Két honvéd hazatért
A szalacsi református és római katolikus templom harangjai összecsengtek – nem egymásra licitálás volt ez, hanem éppenséggel a közös ünneplés hirdetése. Március 18. reggelére a tél visszamorgott a tavaszvárókra, csípős hideg mardosta az arcokat. A templomtornyok nem unatkozhattak az elmúlt napokban, kíváncsian figyelhettek az előttük elterülő térre. Parképítésnek lehettek tanúi, a helybeliek gépekkel, kézi erővel igyekeztek egyengetni a latyakos területet. Térkövekből rakott járda is épült, több út vezet a park közepén felállított műalkotásokhoz. A község két szülöttének, Simay Istvánnak és Gyalókay Lajosnak emeltek szobrot az emlékező utódok. A Deák Árpád szobrászművész készítette büsztök közé egy emléktábla került, amelyen Arany János sorai olvashatók (ezzel is adózni kívántak 201 éve született epikus költőn emlékének): „Oh, remélj, remélj egy jobb hazát! / S benne az erény diadalát: / Mert különben sorsod és e föld / Isten ellen zúgolódni költ.”
Horváth Béla, Szalacs község polgármestere köszöntötte elsőként az ünnepség résztvevőit, majd a szobor mögötti zászlórudakon feszülő öt lobogóra, köztük a magyar nemzeti színűre utalva elmondta, hogy szinte ugyanazon a helyen 1941-ben Szalacsy Rácz István már kitűzte a nemzetzászlót. Majd 1990-ben elsőként szintén ezen a köztéren kihelyezték a piros-fehér-zöld trikolórt. „Ezzel nem mások jogait csökkentjük, csupán a sajátjainkat juttatjuk érvényre. Szalacs 950 éves múltja jogosít fel erre” – fogalmazott az elöljáró.
Az ünnepségen jelen levő Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke azt hangsúlyozta, hogy egy nemzetből valók vagyunk, ennek kinyilvánítása a határok légiesülésével még könnyebbé vált. Mint mondta, a nemzeti ünnep kapcsán Budapesten járt Kelemen Hunorral, az RMDSZ szövetségi elnökével, s ott biztosították őket arról, hogy odafigyelnek a határon túliak sorsának alakulására. Azt is felidézte, hogy néhány napja Nagyszalontán találkozott Áder Jánossal, Magyarország államfőjével, aki szintén elkötelezett támogatója az elszakított részek magyarságának. Mindez a kölcsönösségen alapul, hangsúlyozta Pásztor, aki az ünnepet megelőző napokban Hajdú-Bihar megye több településére elvitte a Magyarországról kapott alapanyagból Biharban készített kokárdákat. A továbbiakban méltatta a szalacsiakat, amiért ilyen példamutató módon viseltetnek őseik iránt. Ide kívánkozik, hogy megjegyezzük: Szalacson már létezik egy 1956-os szoborpark, 2014-ben, ugyancsak Horváth Béla polgármestersége idején alakították ki.
A köszöntések során Rákóczifalva (Magyarország) polgármestere, Kósa Lajos kifejtette: ma sem könnyebb, mint 1848-ban volt, most is idegenek sodorják veszélybe nemzetünket, kultúránkat, megmaradásunkat. A magyarországi testvértelepülés elöljárója úgy vélekedett, hogy a migránsválság megoldása mellett a másik nagy feladat a határon túli kisebbségek védelme, jogaik kivívása.
Miután Horváth Béla és Pásztor Sándor leleplezte a két büsztöt, Szabó Zsolt helyi református lelkipásztor áldást mondott az emlékhelyre, majd az alkalomhoz illő gondolatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Scheck László római katolikus plébános Istentől valónak nevezte szabadságharcainkat, utána pedig megszentelte a szabadságharcosok szobrát.
A feltámadó szél próbára tette a megemlékezők hidegtűrő képességét, itt-ott ónos nedvesség tette veszélyessé a járást. Jólesett behúzódni a kultúrház melegébe, ott folytatódott ugyanis az eseménysor. Gyalókay Csaba Győrből (Magyarország) érkezett, hogy híres felmenőjének életútját ismertesse. Gyalókay Lajos 12 gyermekes család legkisebbjeként látta meg a napvilágot 1825-ben, Nagyváradon tanult jogot. 1848 áprilisában az önkéntes nemzetőr zászlóaljba állt be közkatonának. Csakhamar őrmesterré avanzsált, de alig szokta meg az új kinevezést, máris főhadnaggyá léptették elő. A világosi fegyverletételkor századosi rangot viselt. Később megnősült, egy ideig Érköbölkúton gazdálkodott. 1861-ben Bihar megye főjegyzőjévé nevezték ki, majd ügyvédi tevékenységet folytatott, Nagyváradon lapot szerkesztett. A Deák-párt alelnöke lett. Életútja gazdag és változatos, mindenkor igazodott a kor kihívásaihoz – mondta az előadó.
Simay István életpályáját Ujj János aradi helytörténész ismertette. A korán árván maradt fiatalember mindössze 17 éves volt, amikor beállt a forradalmi seregbe, honvédhadnagyi rangot kapott. A későbbiekben tanítói diplomát szerzett, majd tanár lett. Tankönyveket írt, az Aradi Honvédegylet elnökévé választották, a Honvédegyletek Országos Szövetségének tiszteletbeli elnöki címére érdemesítették.
Az életpályák ismertetése után a helyi iskolások szavaltak, és látványos ünnepi műsort mutatott be a Szalacsi Cserkész Színjátszó Kör. A helyi Örökzöld Asszonykórus és az ottományi Nefelejcs Férfikórus korabeli dalokkal örvendeztette meg a hallgatóságot.
Kinn még zimankósabbra váltott az idő, a két honvéd fejére süveget formált a hóesés.
