Az egykori ferences kolostor

A 280 éve épített ferences kolostorra emlékezünk, amely jelenleg a katonakórház régebbi szárnyaként használatos, közvetlenül a Barátok temploma szomszédságában található.

A Szent Ferenc-rend – más néven ferencesek, régebbi nevén franciskánusok – egy római katolikus szerzetesrend, melyet Assisi Szent Ferenc alapított 1209-ben, és 1223-ban írásban nyert megerősítést III. Ince pápától. Magyarországon 1225 körül jelent meg. Jakó Zsigmond szerint a ferencesek váradi kolostora valamikor 1232 és 1240 között létesült.

 

(alc.) A váradi ferencesek a középkorban

Bizonyos, hogy a XIII. század második felében a Körös-parti város a későbbi konventuális ferencesek egyik fontos központja volt, mert 1298-ban rendtartományi gyűlést tartottak itt. Ezzel szemben Pázmány Péter a váradi rend keletkezését 1301-re teszi. Bunyitay Vince megállapítása szerint bizonyos, hogy a Szent Ferenc-rendiek váradi klastroma 1339-ben már állt, s ez időtől fogva az egész középkorban fennállott.

A középkori Váradon két Szentlélek-egyház volt a ferencesekhez köthető. Az egyik kolostorukként szolgált a későbbi Velencén, a Körös partján, a mai Kolozsvári utcai Nőgyógyászati és Szülészeti Klinika újabb szárnya alatt. Helymeghatározása Emődi Tamás építésznek köszönhető. Ez konventuális egyház volt. Verancsics szerint Varkocs Tamás 1557-ben „elrontatta” a Szent Ferenc-klastromot és a Szentlélek-templomot is. Hogy helyreállították-e a ferencesek templomukat és rendházukat, nem tudható, az ellenben tény, hogy a rend tagjainak nehezen lehetett rá tehetségük és idejük. Ugyanis csak 1566-ig maradhattak a városban, mivel ők is azok közé tartoztak, akiket a tordai országgyűlés végzése szerint „János Zsigmond ő felsége birodalmából mindenünnen kiigazíttattak.”

A másik Szentlélek-egyház – Bunyitay Vince szerint – a vártól nyugatra, Péntekhelyen volt, a kanonoki házak mellett. Ennek a templomnak az első említése a vatikáni levéltárban 1317-ből való. 1489-ben már plébániaegyházként tüntetik fel. Verancsics szerint ezt a „Szentlelket” is elpusztította Varkocs Tamás az 1557. évi ostrom során. Valószínűleg csak megsérülhetett, és utóbb helyrehozhatták, ugyanis egy évvel később az új hit követői már maguk számára kérték Izabellától, ám a királynő azt felelte: már a szegényeknek adta, vagy talán csak meghagyta továbbra is a szegények házának templomául. Később ez a templom is elpusztult a többivel együtt az 1598. évi török ostrom során.

 

(alc.) A visszatért ferencesek kolostora

A ferencesek már az 1692. évi ostrom alatt megérkeztek Váradra, és el sem távoztak. Mivel egykori klastromuk helyét a Körös bal partján nem lelték meg, Olasziban telepedtek le, az általuk is birtokolt Szent Brigitta-templom szomszédságában. Benkovich Ágoston püspök a hozzájuk intézett levelében visszaállította és megerősítette a Szent Ferenc-rendet, egyben utódainak pártfogásába ajánlotta a szerzeteseket.

A Szent Brigitta-templom szomszédságában levő kolostorukról nincs információnk, de vélhetően nem lehetett megfelelő, mivel Csáky Imre püspök új helyet jelölt ki számukra az Olaszi határának számító Páris-patak partjának közelében, a későbbi Barátok, majd Sal Ferenc (a mai Dunărea) utca Fő utcai torkolatában. Bunyitay Vince a váradi püspökség történetét felidéző művének negyedik kötetében azt írta, hogy Csáky püspök 1726. július 28-án elrendelte, az ő költségére a ferenceseknek adományozott telken építsenek új templomot és zárdát. A rendház 1738-ban, a templom 1749-ben épült fel.

Miután II. József 1786-ban eltörölte a rendet, a barátok elhagyták Váradot. A templom a császár utasítására 1788. április 4-től Olaszi plébániatemploma lett, de a köztudatban a ferencesek után ma is Barátok templomaként emlegetik.

A rendházat Kalotay Ferenc püspök plébánialakként óhajtotta használni, de a Helytartótanács nem engedélyezte. A vallásalap tulajdonába került rendházat végül katonai nevelőintézetként hasznosították. Hogy melyik évben? Erre vonatkozó adat nem került elő. Az ellenben bizonyított, hogy 1819-ben a vallásalap a rendházat a Páris-patakig terjedő telken levő melléképületekkel együtt árverésre bocsátotta, vagy ahogy akkor írták „kótya-vetye” által eladták. Később katonakórház lett, valamikor a XIX. század derekára egy új emeletes kórházépületet emeltek mellé, amely már szerepel Halácsy Sándor 1859-ben kiadott térképén.

Az egykori rendház alapelrendezése szerint három oldalról körülvesz egy belső udvart, amelynek negyedik oldalát a templomfal képezi. A kolostor három épületszárnyát az udvar felől boltozott kerengő öleli körül, innen nyílnak a bejáratok az egysorosra fűzött cellákba, ezeknek ablakai mind a külső homlokzatokon nyíltak. Egyetlen kivételt képez az alaprajzi elrendezést illetően az egyik kolostorszárny, melynek emeletén középfolyosó teszi lehetővé a közlekedést a kétoldalt sorakozó cellákhoz.

Az egyemeletes, nyolctengelyes épület komor egyszerűséget sugall. Homlokzatát egyszerű, profilálatlan ablakok sora töri át, egyébként minden díszítőelemet nélkülöz. Egy jó évtizede a főhomlokzat a puritán épülethez méltatlan, élénksárga színt kapott, ráadásul a régi hódfarkú cserepek helyett stílusidegen, rikító vörös, cseréputánzatú acéllemezzel fedték be a tetőt.

 

2018.05.28
Galéria
A középkori metszet bal oldalán, a Körös partján látható tornyos építmény lehetett valószínűleg a Szent Ferenc konventuális egyház
A barokk stílusú ferences templom mellett a rend kolostorának egy része található
Az átépített templom mellett az egykori ferences kolostor – immár katonakórház – három tengelye látható
A katonakórház régi szárnya napjainkban