Vámospércsi művésztelep: belépés csak nőknek!

A város történelmében a legfontosabb dátum 1605. december 12., ekkor a „Hajdú Magna Chartának” is nevezett korponai kiváltságlevelében Bocskai István letelepítette a hajdúkat. Ménes Andrea polgármester így ír erről Vémospércs honlapján: „A fegyverforgató hajdúk a nekik adományozott véráztatta, hadak járta földön virágzó szabad városokat hoztak létre, melyek közül a legkisebb Vámospércs volt. A hajdúk nemcsak Bocskaiért és hitükért, de vallásukért, a protestáns hitért is harcoltak. A szabad vallás gyakorlatát a bécsi béke biztosította, 1610-ben nálunk is református egyházat alapítottak. Ugyanilyen múltra tekint vissza az iskolaalapításunk is…” Ebben a kis hajdúvárosban működik a Művésznők Nemzetközi Alkotótábora – Vámospércs, jelenleg az egyetlen olyan szervezet, melyben csak nők alkotnak.

Fő célkitűzése a Nyírség páratlan természeti és kulturális értékeinek megörökítése. Az igazi magyar művészet megteremtéséért összefogja a képzőművészeti ágakat. Az alkotótáboroknak az idén már 16. éve otthont adó város önkormányzata és a Pircsike Vámospércsi Közművelődési Egyesület úgy gondolta, hogy ezt a hagyományt nem szabad feladni, és folytatni kívánja azoknak a művészeknek a meghívásával, akik vállalják művészetükben a Nyírség látványának megörökítését. Az itt alkotni kívánók személyesen találkozhatnak, tapasztalatot cserélhetnek, teljessé téve az európai alkotók találkozási lehetőségét, a kölcsönös tanulást. A Művésznők Nemzetközi Alkotótábora – Vámospércs alkotói csak így tudnak bekapcsolódni a nemzetköz kulturális, képzőművészeti élet vérkeringésébe. A nyírségi táj festői természeti adottságaival a művészetek bölcsője, megteremti a magyar ajkú alkotók, illetve európai résztvevők segítségével a képzőművészet nemzetközi egységét.

Az elmúlt évek alatt jelentős, gazdag képzőművészeti anyagot halmoztak fel, ebből válogattak a berettyóújfalui Nadányi Zoltán Művelődési Ház nőnapi kiállítására. A megnyitó után H. Csongrády Márta fotóművészt, az alkotótelep vezetőjét kérdeztünk a tábor múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

– A vámospércsi Művelődési Ház 2003-ban megkért, hogy szervezzek egy művésztelepet, de csak nők lehetnek a táborban. Hűha – gondoltam magamban –, mi lesz ebből? Nem vicceltek, sőt azt is kikötötték, hogy csak 7 alkotni vágyó művésznőt 7 éjszakára hívhatok meg. Nagy fába vágom a fejszét – gondoltam. Nem egyszerű hét olyan művésznőt meghívni egy telepre, akik nem is ismerik egymást. 2018-ban elmondhatom, hogy 16. éve jól működik a telep. Az elmúlt másfél évtized alatt 37 művésznő fogadta el meghívásunkat, 20-an közülük külföldről érkeztek. A tábor iránti érdeklődés mind a magyarországi, mind a külföldi alkotók között igen nagy. Büszkék vagyunk a művésznőkre, hiszen alkotásaikban Vámospércs hírét viszik a világba.

– Mi tartja össze ennek a nem mindennapi művésztelepnek a tagjait?

– A művészek körében köztudott, hogy Magyarországon nincs egységes művészeti kánon, a hiperrealizmustól a totális absztraktig minden megtalálható. Ez a nyíltság teszi vonzóvá a magyarországi alkotótáborokat, így a vámospércsit is. Az ide érkezők között az életközösség vállalásával, az együtt dolgozás örömével és bánatával születtek jó és örök barátságok. Egy művésztábor összetartó ereje elsősorban a feltétel nélküli szeretet. Albert Einstein fogalmazta meg lányának írt levelében, mi is a szeretet: „Létezik egy rendkívüli erő, amelyre, legalábbis máig, a tudomány nem talált formális magyarázatot. Ez az az erő, amely mindent magába foglal és irányít, ami az Univerzum minden egyes jelensége mögött áll, és amit még nem azonosítottunk. Ez az univerzális erő a szeretet.” A külhoni alkotók természetesen saját világuk üzenetét, szülőföldjük levegőjét, mentalitását, karakterét is hozzák, élményviláguknak e sajátos elemeit szervesítve az alkotásban az itt tapasztaltakhoz. Ami ezekben talán egységes, hogy a lerakott produktumon túl mind egyfajta benső megérés, megértés eredménye.

– Milyen szempontok alapján választotta ki a Berettyóújfaluban látható munkákat?

– Az itt bemutatott alkotások műfajban, témában és technikában is változatosak. Van olajfestmény, akril, akvarell, pasztell, tűzzománc, fotó. Tematikailag főleg Vámospércs arculatának megjelenítése dominál, és jól megférnek a formabontóbb, absztraktabb művek a realista szemléletűek mellett. A különböző témák ellenére is ráeszmélünk, hogy valamilyen közös szál köti egymáshoz ezeket a műveket, a belőlük kisugárzó szellem, melynek értelme és jelentése van. A műalkotásokat mindig valami titokzatosság övezi, s az ember ennek megfejtésére törekszik. A művészetnek köszönhető, hogy megismerhetjük önmagunkat ebben a képzelt és valóságos világban, a miénkben. Az itt látható alkotások egy mélyebb valóság létezésére utalnak, és őket szemlélve elárulják azt is, hogy ezt a valóságot hogyan és merre keressük. Ha hosszasan időzünk a képek előtt, feltétlenül megragad minket a művészi alkotások egysége. A művek lélekkel és érzelemmel vannak tele, ezt az alkotók a színek kavalkádjával fejezik ki.

– Mit lehet tudni az itt alkotókról?

– Az utóbbi években nemcsak az érdeklődés nőtt, hanem a színvonal is. 2011-ben már szigorúan csak olyanokat fogadott a tábor, akik saját hazájukban tagjai a Művészeti Alapnak. Az elmúlt tizenöt év alatt Földünk különböző éghajlatáról és eltérő népi kultúrájából érkezett 37 művész hölgy vállalta, hogy egy hetet alkotással töltsön el valahol Magyarországon, egy kisvárosban, Vámospércsen. Van, aki csak egyszer volt itt, de vannak évről évre visszajárók is. A magyarországiak: Czentyéné Zolnai Irén, Bornemissza Vass Kató, Szabó Emília, Medveczky Nóra, Horváth Katalin, Sáli Róza, Láng Eszter, Vágó Magda, R. Török Mária, Korompay Dóra, Kiss Tünde, Mihályfi Mária, Németh Zsuzsanna, Kozmáné Bődi Ildikó, Horváth Ibolya, Karászy Judit. Romániából jött Kondrák Matyikó Margit, Márton Katalin, Jankó-Szép Noémi, Marian Noémi Éva, Nealcoş Alina, Bálint Beáta, Bánházi Gyöngyi és Moldován Krisztina. Érkeztek még alkotók Indiából, Moldovából, Szlovákiából, Lettországból, Ukrajnából és Németországból is. A Művésznők Nemzetközi Alkotótábora egyébként már régen elfelejtődött volna, ha Vámospércs önkormányzata és a Pircsike Közművelődési Egyesület fel nem karolja, ám ők töretlen lelkesedéssel évről évre bíznak a szükségességében. A város lakossága is tanújelét adja a szíves vendéglátásnak, amikor egy-egy család egy kosár gyümölccsel meglepetésként meglátogatja a tájházban a művésznőket.

– Van-e valami kötöttsége az idelátogató művésznek, hogy mit alkosson?

– Az elmúlt öt év tematikája és fő célkitűzése a város épített öröksége, páratlan természeti és kulturális értékeinek megörökítése volt, emellett 2016-ban a Bocskai István fejedelem halálának 410. évfordulójára való megemlékezés. Ebben az évben Mátyás királlyal kapcsolatos a fő téma, hiszen születésének 575. évfordulóját ünnepeljük. Vámospércs 1338 előtt vámszedő hely volt, kiváltságát Mátyás király is megerősítette. Az alkotásokban ennek megjelenítését várjuk, és természetesen nem maradhat el városunk kulturális értékeinek megörökítése sem. A téma lehet kötött, de az alkotói szabadság határtalan.