazdálkodnak, és mivel közel van Székelyhíd, de Érmihályfalva sincs messze, ott is dolgoznak. A polgármestertől megtudom, hogy az itteniek mindig is nagykultúrával foglalkoztak, búzát, árpát, kukoricát, burgonyát termesztettek, kevésbé kertészkedtek. Ma már az idősebbek árendába adják a földjüket, azokat nem helybeli agrárvállalkozások művelik meg; társulás nincs. Még ma is, majd harminc évvel az első földtörvény megjelenése után, vannak problémák a földterületek tulajdonjogával.
Szőlősök
Kiskerekire, mint általában az Érmellékre, a szőlészet is jellemző. Három szőlőhegy is van a faluban: az Öreghegy, az Újhegy és a Szerencsehegy. Amikor a helyiek visszakapták a földjüket, többen újra szőlővel ültették be. Nyíri Sándor elmondása szerint valamikor nagy fegyelem uralkodott a hegyeken: „Október 10. előtt senki sem kezdhette el a szüretelést. Ezt a rendet ma már nem tartják be, de a szőlők is sokkal kisebbek.”
Jellemzően magántermő fajtákat neveltek. Ma az is előfordul, hogy aki jó bort akar készíteni, az a környező szőlővidékekről, Szentjobbról, Hegyközszentimréről, Szentmiklósról vásárol hozzá szőlőt, de akad olyan, aki Tokajig is elmegy szőlőért – mondja a községi elöljáró. A borospincék a falu bejáratánál vannak.
Aszfaltozott utak, ivóvízhálózat
Még 2004-ben kitűzték a fejlesztési célokat, meghatározták a stratégiát, a beruházások fontossági sorrendjét az elöljárók. Akkor Szabó Zoltán, a mostani alpolgármester vezette a községet, Nyíri Sándor a helyettese volt. „Azt mondtam – emlékszik vissza a mostani polgármester –, legyen a község iskoláiban központi fűtés, benti mosdó, rendbe tett osztálytermek, szép épületek. Ami akkor csak álom volt, mostanra, illetve már évekkel ezelőtt megvalósult. A községközpontban és a hozzá tartozó falvakban is minden utcában be van vezetve az ivóvíz. Tudom, uniós követelmény a csatornázás, de ehhez nagyon sok pénz kell, és nekünk jelenleg nincs. Ha lesz rá lehetőség, akkor mindenképpen pályázunk, tehát ez is szerepel a községfejlesztési stratégiánkban, de őszintén szólva nagyon nagy igény nincs rá. Az elöregedett lakosság nem igényli a szennyvízelvezetés bekötését a lakásukba. A fenntartása pénzbe kerül, a mi kisnyugdíjasainknak erre már nem nagyon jutna.”
Az utcákat uniós pályázattal 2009-ben elnyert pénzből aszfaltozták le. „Persze eltelt két év, mire sikerült hozzáfognunk a közbeszerzési eljárás miatt” – jegyzi meg az elöljáró. Akkor a község utcáinak 65-70 százalékát sikerült aszfaltozni, a kereki utcák mintegy 85 százalékát. Most van egy újabb lehetőség, nemsokára hozzáfognak, és ezzel az utcák 98 százaléka aszfaltborítást kap. A közvilágítást is teljesen felújították, modern égőket használnak, ezzel jelentősen csökkentették a kiadásokat.
A községnek nagyon kevés a jövedelme, vállalkozók, cégek nincsenek. Ami a helyi adóból befolyik, azzal nem sokat lehet kezdeni. Az is gond, mondja a polgármester, hogy egyesek, akiknek pedig volna miből, nem fizetik be az adójukat.
Az elöljáró szerint Kiskerekire nem jellemző, hogy a fiatalok külföldön keresnének megélhetési lehetőséget. Roma családokból vannak, akik külföldön dolgoznak, de ezt az elöljáró jónak tartja, mivel az ottani keresetüket családjuk felemelkedésére költik. A házukat újítják fel, vagy újat építenek, autót vásárolnak, igyekeznek beilleszkedni a közösségbe.
Falunapok, testvértelepülések
Kerekiben érdekes módon minden évben másik falu a házigazdája a községi napoknak; Kiskerekiben az ünnepség neve Betyárfesztivál. A rendezvények költségei nem mindig a helyi költségvetést terhelik, hanem pályáznak is. „Nem sokan tudnak erről a lehetőségről, közvetlenül Brüsszelbe küldjük a pályázatot, mi már négyszer nyertünk huszonötezer eurót” – árulja el házigazdám.
Ezekre a rendezvényekre meghívják a tizenegy testvértelepülésüket is: Nagykereki, Kereki, Kokad, Újfehértó, Felsőtelekes, Öcsöd, Naszály, Szentgyörgyvölgy (Magyarország), Gömörhosszúszó (Felvidék, Szlovákia), Szécsiszentlászló (Muravidék, Szlovénia) és Gút (Kárpátalja, Ukrajna).
Református falu
Mivel a Kiskereki Református Egyházközség lelkipásztorával nem volt alkalmam találkozni, ismét csak Nyíri Sándort kérdeztem a tudnivalókról, de ezúttal az egyházközség főgondnoki minőségében.
„Közel öt évszázada református település ez, 1530 után itt már megjelent a reformáció, mondják is a kiskerekiekre, hogy nyakas kálvinisták. Csak református templomunk volt sokáig, öt-hat éve épült egy baptista imaház, néhány baptista él itt. A református templom 1802-ben készült el, ma már elég lenne egy sokkal kisebb is, mert sajnos nem nagyon járunk templomba. Tény, hogy az 1800-as években több lakosa is volt a falunak, és többen is jártak templomba.”
Van egy holland testvérgyülekezetük, az sokat segített, segít, de most már keletebbre tekintenek a hollandok: Moldovát teszik támogatásuk célpontjául. A gyülekezetnek mintegy 400 aktív tagja van. Ennél sokkal többen vallják magukat reformátusnak, de a templomlátogatás nem haladja meg a tíz százalékot; úrvacsorát legutóbb mindössze 24-en vettek. A főgondnok fájlalja, hogy a Kiskereki Református Egyházközség papjai közel harminc éve nem laknak a faluban; ezt a helyiek nehezen tudják elfogadni. „A régi parókiánk valóban nem lakható, újat kezdtünk építeni, de félbemaradt – mert minek” – mondja a főgondnok.
Oroszi Kálmán, a mostani tiszteletes sokat foglalkozik az ifjúsággal, általában minden évben vannak konfirmandusok. Hivatalosan bejegyzett nőszövetség nincs, de ha szükséges, vannak segítők. A főgondnokkal ellátogattunk az egyházközségbe, a templomba. A régi parókia valóban tönkrement, de épülget az új, a falak egy része már áll. Nagyon szép a hollandok által épített gyülekezeti ház. A templomon is látszik, hogy elkezdődött a renoválása, a külső vakolat egy részét már leverték.
Jól felszerelt tanintézet
A Bocskai István Általános Iskola központi épületét is felkerestük. Éppen két tanár is nyílt órát tartott az első fokozati vizsgadolgozatának megvédésére, ezért Zsigmond Levente igazgatóra várva az épületet vettük szemügyre. Kívül-belül rendezett, tágas osztálytermekbe, különböző szaktantermekbe volt alkalmunk betekinteni. A tanintézet mellett épült fel a hatalmas tornaterem, mellette aszfaltozott kézilabdapálya. A polgármester elmondta, hogy az elmúlt évben Kiskereki volt a házigazdája az évente megrendezett Ér Kupának, ez a térség iskolásainak nagy múltú kézilabda-vetélkedője.
A kereki iskolába közel 130 gyermek jár, az elemisták főként összevont osztályokban (előkészítősök a harmadikosokkal, elsősök a másodikosokkal, a negyedikesek külön). Összesen 34 pedagógus tanít az iskolában, a legtöbbjük ingázik, csak egy lakik a faluban; Zsigmond Levente is hegyközszentmiklósi. A testnevelő tanár végzettségű igazgató azt tartja a legnagyobb gondjuknak, hogy a legjobb tanulóik ötödiktől Székelyhídra járnak, ezért csökken a diáklétszám.
Hazaindulásom előtt a polgármester egy nagyon szép kirándulóhelyet is megmutatott, a Pósa-tavat. Kicsi, fákkal körbeültetett mesterséges tavacska, ahol horgászni is lehet. A szabadidőpark működtetője sátor alatt három hatalmas hordót is kiállított ide, bizonyára utalásként a nótabeli betyárcsárdára. Bár az hajdanán elég messze állott innen.