Kultúra nélkül nincs Holnap

A kulturális élet felpezsdítését, színesebbé, igényesebbé tételét is magára vállalja megválasztása esetén HUNYADI ISTVÁN színész, rendező, aki az ifjúsági szervezet jelöltjeként szerepel az RMDSZ nagyváradi önkormányzati listáján.

– Bár már biztosan sokan ismernek a világot jelentő deszkákról, megtennéd, hogy bemutatkozol?

– Hunyadi István vagyok, a Szigligeti Színház Szigligeti Társulatának színésze. Tősgyökeres Bihar megyei vagyok, szüleim Székelyhíd környékiek, jómagam Nagyváradon nőttem fel, itt jártam iskolába. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a város nagyhírű tanintézetében, az egykori Premontreiben, ma Mihai Eminescu Főgimnáziumban töltöttem középiskolás éveimet.

– Melyik tanárodra emlékszel vissza szívesen?

– Nagyon sok szép emlékem van, de ha egy személyt kérsz, akkor Molnár Judit magyartanárnőt említem, hisz ő fedezett fel. Vele együtt irodalmi esteket szerveztünk. Az Olvassuk együtt! körből többen is színészek lettek, így Szabó Enikő vagy Szekrényes László. A tanárnő ajánlotta figyelmembe a később Oberon Csőszínház néven működő Partium Színpadot. Itt Csatlós Lóránt színművész vezetésével közelebbről is megismertem a színház világát, majd Kolozsvárra kerültem a színművészeti főiskolára.

– 2011 óta vagy a Szigligeti Társulat tagja. Milyen volt a kolozsvári diákévek után hazatérni?

– Rendkívül izgalmas kihívásként éltem meg, hogy azoktól a nagyoktól tanulhatok, akikre gyermekkorom óta felnézek. Hála Istennek, a társulat is tárt karokkal fogadott. Jó volt megtapasztalni azt a lendületet és tettvágyat, amely az önálló magyar színház első évadaiban mindenkit, alkotót és nézőt egyaránt lázban tartott. Az elmúlt közel tíz év megerősített abban, hogy a legjobb döntést hoztam akkor, amikor hazajöttem.

– A te neved is szerepel az RMDSZ nagyváradi városi tanácsosi jelöltlistáján. Miért döntöttél úgy, hogy elindulsz?

–Sokan meglepődhetnek döntésemen, hiszen ha látták a Bányavakság című, általam rendezett előadást, abban elég keményen fogalmazunk a politikumról. Amikor azonban azt látom, hogy a város vezetése elhanyagolja iskoláinkat, hogy a magyar közösség ügyeit félresöprik, az önálló színházunknak sikerei ellenére újra meg újra bizonyítania kell a létjogosultságát, elszorul a szívem.

–Ez a felháborodás, ami a hangodból hallatszik, elég volt a jelöltség elvállalásához?

– Nekem és a környezetemben sokaknak az otthonosság hiányzik. Ráadásul az irreálisan nagy adók, a magas közköltségek nincsenek egyensúlyban a munkaerőpiaci helyzettel. Ilyen körülmények közt hogy várjuk el a fiataloktól, hogy itthon kamatoztassák tehetségüket, alapítsanak családot? Amikor a jelöltséget elfogadtam, a hároméves kislányomra gondoltam: felelősséggel tartozom azért, hogy milyen várost hagyok rá.

– Nem általános, hogy minden fiatal így gondolkozzék.

– Ezt nem tudjuk, erről egyetlen felmérés sem született. Az elmúlt években a városvezetés módszeresen kerülte a fiatalokat érintő projekteket, csak az infrastruktúrára koncentrált. Az időnként megszervezett fesztiválok egyrészt nem elegendők ahhoz, hogy képet kaphassunk arról, mi történik a fiataljainkkal. Másrészt ezek a tömegrendezvények arra sem alkalmasak, hogy egy, a város szellemi és kulturális örökségét ismerő és értékelő generációt neveljünk. A kultúra harmadlagos kérdés a Holnap városában, holott kultúra nélkül nincs holnap.

Készült az RMDSZ Bihar Megyei Szervezetének megbízásából

 

2020.09.17
Galéria
Kulcsszavak: