Micskén a néptánc olyan, mint a mindennapi kenyér

Hodgyai Edit micskei iskolaigazgató tanárnőként került a faluba, zsigereiben hozta Székelyudvarhelyről a Venyige együttestől tanultakat. Egyetemi évei alatt Temesváron vezetője volt az ottani táncháznak. A lábában bizsergő mozdulatokat Micskére való érkezését követően sem tudta eltitkolni, kezdeményezésére jött létre a Görböc Néptáncegyüttes. Azóta a csoport működését összekapcsolták tehetséggondozással is. Legfiatalabb tagjuk második osztályos, míg a színpadon ötvenes éveiben járó is ropja a táncot. A próbákon folyó gyakorlatokat korosztályok, illetve tudásszintet figyelembe véve állítják össze. Első nagyszabású rendezvényükre 1997-ben került sor az Észak-Bihari Falunapok idején. A falunap-jelleg tíz évig volt jelen, míg Partiumi Néptánctalálkozó néven tovább élt, illetve él a Hodgyai teremtette hagyományőrzés. Mára az egész falut átölelő néptánckavalkáddá nőtte ki magát a rendezvény, ahová a környező megyékből, Székelyföldről, Magyarországról is érkeznek tánccsoportok. Az ötszáz főt (!) is eléri a résztvevők száma. Rendszerint a faluközpontból indulva össztánccal, felvonulással kezdődik a seregszemle, amikor az utcára kivonuló helybéliek a gyönyörű viseleteket is megcsodálhatják.

„Visszamenni az évszázadokba, ez a legnagyobb élmény, rácsodálkozni mindarra a szépre, amit őseink teremtettek” – sorolja némi elfogultsággal Hodgyai Edit. Mélázásából kiröppentem, a viseletek értéke felől érdeklődöm. Ez mindig annak fügvénye, hogy az illető viselet melyik tájegységről származik. A díszes leányöltözet akár 1500 lejbe is kerülhet, a kalotaszegi ennél jóval többe, 7000 lejre is rúghat. A legényeké azért lényegesen olcsóbb. Már a mostani. Amennyiben cifraszűrre is futná, akkor bizony az azt jelentené, hogy tele van a bugyelláris. Szerencséjükre egy magyarországi pályázatnak köszönhetően sikerült ruházattárukat felújítaniuk. Igaz, szűr nélkül.

A néptánctalálkozók mellett néptánctáborokat is szerveznek. Az egy hétig tartó együttlét ideje alatt előre meghatározott táncrendet gyakorolnak a haladókkal, a kezdőket pedig a vidék táncos „anyanyelvével” ismertetik meg.

A táborlakók elszállásolását, étkeztetését a polgármesteri hivatal is támogatta. A táncosok utaztatásában, a viseletek és egyéb kellékek megvásárlásában is partner a községháza, de elsősorban Kosztandi Mihály – egyértelműsít a Görböc vezetője.

Készült a Vámoslázi Polgármesteri Hivatal megbízásából