Ha lesz ifjúság, Szalacsnak van jövője

– Lehetőségként vagy bosszúság forrásaként tekint a meghosszabbodott önkormányzati mandátumra?

– Bizony most úgy áll, hogy december 31-ig „nyertük meg” a választásokat, hiszen addig lett meghosszabbítva a mandátumunk. Ma még az sem biztos, hogy lesz választás szeptember végén. Ez a helyzet semmiképpen nem jó. Tavaszra volt egy jó kampánystratégiánk, ezt keresztülhúzta a járvány, ami, ha nincs, most nem interjút adnék, hanem a munkámra összpontosítanék.

– Akad azért olyan elöljáró, aki örül ennek a ráadásnak.

– Szerintem nem ezen múlik a siker, hogy még átadunk egy utat vagy járdát, nem az dönti el a választást, hogy az utolsó hetekben hány avatószalagot vágunk át. Hanem azon, hogy milyen a kapcsolatod az emberekkel. Láttam már olyan polgármestert megbukni, aki a teljes községet leaszfaltozta, s olyat is nyerni, aki nem az infrastruktúra fejlesztésére tette a hangsúlyt. Hanem arra, hogy a közösséggel foglalkozzon.

– Ha visszatekint eddigi polgármesteri éveire, mi az az eredmény, ami leginkább büszkeséggel tölti el?

– A legfontosabb dolog, amit sikerült megoldani, az az állandó orvosi ügyelet. Hiszen általa életeket mentenek. Egy bácsi szívét a múlt hónapban sikerült újraindítani a defibrillátorral. Kórházba került, már hazajött, jól van. Ez a legfontosabb, az emberi élet.

– Feltételezem, az ügyelet beindítása elsősorban nem is pénz kérdése volt.

– Nem, ez szervezés és kapcsolati tőke kérdése volt. Én Cseke Attila szenátori irodájában kezdtem a pályámat, akkor, amikor ő egészségügyi miniszter volt. Az irodában én tartottam itthon a frontot, ami komoly tapasztalatot és kapcsolatokat jelentett. Itt ért az a felkérés is 24 évesen, hogy induljak a választáson polgármester-jelöltként.

– Egy csapásra híres is lett, mint az ország legifjabb polgármestere.

– Pedig csak a második voltam, egy Beszterce-Naszód megyei srác két hónappal fiatalabb volt nálam.

– Nyolc év tapasztalatával mit tanácsolna egy mai 24 évesnek, aki ilyen fiatalon választást nyerne?

– Azt, hogy sürgősen keressen magának olyan embereket, akiktől tud tanulni. Az okos ugye a mások hibájából tanul, a buta a magáéból sem. Fájdalmas, amikor a saját hibánkból vagyunk kénytelenek tanulni.

– Horváth Béla talált ilyen embereket?

– Nagyon nehezen. Fél évig úgy jártam be a hivatalba ezen az ajtón, hogy reggelente azt kérdeztem magamtól: mit keresek én itt, minek kellett ez nekem? Miért vállaltam, ha nem is értek hozzá? Most már úgy érzem, az első mandátumom végére, 2016 nyarára egy sikeres hivatalt vezettem. Most, a második mandátum végén heti rendszerességgel hív fel egyik vagy másik kolléga, hogy rákérdezzen, ezt vagy azt hogy csináltuk. A szelektív hulladékgyűjtés témájában sok bemutatót tartottam Máramaros, Szatmár, Kolozs vagy Bihar megyei kollégáknak arról, mi a szalacsi szemétgyűjtés sikerének a titka.

– Mi a szalacsi szelektív gyűjtés sikerének a titka?

– Városon ugye nem igazán van alternatíva. Dél-koreai kollégák is azért jártak itt tanulmányúton, mert ugyan városi környezetben náluk 12 frakciós gyűjtést végeznek, falun viszont náluk is nehéz meghonosítani ezt, mert falusi környezetben mindig van alternatíva, hogy a szemetet hová tegyék. A mi feladatunk az volt, hogy rávegyük az embereket a szelektív gyűjtésre. Ilyen egyszerű. Három hónap alatt végül sikerült. Pedig sok más mellett erre is azt mondták, hogy lehetetlen. Voltam én gyűlésen, ahol az egyes magyarok által nagyrabecsült váradi polgármester határozottan kijelentette, a szelektív hulladékgyűjtést nálunk lehetetlen bevezetni. Igen, rá kellett vennünk az embereket, szokjanak le arról, hogy a kert végében égessék a szemetet, meg az autógumit, meg mindent. Nem kivételeztünk, a saját szomszédomat is megbüntettem. Kihordta a szemetet a legelőre, szóltunk, hogy ezt nem lehet. Szóltunk egyszer, kétszer, utána ment a büntetés. Volt saját alkalmazottunk is, akit megbírságoltunk. Volt, aki egész addig nem gyűjtött szelektíven, amíg a zsebe meg nem érezte. A többség kezdettől lelkiismeretes volt, megértette, hogy ezt tényleg érdemes csinálni a gyerekeinkért, a jövőért. Másokra viszont csak anyagilag tudtunk hatni. Azt mondtuk, jó, nem baj, ha nem gyűjtesz szelektíven. Ne gyűjts, de fizess duplán. Hát nem akartak duplán fizetni. Egyébként a meggyőzést az iskolásokkal kezdtem, akik fogékonyabbak. Kérdeztem, ugye ti is láttátok Nagyvárad határában, a Real áruház mögött lassan már a második hegyet is felépítik. Szemétből. Ti mit szeretnétek hagyni a nálatok is fiatalabbakra? Egy harmadik hegyet?

– Az orvosi ügyelet és a hulladékgyűjtés mellett mi legyen a harmadik büszkeségre okod adó eredmény az utóbbi évekből?

– Egy olyan kezdeményezést említek, ami bizonyosan generációkon át látható lesz, az ottományi kúria teljes restaurálása, amibe egymillió euró van befektetve. A szelektív gyűjtést egyszer abbahagyhatják, a leaszfaltozott 15 kilométernyi út is ma van, holnap nem biztos. De a kúria, amely ott áll már vagy 300 éve, most kapott újabb száz esztendőt.

– Még mindig nagyon fiatalon, de immár nyolc év munkájával gazdagabban megfogalmazott-e magának távlati terveket?

– Szalacs ezeréves település. Nagyon sok ideig mezővárosi jogokkal rendelkezett. Nekem az a célom, hogy ebből a községből városi szintű települést tudjak elérni. Hogy senki ne érezze annak semmilyen hátrányát, hogy falun él. Sőt, ezzel szemben a vidék varázsa többletként adódjon hozzá az életéhez. Leadtunk például egy tervezetet termálvizes fűtőrendszer kiépítésére. Foglalkozunk a vidéki turizmus fejlesztésével, s egy ideig úgy gondoltam, mi kezdtünk a megye első kalandparkjának a tervezéséhez, ám kiderült, egy magánszemély megelőzött bennünket. De bízom benne, a miénk sokkal jobb lesz. Fel fogjuk újítani a híres négylyukú hidat, amely a hortobágyival egy tervezésű, talán a mienk kicsit idősebb. Az 1700-as évek végén az éppen akkor épülő kiskereki református templom tégláinak egy részét szállították át ide a főispán rendeletére, mert a híd fontosabb volt a só útja végett. A hidat megmentjük, környezetét visszamocsarasítjuk, visszavisszük a vizet a híd alá, legkésőbb jövőre ez a projekt is készen lesz. Emellett rengeteg tervünk van még, hosszú távon azt szeretném, hogy ez élhető település legyen, vonzó a fiataloknak. Mert ha lesz ifjúság, akkor Szalacsnak van jövője!

Készült a Szalacsi Polgármesteri Hivatal megbízásából