A csapatmunka erejében hisz
– Tizenhat esztendeje, amikor elvállalta az alpolgármesteri tisztséget s az ezzel járó számtalan feladatot, hogyan nézett ki Jákóhodos? – kérdeztük Kendi Dezsőtől.
– Az első mandátumom legelső évében meghívtak egy Zala megyei településre, egy úgynevezett falulátogatásra, hogy ismertessék, miként kellene kinéznie egy modern falunak. Ott az előadások után, amikor bemutattak, s elmondták, honnan jöttem, közöltem, hogy én nagyon könnyű helyzetben vagyok. Erre nagyot néztek, hogy miért is mondom ezt. Hozzátettem: nem kell törnöm a fejem, hogy nekünk mi is kellene abból, amit itt láttam, mert mindenre szükségünk volna, ugyanis ezekből nálunk semmi sincs. Valahonnan innen indultunk el. Tizenhat év alatt ezzel az RMDSZ-es csapattal sok mindent el tudtunk érni.
– Milyen volt akkor a helyzet a faluban?
– A kételkedőket, a kritizálókat s azokat, akiknek általában semmi sem jó, arra kérném, hogy emlékezzenek vissza a 16 évvel ezelőtti időszakra, amikor három-négy izzó sem égett az egész faluban, egy négyzetméter aszfalt sem volt, az iskolába úgy mentek a gyermekek, hogy füstszagúan jöttek haza, mert cserépkályhával kellett fűtenünk, amikor a tanulóknak gumicsizmával, nyakig sárban kellett elmenniük az autóbuszig. Szóval gondoljunk vissza, hogy nézett ki akkor a település, és milyen most. Ebből kiderül, hogy mit dolgozott ez a csapat. Az eredmények önmagukért beszélnek. Összeforrott, nagy csapatunk van, ha kell, odatesszük magukat, ha szükséges, a fizikai munkától sem riadunk vissza.
Hodosi fejlesztések
– Említette a tizenhat évvel ezelőtti állapotokat. Kérem, foglalja össze, melyek azok az eredmények, amelyeket Jákóhodoson sikerült elérni!
– Csak néhány fontosabb beruházást emelnék ki. Kiépítettünk egy összekötő, aszfaltos utat, vízhálózatot hoztunk létre, működő szennyvízcsatorna van, igaz, még 5-6 házat nem sikerült beköttetni, de elvégezzük a projekt módosítását, és akkor oda is eljut majd a hálózat. Korszerűen felújítottuk az iskolát, utcákat köveztünk le. Modernizáltuk a közvilágítást, persze nem csak Hodoson, most minden egyes oszlopon LED-lámpa ég, ami biztonságérzetet ad a falun élőknek. Egy barátom mesélte, aki Szentimréről Váradra ment, hogy amint kiért a faluból, megállt az autójával, mert hirtelen sötét lett, s nem tudta, mi történt. Akkor vette észre, hogy nem kapcsolta fel a jármű lámpáját a faluban, ugyanis nem volt rá szüksége, olyan jó a közvilágításunk. Ezeket a beruházásokat a pályázatokból nyert finanszírozásból sikerült kiviteleznünk. Azért is soroltam fel a fontosabb fejlesztéseket, mert szeretnénk a kétkedőket is meggyőzni, hogy kitartó munkával sok mindent el lehet érni.
Pályázati támogatásból fejlesztettek
– Sok pályázatot készítettek, ezekből számos beruházás vált valóra. Vannak-e más bevételi forrásaik is, amiket felhasználhatnak?
– Egyedüli lehetőségünk a fejlődésre a pályázat. Bár nagyközség vagyunk, de mondhatni, elég szegény is, itt nincsenek olyan nagy cégek, amelyek ide fizetik az adójukat. Alacsony a saját jövedelmünk, ezért jól meg kell gondolni, mire fordítjuk, mire költünk, miként osszuk be a pénzt, hogy mindenre jusson valami. Ezért gyakorlatilag mindegy, hogy milyen pályázat van, ki teszi közzé, uniós-e, a kormány vagy a megyei tanács írja-e ki, mi minden esetben ott vagyunk, s igyekszünk mindenhol pályázni. Csak így tudunk előre lépni.
– A hamarosan véget érő mandátumban milyen kapcsolatuk volt a Bihar Megyei Tanáccsal?
– Kijelenthetem, hogy nagyon jól együttműködtünk. Nem az a legfontosabb, hogy mennyi pénzt adnak, hanem az, hogy van ott kihez fordulni, van kitől segítséget kérni. Úgy mész a megyei önkormányzathoz, hogy mindent megtesznek a problémáid megoldásáért, tehát tulajdonképpen hazamész. Ott is érződik, hogy egy csapatban vagyunk.
Otthonos környezetet teremtettek
– Több fiatal építkezik Hodoson, akik a faluban képzelik el a jövőjüket. Hogyan próbálják az ifjúságot, a fiatal családokat meggyőzni, hogy maradjanak a szülőfalujukban, s ne máshol keressék a boldogulást?
– Egy kicsit büszkélkedve mondom, hogy a környéken talán a hodosiak a legdolgosabb emberek. Ők mindig megtalálták azt az utat – még a Ceaușescu-rendszerben is –, amelyen járva a legjobban tudják családjuk megélhetését biztosítani. A régi rendszerben az ingázási problémák ellenére sokan elmentek a megyeszékhelyre dolgozni, hogy meg tudjanak élni. Ma is járnak Nagyváradra dolgozni, de visszatérnek, s itt építkeznek, vagy korszerűsítik a régi házat. Biztató, hogy ezek közül egyre több a fiatal. Ebben a kicsi faluban az idén tíz gyermek jön, jött a világra. Mi abban tudunk segíteni a fiataloknak is, hogy olyan otthonos környezetet teremtünk, ahol jól érzik magukat. Olyan környezetet akarunk, ahol biztonságban érzik magukat, nyugodtan tudják tenni a dolgukat. Szerintem ezt nagymértékben teljesítettük.
– Pontosan mire gondol ez esetben?
– Felújítottuk az iskolát, amelyben tornaterem is van, benti mosdók, szép udvar, korszerű játszótér, úgy, ahogy kell. Kis parkot létesítettünk játszótérrel együtt, s a terveink szerint még több parkot, zöldövezetet hozunk létre nemcsak Hodoson, hanem más településeken is. Továbbra is azért dolgozunk, hogy a fiatalok érezzék otthon magukat, s remélem, ez így is lesz.
„Ez a mi erősségünk”
– Többször hangsúlyozta, hogy összeszokott, jól működő csapatuk van. Ön szerint ez mennyire járult hozzá eredményeikhez?
– Vannak huzóemberek, ilyen a polgármester, aztán az alpolgármester, az RMDSZ helyi elnöke. Ez mind szép és jó, de csapat nélkül nem lenne semmi. Két-három ember semmit sem tud hosszú távon elérni, nem tudja olyan mértékben befolyásolni egy község életét, hogy az jó irányba változzon. Kellenek a jó vezetők, de ha nincsenek mellettük a csapat tagjai, akkor nem tudnánk ilyen eredményeket elérni. Ez a mi erősségünk.
Készült a Szalárdi Polgármesteri Hivatal megbízásából