A vértanúkra emlékeztek Nagyváradon
A nagyváradi Szent László római katolikus templomban megtartott ökumenikus igeliturgián a római katolikus egyház képviseletében Pék Sándor plébános, a református egyház nevében Dénes István Lukács esperes, az evangélikus egyház képviselőjeként Mátyás Attila lelkipásztor, az unitárius egyház nevében pedig Kardos József lelkész beszélt.
A megemlékezés Szacsvay Imre nagyváradi szobránál folytatódott Borsi Imre Lóránt moderálásával, és a beszédek között Nagyváradi Művészeti Líceum diákjainak alkalomhoz illő műsorszámaival. A Himnusz közös eléneklése után Csige Sándor, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának konzulja beszédében kiemelte: október 6-a a nemzet gyásznapja, Arad pedig a nemzet Golgotája. Az aradiak vértanúsága azonban azt üzeni, hogy a kiontott vérből új élet sarjad, ennek az új életnek bizonyítéka az, hogy ma lehetőségünk van magyarnak, egységes nemzetnek vallani magunkat. A bátrak cselekszenek, mert tudják, a nemzet sorsa múlik ezen, a cél pedig ugyanaz az egységes magyar nemzet, mondta a konzul.
Cseke Attila, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke elmondta, hogy 1848–49 a magyarság és az osztrák elnyomás alatt élő más népek lánctépésének időszaka volt, s a vértanúk mellett emlékeznünk kell a megtorlás más áldozataira is, hiszen az az egyházakat is elérte. A hadbíróságok közel hatszáz halálos ítéletet mondtak ki, a kegyelmi kérelmek elbírálása nyomán a többség ítéletét tíz-húsz év várfogságra vagy kényszermunkára változtatták, de mintegy száz embert kivégeztek, a bűnösség fokát pedig annak alapján állapították meg, hogy ki milyen helyet foglalt el a szabadságharc táborában, így elsőként gróf Batthyányi Lajos volt miniszterelnök, és a honvédsereget vezénylők perére került sor. Nagyvárad is kivette a részét a szabadságharcból, hiszen itt volt a fegyver- és lőszergyár, de Nagysándor József és Szacsvay Imre mellett Nagyvárad adta a „legmagyarabb magyar orvost", Flór Ferencet, aki Várad-Olasziban látta meg a napvilágot.
A forradalmárok igazát látjuk és értjük 171 év távlatából, mondta Cseke Attila, és feltette a kérdést is: „Vajon a forradalom és szabadságharc bukása után hányan hittek abban, hogy fordulhat még a világ?” Lennének-e intézményeink, magyar színházunk és iskoláink akkor, ha nem hittünk volna következetesen abban, ami eredményre vezetett? – tette hozzá. A vértanúk üzenete, hogy a haza és a közösség helye mindenek előtt van, és mindenkinek lehet és van is szerepe ezek felemelkedésében, zárta beszédét.
A megemlékezés Szacsvay Imre szobrának megkoszorúzásával és a Szózat közös eléneklésével zárult.
