Átadták Köröstárkányban a magyar óvodát
A református templommal szemben van egy épület, amelyet csak úgy hívnak a falubeliek, hogy a „régi óvoda”. Igen, ott működött az ezredfordulóig az óvoda, de jóval korábban a református iskola is. Az 1950-es évek elején megszüntették a felekezeti oktatást, az épületet államosították. Bár a református egyház visszakapta a leromlott állagú ingatlant, és utána rendbe is hozatta, de az már nem felelt meg a mostani oktatási feltételeknek, így inkább közösségi teret alakítottak ki benne. De megmaradt az álom és a remény egy önálló magyar óvoda létesítésére, hiszen az anyanyelvi oktatást az alapoknál kell elkezdeni, és minél jobban készítjük el ezt a fundamentumot, annál jobban fog felépülni az emberpalánta tudása, lénye, természetesen a magyarságtudata és önazonosulása a közösségben.
Köröstárkány már évszázadok óta az egyedüli magyar „sziget”a Belényesi-medencében. A tárkányi magyarok sosem adták fel nemzeti hovatartozásukat, s elkötelezettségük ezúttal is eredményre vezetett. Nagy örömükre 2017. november 15-én letették az új magyar óvoda alapkövét a református egyház telkén, a magyar kormány Kárpát-medencei bölcsőde- és óvodafejlesztési programjának finanszírozásával.
Magával az építkezéssel nem volt gond, hiszen hozzáértő kezek vannak bőven a környéken. Annál nehezebb volt a hazai bürokrácia útvesztőiből kikerülni épen és eredményesen, és ebben nem kis szerepe volt Mikló Ernő vállalkozónak, helyi tanácsosnak és presbitériumi tagnak, aki már egy évtizede a köröstárkányiak igazi vezéregyénisége. A rendezvényszervezésből is rendszeresen kivette a részét (Fekete-Körös-völgyi Magyar Napok, szüreti bál, kolbászfesztivál), neki is köszönhető a helyi néptáncmozgalom újraindítása, a hagyományok továbbéltetése. Három fiúgyermek boldog édesapja, és ifj. Mikló Ernő immár nyugodtan járhatja ki a magyar óvodát, tehát édesapja személyesen is érintett volt a közös ügyben.
Erre az évre az óvodaépítés belső munkálatai maradtak hátra: a közüzemi és műszaki szerelvények, berendezési tárgyak beszerelése, a kicsik igényeihez formatervezett bútorok elhelyezése. Természetesen a projekt mindent tartalmaz, ami egy XXI. századi oktatási intézmény működéséhez elengedhetetlen: klimatizáció, biztonságtechnikai berendezések, ultramodern, felszerelt kiszolgáló-konyha. Persze sok-sok játék, szemléltető eszköz a színvonalas, interaktív oktatáshoz és kellemes, biztonságos felügyeletet 50 csemete számára, két foglalkozási csoportban.
Fontos volt egy igencsak barátságos környezet kialakítása, így a szabadon maradt falfelületekre Halmágyi Csaba díszítőművész teremtett „mesét”. Így kerültek a falakra sokunk gyerekkori barátai, kedves mesehősei: magyar népmesék ikonikus figurái és motívumai, Vízipók, Bubó doktor és Ursula nővér, a teljes Mézga család, Pom-Pom, Kukori és Kotkoda, s persze nem hiányozhat mellőlük a rókakölyök, Vuk sem. Nem maradtak ki a díszítésből még az ajtószegélyek vagy a szerkezeti oszlopok sem, ezekre gyönyörű virágos-tulipános magyar díszítő motívumokat varázsolt Halmágyi Csaba.
Hátra volt még az utolsó lépés, no nem az átadás, hanem az, hogy az óvoda üzemeltetése az állam költségére történjen, mint az jogosan elvárható a kissebségi oktatási rendtől. Sikerült a tanügyi bonyodalmakat is elrendezni, bekerült a költségvetésbe a 2020/21-es tanévre a két csoport működése. A helyi tanácsban is rendelkezni kellett az ingatlanról. Az egyház bérmentesen akarta átadni az önkormányzat használatába azért, hogy működhessen az óvoda állami pénzből. Sajnos ez sem ment bonyodalommentesen, a néppártos tanácsos nem akarta „a román állam kezébe adni” a magyar óvodát. A faluban gyorsan elterjedt a hír, hogy nem akarják az óvoda ügyét rendezni, és nagyon sokan, pedagógusok, egyházi vezetők, szülők, eljöttek a tanácsülésre. Legalább harmincan-negyvenen voltak ott, így a román tanácsosok a közösség nyomására megszavazták, hogy az egyház által épített óvodát a helyhatóság ingyen használatba vegye. Mikló Ernő tanácsos szerint mindenkit villámcsapásként ért, hogy Eghet Csaba néppártos tanácsos tartózkodott, mivel nem volt hajlandó megszavazni az óvodának a működtetését az egyházi ingatlanban.
Végre, szeptember 20-án fel is lehetett avatni a hőn áhított ovit. A járványügyi intézkedések miatt nem lehetett ott mindenki, aki szeretett volna, de a leleményes tárkányiak ezt is megoldották. A templomtéren hatalmas kivetítőt alítottak fel, így minden érdeklődő élőben követhette az eseményeket.
Az ünnepség hálaadó istentisztelettel vette kezdetét a református templomban, igét hirdetett Csűry István, a királyhágómelléki egyházkerület püspöke. „Valamennyien testvérek vagyunk az Úrban, függetlenül attól, hogy férfiak vagyunk-e vagy nők, gyermekek vagy felnőttek” – hangoztatta a püspök prédikációja során. Nem a szóban kell keresni Isten országát, hanem az erőben, hiszen Isten hatalma kellett ahhoz, hogy a köröstárkányi gyülekezet évszázadokon keresztül megmaradjon, napjainkban pedig fejlődjön és bővüljön az óvoda, mondta az egyházi elöljáró.
Sebestyén László Ede helybeli lelkipásztor is köszöntött mindenkit arra buzdítván, hogy ne féljen a magyarság a gyermekvállalástól, mert a gyermeknevelés nem elvesztegetett idő. Ebben jó példával jár elöl Köröstárkány, ahol az utóbbi időben több a keresztelés, mint a temetés.
Dr. Grezsa István miniszteri biztos kiemelte: az óvoda összefogás eredményeképpen épült meg. Magyarország kormánya összefogott a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel, és az egyházkerület pedig a köröstárkányi gyülekezettel, s végső soron minden magyar és nem magyar tárkányival. Továbbá azt is leszögezte: a köröstárkányi óvoda sem lehet más feladattal felvértezve, mint hogy a magyar nyelv és kultúra belegyökerezzen a gyermekek lelkébe, hogy erősítsék Tárkány magyar közösségét.
A templomi rendezvény zárásaként Dénes István Lukács esperes és Szabó József megyemenedzser is kedves, meleg szavakat intézett a jelenlévőkhöz az esemény kapcsán.
Ezek után az óvoda belső udvarára vonultak az ünneplők, ott a játszótéren felállított színpadon mutatták be alkalmi műsorukat a kicsik és nagyok. A vendégeket Micle Rozália üdvözölte, aki már évek óta a köröstárkányi rendezvények háziasszonya, szervezője. A fellépők között természetesen ott volt a már öt éve működő Százszorszép néptánccsoport, a Serkentők férfikórus és a Soroglya népi zenekar. Beszédeket mondtak a meghívott vendégek, majd az egyházi és világi előjárok részvételével sor került az átadást jelképező szalagvágásra, és Csűry püspök áldását adta az óvodára, Köröstárkány imádkozó népére, gyermekeire és a magyar nemzetre.
A nemzeti himnusz eléneklése tett pontot erre a napfényes, reményteljes, örömteli délutánra, Köröstárkányban, a Bihari hegyek árnyékában, ahol a magyar szó magyar szívből fakad, s a magyar kéz a magyar lélek megmaradásáért törekszik kicsikben és nagyokban egyaránt.
