Ünnepre készül a 750 éves város

Nyakó József, Érmihályfalva polgármestere harmadik mandátumára készülve tekint vissza az alábbi beszélgetésben az utóbbi évek eredményeire. Ami az idei augusztust különlegessé teszi, a település alapításának közelgő 750. évfordulója.

Ugyan beszélgetésünk témája a lassan lezáruló mandátum értékelése, nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy néhány nap múlva ünnepli Érmihályfalva alapításának a 750. évfordulóját.

Mindazok, akik látták a Mihályfalvát bemutató filmecskét, amivel megpróbáljuk magunkat ajánlani mindenhol, az úgy kezdődik, hogy elhangzik egy szöveg Boros Emőke előadásában, ami úgy indul, hogy a város története itt kezdődött Isten tenyerén. Tudniillik ez a hely, amit kiválasztottak az őseink, annyira jó, előnyös számunkra, annyira jól érezzük magunkat itt, hiszen elkerül bennünket minden baj. Amikor nagy viharokat, rossz időt jósolnak a meteorológusok, az Mihályfalvát mindig elkerüli. A másik fontos dolog, hogy itt az eldobott mag is kikel, annyira jó termőföldünk van. Hogy ha nem is kezeljük, nem is öntözzük azt a magot, akkor is kikel. Ráadásul mindig voltak emberek, szorgalmas emberek, akik éltették ezt a várost 750 éven át. Persze voltak hullámvölgyek, voltak problémák, tragédiák, le is égett a város, de mindezek mellett mindig fontosnak találta az ember, hogy ittmaradjon, itt éljen, mélyen kötődött ehhez a vidékhez. Aztán a 20. század elején virágzásnak indult a város, akkor élte a virágkorát. Reméljük, minél hamarabb elérjük azt a városiasodást, azt a fejlődést, amit ez a közösség megérdemel.

Lokálpatriótának tartja magát?

Teljes mértékben. Voltak kecsegtető helyzetek, amikor elmehettem volna innen. Sok helyre elmehettem volna. Váradon is voltam, ott volt munkahelyem, ’72-től 81-ig, a katonaságot beleszámítva. Abban az időben táncoltam azzal a generációval, amelyhez Mavrodoglu Ildikó, Săteanu Gita tartozott, akkor végeztem el a koreográfiát, mozgáskultúrát, táncot tanultam, s aztán abból az alapképzésből váltottam át néptáncra. Illetve a néptáncot nem is annyira gyakoroltam, mint inkább szerveztem. Aztán létrejött mindaz, amire büszke vagyok, az a mozgalom, ami itt Mihályfalván kialakult. Itt több száz gyermek tanult meg mozogni jó értelemben. Egyébként 1981-ben jöttem haza és elkezdtem építeni azt a tervemet, aminek majdnem a végén vagyok. Sikerült szépen véghezvinnem azt, ami számomra a közösségépítést jelenti. A tánc köré egy óriási közösséget lehet felépíteni, ez nem sumákság, a tánc az látszik, nem lehet elhazudni, nem lehet úgy tenni, mintha valami volna, pedig nincs. Kialakult egy mozgalom, fejlődött, s ’86-tól már létezett a Nyíló Akác Néptáncegyüttes, járta a vidéket, Erdélyben is voltunk fellépni, építettük azt a közösséget, amelyik még akkoriban hitehagyott volt. Egy-egy ilyen előadásra mindenki feltöltődött kicsit magyarsággal.

A testvériség fala

A 750. évfordulót hogyan ünneplik? A járvány mennyire korlátozza, befolyásolja az ünneplést?

Egészen más lett volna, ha nincs ez a járvány, és nincs ez a veszély, amit most itt látunk és átélünk. Nyertünk egy pályázatot, de mivel nem tudjuk megvalósítani úgy, ahogy előírta a kiíró, kénytelenek vagyunk magunk közt szervezni, nem nagyon jönnek máshonnan, a magyarországi testvértelepüléseink sem. Pedig lesz egy olyan pontja a rendezvénynek, amikor felavatjuk a testvériség falát, a testvértelepüléseink címerei kerülnek erre a falra. Azok a küldöttségek, amelyek részt vettek volna ezen a rendezvényen személyesen, most csak egy üzenetet küldenek, a színpad mögött lesz egy ledfal, azon lejátsszuk ezeket az üzeneteket. Három könyvet is kiadunk erre az alkalomra, az egyikben 188 diák ír egy-egy négysoros verset, ebből jön majd ki a 750 szöveg. A másik kötet az év elején tragikusan fiatalon elhunyt Rencz Csaba írásait kínálja, a harmadik mű egy Kuti Lajosról szóló könyv, Bokor Irénke alkotása, aki sokáig volt Mihályfalván irodalomtanár, igazgató is. Ez neki a szívügye volt, a Kuti-kötet kiadása. Ugyancsak érdekes élményt kínál majd 23-án a nagyváradi filharmonikusok fellépése.

Szabadtéri koncert?

Szabadtéri, igen, a filharmónia fúvósai lesznek itt, valamint az esztrádzenekaruk is jön, amely egy szórakoztatóbb, lazább koncertet ad. Ami fontos még, hogy adjunk ennek az évfordulónak egy történelmi jelleget is, ezért díszágyú-lövés fog dördülni Mihályfalván, három ágyúlövés, a megyei tanács ajándékaként.

Hol fogják az ágyúkat felállítani?

A főtéren lesznek felállítva az ágyúk, ezzel köszönti a megyei tanács a 750 éves Érmihályfalvát, besztercei tüzérek sütik majd el az ágyúkat. Volt egy olyan ötletem is, hogy 750 pár táncoljon Érmihályfalván egy időben egy helyen csárdást. A járvány miatt redukáltuk ezt a számot 75-re, remélem, össze tudunk állítani úgy 75 párt, hogy rokonok, családtagok legyenek, akik tánc közben nem kell betartsák a kötelező távolságot. Meg fogjuk oldani.

A közösség mellém állt

Térjünk vissza az eredeti témához: mi az, amire az elmúlt néhány évben leginkább büszke, amire azt mondja, érdemes volt?

Én azt mondom, építkezni egy élmény. Tehát az, hogy építkezel, szépítesz, az már eredmény. Konkrétumokra lebontva mindez benne van abban a kis kiadványban, amely hamarosan az emberek kezébe kerül, hogy mit alkottunk mi, ez a közösség, az RMDSZ közössége Érmihályfalván. A közösséget emelem ki, amely mellém állt ’12-ben és ’16-ban is, azok az emberek, akikkel összhangban dolgoztunk, akikkel sikerült mindazt elérni, amit ki lehetett hozni ebből a helyzetből, talán egy kicsivel többet is. Az elmúlt négy évben 24-26 millió lejt költöttünk el beruházásokra, illetve olyan javításokra, mint például ez az épület. Továbbá iskolákat újítottunk fel, középületeket, amelyek a mi tulajdonunkban vannak. Igyekeztünk jó példákkal elöljárni. Meg is van a hatása, hiszen akik ma építkeznek Mihályfalván, magánszemélyek, egyre igényesebben teszik, szépen beleillenek a város arculatába az új épületek. Olyan beruházásoknak is a végére tudtunk jutni, amelyek évekig húzódtak. Például 2016 őszére elkészült a szennyvízderítő-állomás a már kiépített 20,5 kilométer hálózathoz. Ez egy 12 millió lej értékű beruházás volt, ebből hárommilliót már az előző időszakban elindítottak Kovács Zoliék, de további nyolcmilliót muszáj volt kikunyerálni Cseke Attila, illetve Szabó Ödön s a többi, Bukarestben tevékenykedő RMDSZ-es kolléga segítségével. Azóta elkészült újabb tíz kilométer, most már 30 kilométer fölött vagyunk a csatornahálózattal. Tudni kell, hogy 56 kilométer az összhossza a mihályfalvi utcáknak, tehát a hálózat felén túlvagyunk. A városok sokáig ki voltak hagyva az uniós finanszírozásokból. Az unió azt hitte, a vidék (mármint a falvak) annyira le van maradva, hogy csak oda kell pénzeket önteni. Így is történt, a falvak, községek fejlődtek, a hozzánk hasonló kisvárosok Románia-szerte viszont nem. Számunkra most nyílt meg a lehetőség, és azt hiszem, hogy ez fontos. Uniós pénzből a következő három évben Mihályfalvára annak a háromszorosa érkezik, amit négy éven át költöttünk beruházásokra. Tehát háromszorosan gazdagítjuk a város vagyonát ezzel. És persze mindenkinek a komfortját, a kényelmét ennyivel fogjuk javítani. Nagyon remélem, érteni fogják az emberek ezt az üzenetet, mert a szerződések már alá vannak írva, a finanszírozás nyitott. Hamarosan a kivitelezések is elkezdődnek, dolgoznak is az egyik uniós projektünkön, már építik a járdákat, van két Leader-es projektünk, jelentős pénzek fognak érkezni Mihályfalvára ezeknek köszönhetően. Például a derítőállomás nagy kapacitású biológiai technológiával tisztítja a vizet, lehetőséget adva arra, hogy majd az itt nyert víz egy tavat képezzen, és ha jól gazdálkodnak majd a mihályfalviak, ott lesz annyi víz, hogy akár egy kis vitorlázótavat is ki lehet alakítani.

Körülbelül tíz kilométer utat is aszfaltoztunk, modernizáltunk, ami ugyancsak jelentős javulást jelent, mert annak előtte alig-alig volt Mihályfalván aszfaltos út. A közeljövőben is erről szólnak a projektjeink, legalább 20-25 kilométer aszfaltozás várható az elkövetkezendőkben. Egy másik tervünk volt adakozásból szobrot állítani az édesanyáknak. Ez egy 80-90 ezer lejes beruházás volt, akadt támogató, aki nagy összeggel jött, voltak sokan, akik kis pénzeket adtak, de az is jólesett.

A bürokrácia elkedvetlenít

Hogyan jellemezné azt a csapatot, amellyel dolgozik?

Mikor 2012-ben ebbe az épületbe léptem, itt rossz hangulatú emberek dolgoztak, ellenségesek voltak egymással, nem bízott senki senkiben, ennek következtében a munka se ment. Baj volt a munkamorállal, előfordult, hogy egyik munkatársam munkaidőben Debrecenben volt, mint kiderült, bivalyt vásárolt valakinek. Azóta összekaptuk magunkat. Igyekeztem az én stílusomnak megfelelően az embereket közelíteni egymáshoz. Nálam a nyitottság fontos, nem sumákolunk, nem suttogunk, hanem elmondjuk, amit akarunk. Ezzel a hozzáállással gatyába ráztuk a bandát. Akik el kellett menjenek, azok elmentek, és voltak, akik jöttek. Ma már a bérek is versenyképesebbek, el is várom, hogy mindenki jól teljesítsen.

Mi az, ami az elmúlt négy évben leginkább bosszantotta, netán hátráltatta a munkában?

Azzal veszik el a leginkább a kedvét az embernek, a polgármesternek, amikor millió apró papírt kell beszereznie. Avizt mindenféle hatóságtól, ráadásul azok a hatóságok általában ahhoz vannak szokva, hogy kiváratják az embert, elveszik a kedvedet attól, hogy dolgozz. Ezen kéne segítsen, akitől ez függ, a hatóság, a törvényalkotók, hogy ne legyen ennyire túlbürokratizált a rendszer. Műszakilag is ellenőrizhetnek bennünket, pénzügyileg is, de azt hiszem, nem kéne ilyen sok intézményt ráaggatni egy-egy projektre, mert indokolatlanul lassít. Ez az, amivel harcolok, a mandátumom alatt harmincszor biztosan megjártam Bukarestet, miközben látom, akkora káosz van az egész rendszerben, hogy senki nem tud semmit. Azok az emberek, akiktől kellene függjön a te sorsod, nincsenek felkészülve, nem rendelkeznek se tudással, se információval.

Korszerű közvilágítást

Van-e olyan hosszabb távú terve, amit mindenképpen el szeretne kezdeni?

Nekem a következő az utolsó mandátumom, őrültség volna még egy mandátumot vállalni. Ellenben ezt a mandátumot azért vállalom el, mert láttam, kinyitottunk egy csomó ajtót. Kinyitottam én ez alatt a nyolc év alatt sok ajtót, amit nem zártam be. Nem okvetlenül akarok minden ajtót bezárni, de szeretném, hogy amiket elindítottam, azoknak a munkáknak láthatnám a végkifejletét.

Ellenben vannak olyan elképzeléseim, amiket nem fogok befejezni. Elkezdem és átadom ennek a csapatnak, remélem, ők mindig is lesznek annyira jók, hogy ki fogják vívni a választóknak. Például feltehetően sok termálvíz van alattunk. Sajnos nagyon sok pénzbe kerül akár előtanulmányokat is csináltatni ezzel kapcsolatban, de a következő mandátumban egész biztosan megtörténik az első lépés ezzel kapcsolatban. Remélem, lesz pénzünk rá, hogy a környezetünket is kíméljük, parkokat építsünk. Eljön az idő, amikor már nem csak arra kell koncentrálni, hogy utat, járdát építs, hanem arra is lehet majd gondolni, hogy a polgárok kényelmével foglalkozzanak a kollégák. Egyéb elképzelések is vannak, napelempark létrehozása, továbbá modernizálni a közvilágítási hálózatot Mihályfalván. Ami azt jelenti, megduplázzuk az égők számát, most 720 égőnk van a városban, később 1400 lesz. Több kilométerrel bővítjük is a hálózatot, sokkal több hely lesz megvilágítva, és ezek már napkollektoros panelek lesznek. Olyan feltételeket kell biztosítsunk azoknak az embereknek, akik itt laknak, ide születtek, hogy itt is akarjanak maradni.

Készült az Érmihályfalvi Polgármesteri Hivatal megbízásából

 

2020.08.19
Galéria
Kulcsszavak: