Bölcsődeépítő reformátusok

– 2016. szeptember 1-jén kerültem ide, szinte egyszerre a baptista kollégával. Nagyváradi születésű vagyok, 2008-ban végeztem a teológián, majd azonnal Szatmárnémetibe kerültem, a Láncos templomban voltam segédlelkész. Aztán öt év múlva meghívott egy kis gyülekezet fent Ugocsában, a román–ukrán határ közelében. Kisbábony egyutcás falu, ott szolgáltam három évig, majd átkerültem Túrterebesre. Ott egy nagy, erős katolikus közösség mellett van egy kis református gyülekezet. 2016 júniusában váratlanul elhunyt itteni elődöm, Borzási Gyula lelkipásztor, az ő helyére hívott meg a szalárdi gyülekezet. Érdekes, hogy Szatmáron a legnagyobb gyülekezetben is szolgáltam, a Láncosban, ahol olykor hét-nyolcszázan vettek úrvacsorát, majd a legkisebben, a túrterebesiben, ahol alig negyven gyülekezeti tag van. Azért az sokat elmond róluk, hogy az elmúlt években templomot építettek ők negyvenen, nemrég tartották benne az első istentiszteletet. A feleségem, Varga Zsuzsa a Partiumi Keresztény Egyetemen tanársegéd a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéken. Elmondhatom, nekünk az évek során már otthonunkká vált Szatmár, valósággal vissza kellett szoknunk Biharba.

– Itt, Szalárdon egy köztiszteletben álló, népszerű, sokáig itt szolgált lelkipásztor helyébe került, amikor a tisztség meglehetősen váratlanul, tragikus hirtelenséggel megüresedett. Nem lehetett könnyű…

– Eljöttek, meghallgattak, meghívtak. Igazából a gyülekezettel együtt kellett elgyászolnunk Borzási tiszteletest, aki valóban váratlanul hunyt el. A gyászévnek el kellett telnie. Igazából csak egy más stílust kellett megszokniuk, s úgy érzem, az elfogadás a gyülekezet részéről is, a mi részünkről is zökkenőmentes volt.

– Mi köti le mostanában a leginkább a lelkipásztori szolgálat mellett?

– Ma a legnagyobb projektünk a bölcsődeépítés. Annak idején a püspökség azzal keresett meg, hogy szükség lenne-e óvodára, de éppen akkor adták át a három csoportos napközit, amikor mi idekerültünk. Tehát óvodára nem volt szükség, viszont bölcsődére igen. Tavaly 21 gyermeket kereszteltünk, úgyhogy van kinek építeni. A bölcsőde falai már állnak, hamarosan a tetőszerkezetet is látni fogjuk. Magáról a szolgálatról elmondhatom, azon túl, hogy keresztelések vannak, most vasárnap (augusztus 23-án – szerk. megj.) 11 gyermek fog konfirmálni, s 12-en ünneplik 50. konfirmációs jubileumukat. Az idén eddig hat esküvőt kellett elhalasztani. Nagyon szépen működik egyébként a községben az ökuménia, más felekezetű kollégáinkkal is rendszeren találkozunk, nemrég jelen voltam a fiatal ortodox kolléga beiktatásán.

– Milyen a kapcsolata a polgármesteri hivatallal, illetve magával Nagy Miklóssal?

– A polgármester személye mindig meghatározza a hivatalt. Azt tudom mondani, mindig nyitott az ajtó, akkor is, ha ők jönnek hozzánk, ahogy akkor is, ha mi megyünk a hivatalba. Sokat segítenek, a dolgok anyagi vonatkozásán is túlmenően. A bölcsődét is közösen működtetjük majd, református bölcsőde lesz, de nem csak református gyermekeknek.

– Úgy tudom, van egy közös kulturális projektjük is…

– Egészen pontosan kaptunk egy könyvtár-felajánlást, s a polgármester úrral tárgyaltunk arról, hol helyezzük el a könyveket. Végül a régi községházára esett a választás, és ott nem csupán egy könyvtárt alakítunk ki, hanem egy kulturális teret szeretnénk létrehozni, e célból egyesületet is alapítottunk. A kulturális központot Kolozsvári Igaz Kálmánról nevezzük el, aki a puritanizmus idején volt református lelkipásztor. Hollandiában tanult, később Kolozsvárra került, majd ő lett Szalárd első, névről ismert református lelkipásztora, a maga korában híres tanító.

Készült a Szalárdi Polgármesteri Hivatal megbízásából