Ígérjük, alázattal fogjuk szolgálni a közösséget
Mikor kezdődött a kopogtatás, és hány városnegyedben, településen jártak ennyi idő alatt?
Cseke Attila: Augusztus elejétől minden körzetben, minden negyedben voltunk legalább egyszer. Hét különböző területen mindennap bemutattunk egy projektet részletesen, indoklással, 50 nap alatt 50 projektet mutattunk be. Mire mások elkezdték a kampányt, mi már rég olyan kérdésekről beszéltünk, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Nagyváradon egyensúly legyen.
Szabó József: Mi augusztus 28-án kezdtük, s közel 60 településen jártam. Minden jelentősebb magyarlakta községbe, városba eljutottunk. Részben azért, hogy a helyi jelölteket is támogassuk, részben, hogy a megyei RMDSZ üzenetét, a programomat, és a terveket, amelyeket szeretnénk megvalósítani a következő ciklusban, élőben is bemutassuk.
Hogyan fogadták az emberek a megkeresést?
Cs. A.: Jó a hangulat Nagyváradon, örültek annak, hogy a polgármester-jelölt bekopogtat, meghallgatja azokat, akik akartak valamit mondani. Nekünk is nagyon hasznos volt, hiszen kaptunk olyan visszajelzést, hogy jó úton vagyunk, s elmondták, melyek azok a kérdések, amelyekre még jobban oda kell figyelnünk akkor, amikor a város jövőjét tervezzük.
Sz. J.: A kampány első felében éreztem távolságtartást a koronavírus miatt is, az emberek nem tudták, hogy ez a sok maszkos ember vajon mit akar tőlük, én pedig a törvény betartásával kampányoltam. Maszkban máshogy beszélget az ember, és kevésbé ismerik föl. Az egyre több hír és a plakátok megjelenése sokat segített, a kampány második fele könnyebb volt. Nem éreztem azt a negatív hangulatot, amiről sok politikus beszámol. Azt tapasztaltam, az emberek kíváncsiak, többségük tudja, hogy választások lesznek, azt is, hogy ez a településen belül milyen téttel bír, és kik a jelöltek.
Problémákat, új kérdéseket vettetek-e fel a választók?
Cs. A. Egy nagy új elemet látok, az pedig a fiatalok kérdése. Itt nyilván vannak olyan kérdések, amelyek országos, állami hatáskörbe tartoznak, amiben a kormány, a törvényhozás segíthetne. Az RMDSZ-nek is több törvénytervezete van, ami a fiatalok megsegítéséről szól. Hangsúlyozom azonban, hogy az önkormányzatnak is vannak komoly lehetőségei. Nem szabad Nagyváradnak arra várnia, hogy Bukarest mit dönt ebben a kérdésben.
Mi szeptember elejére befejeztünk egy komoly ifjúsági felmérést több mint 500 válasszal, és elég pontosan látjuk, melyek a területek, ahol a városnak bele kell húzni, és amelyekkel nem foglalkoztak az elmúlt években. Az ifjúsági törvényben benne van, hogy a helyi költségvetésben kell lennie egy ifjúsági alapnak, amire az ifjúsági szervezetek pályázhatnak. A költségvetés vitájánál ezt az RMDSZ évente beterjeszti, az önkormányzat visszautasítja. Lényegében Nagyvárad nem tartotta be a törvényt. Van egy miniszteri rendelet, ami négyféle ösztöndíj kiírását írja elő a megyeszékhelyeknek, Nagyvárad ezt sem tartja be, hiszen csak egyféle ösztöndíjat ad.
Nekünk három fontos pillére épülő ösztöndíj-rendszert kell bevezetnünk. Az egyik pillér annak a nagyváradi fiatalnak szól, aki itt tanul. Neki olyan ösztöndíjat kell adni, amivel növekszik az esélye annak, hogy itthon marad. A második pillér a nagyváradi lakhelyű, de másutt tanuló fiataloknak szól, az ő szakmai tudásukra is szüksége van Váradnak. A harmadik nagyon fontos és egyedi pillére ennek az ösztöndíj-rendszernek, hogy Nagyvárad szólítsa meg azokat a fiatalokat, akiknek ugyan nincs kötődésük a városhoz, de a szakmai tudásukra szükségünk van. Ha tudjuk, hogy van olyan terület, ahol szakemberhiány lesz, akkor a Nyugat-Európában bevett gyakorlathoz hasonlóan ajánljunk fel ösztöndíjat egyetemistáknak, amiért cserében ők a tanulmányaik elvégzése után itt telepednének le. A fiatalok kérdése az, ami hangsúlyosan előjött Nagyváradon, itt a városnak lépnie kell, éspedig azonnal lépnie kell. Nem aszfaltban és betonban kell mérni mindent, humán erőforrásban is kell mérni, abban is, hogy a fiatalok elmennek-e vagy sem.
Sz. J.: Nem településenként, utcánként változtak a problémák. Ha kavicsos utcában sétáltunk, azt kérdezték, mikor lesz leaszfaltozva, a nemrég leaszfaltozott utcákban azt nehezményezték, hogy most túl gyorsan járnak az autók. Beszéltek azokról a gondokról, amiket a járvány generált, és elhangzottak azok a kérdések, amiket a járvány és a távolságtartási szabályok miatt nem tudtak feltenni. Hétfőn Kágyán jártunk, az egyik utca frissen volt aszfaltozva, az ott lakók, köztük sok idős ember elmondta, régi álma valósult meg. Másutt jelezték, ők is szeretnének aszfaltot. Ilyenkor elmondjuk, mindig a prioritásokat nézzük, például a hosszabb utcákat. A vérmérséklete szerint van, aki ezt megérti, van, aki nem, van, aki elfogadja, van, aki nem. Nekünk nemcsak a jót, hanem a panaszokat, a kritikákat és a gondokat is hallanunk kell. Megyei tanácselnök-jelöltként úgy érzem, a közösség azon problémái, amiket nem tudnak helyben kezelni, megyei üggyé kell váljanak.
Kaptak-e pozitív visszajelzéseket?
Cs. A.: Többségében igen, az emberek örültek, hogy megszólították őket, hogy a jelölt szólította meg őket. Visszaigazolódott, hogy habár infrastruktúra területén van látható fejlődése a városnak, nagyon sok más területen nincs egyensúly. Tán a legevidensebb az, hogy míg a váradi lakosok átlagjövedelme kisebb, mint a temesváriaké vagy kolozsváriaké, a kiszabott adók és illetékek mértéke, illetve a rezsiköltség magasabb. Ezen az önkormányzat változtathat, de eddig erre nem volt meg a kellő késztetés, pedig egy város emberekből áll. Az, hogy mekkora kiadásai vannak egy váradi lakosnak, az kizárólagos önkormányzati hatáskör, és az önkormányzat abban is segíthet infrastruktúrával és programokkal, hogy a fizetések hogyan alakulnak a városban. Ide egyensúlyt kell hozni, ha kisebb a bevétele a váradi lakosnak, mint egy kolozsvárinak, nem lehet a költsége nagyobb. Logikátlan a rendszer, ezért meg akarjuk változtatni.
Sz. J.: Döntő többségében pozitív visszajelzéseket kaptunk, az emberek örülnek, ha elmennek hozzájuk. Nagyon kevés megyei kampánystáb járt házról házra. Azt érzem, hogy az emberek előretekintenek és erősíteni szeretnék azt a típusú gondolkodásmódot, amit az RMDSZ jelöltjei képviselnek. A visszajelzésekből nagyon sokat töltekeztem.
Milyen egyéb jelzéseket kaptak?
Cs. A.: Nem várták, hogy Cseke Attila a kampánycsapatával abban a negyedben abba a tömbházba be fog kopogtatni. Volt, aki el is mondta, hogy megtisztelve érzi magát, és mekkora meglepetést okoztunk azzal, hogy bekopogtunk. Kampányidőszakban sokan keresik a választópolgárt, a mi kopogtatásunk egyedibbre sikerült, mi nem közterekre hívtuk össze az embereket. Mindenkinek elmondtam, és most is elmondom, hogy szeptember 27-én nem fog megállni a magyar közösségi élet Nagyváradon, az érdekvédelem sem. Az RMDSZ szeptember 27-e után is ott lesz, mi reméljük, hogy a magyar közösség segítségével erősen jelen lesz, tudjuk biztosítani a magyar közösség arányos jelenlétét a városházán, mi a kampány lejártával, 27-e után is megtalálhatók vagyunk.
Sz. J.: Lépten-nyomon tapasztaltuk, hogy megpróbáltak román pártok magyarokat indítani a listáikon. Próbáltak közösségi szempontból kiemelkedő, de politikai szerepet eddig nem vállaló embereket feltenni listákra. Vannak, akik eddig a magyar közösség színeiben politizáltak, és nem váltak be, most román párt listáján próbálkoznak. RMDSZ-esként azt mondom, ez elítélendő, de az, amit a helyi közösség mond ezekről az emberekről, nem tűr nyomdafestéket. Két kategóriát látok. Van, aki úgy került föl a listára, hogy sokszor nem is tudta, miről győzték meg, és akaratlanul is komoly kritikák áldozatává vált. A nagyobb hiba azoké, akik pontosan tudják, mire vállalkoznak, és személyes okokra hivatkozva, bosszúvágyból indulnak román párt színeiben. Rossz volt látni, hogy nagymama az unokája miatt szégyenkezik, és az RMDSZ-re fog szavazni, annak ellenére, hogy az unoka egy román párt listáján van. A román pártok úgy viselkednek, mint akit nem érdekel, a választás után mi lesz az illetővel... Nem tudom eldönteni, hogy ez mekkora nyomot hagy a társadalomban, a családokban. Nekünk az a dolgunk, hogy lehetőleg közvetítsünk, de nem tudjuk elfogadni, hogy román pártok magyar közegben magyar jelölteket indítsanak néhány tucat szavazatért, amelyekkel a helyi tanácsba nem jutnak be, de konfliktusokat generálnak.
Mekkora távot tettek meg?
Cs. A.: Nem mértem a kilométereket, de az igazság az, hogy estére olykor éreztem a lábaimon, hogy sokat jártunk. Esténként azzal a jóleső érzéssel mehettünk haza, hogy sok emberrel találkoztunk. Én úgy gondolom, hogy ismerjük Nagyvárad igazi pulzusát, nem azt, amit próbálnak kozmetikázni.
Sz. J.: Számításaink szerint a Nagyvárad–Budapest közötti, 250 kilométer körüli gyalog, háztól házig megtett távolságot elérjük a héten. Átlagban húszméterenként emberekkel beszélgettünk, 9-10 ezer emberrel találkoztunk. Felmértük a valódi helyzetet, látjuk a prioritásokat, a gondokat, és ettől lesz igazán hiteles az a munka, amit a választás után végzünk majd polgármestereinkkel, önkormányzati képviselőinkkel itt Bihar megyében.
Mi volt a legemlékezetesebb tapasztalata az utóbbi hetekben?
Cs. A.: Kilenc évvel az egészségügyi miniszteri mandátumom után is volt, aki most odajött, és megköszönte a segítséget, amit miniszterként nyújtottam. Személyre szóló segítség volt, de az illető nevét sem tudom, szerintem nem is találkoztunk. De a minisztériumi tevékenységben nagyon fontos volt, hogy bárkinek, aki segítségre szorul, ha tudunk, segítsünk, és ez ennyi év után is visszaköszön. Itt én voltam meglepődve, mert az megható, amikor valaki azt mondja, valamiképpen az életét köszönheti valaki segítségének. Ez azt bizonyítja, hogy érdemes tenni a közösségért, érdemes felvállalni a feladatokat, a kihívásokat, és még egyszer hangsúlyoznám, hogy nekünk, nagyváradi magyaroknak mindig az első helyre kell törekednünk mindenben. Megerősödve abban a hitemben, hogy igenis nekünk, magyaroknak az első hely lehetséges, ajánlunk egy közösségi programot, amely Nagyvárad jövője szempontjából fontos. Adjanak nekünk erőt ahhoz, hogy ezt a programot véghezvigyük, adjanak erős helyet az önkormányzatban, és ígérem, alázattal fogjuk szolgálni a nagyváradi magyar közösséget, a nagyváradi magyarok ügyét.
Sz. J.: Szinte mindenütt találkoztam olyan fiatal családdal, amely nemrég költözött oda másik településről, és ami a lényeg: sokan külföldről költöztek haza. Mindegyik fiatal család kipróbálta magát másutt, és vagy a lokálpatriotizmus, vagy a nyugodt tájhoz való kötődés miatt költözött oda, ahol találkoztunk. Annak köszönhetően, hogy az utóbbi években komoly infrastukturális beruházások zajlottak, többségük könnyen ingázik a munkahelye és az otthona között. Ezt látva azt érzem, hogy ebben a térségben sokkal inkább van jövő, mint ahogy azt egyes vészmadarak mondták.
Készült az RMDSZ Bihar Megyei Szervezetének megbízásából