Magyar ajakról románul az áldás

Ismét vezetőt váltott a székelyhídi Gyermek Jézus Otthon. A dévai Szent Ferenc Alapítvány égisze alatt működő létesítmény élére Győrből érkezett – tusnádfürdői kitérővel – Tóth Andrea.

A székelyhídi Stubenberg-kastély központi részét a XVIII. században építtette a Dietrichstein grófi család. Miután a Stubenbergek kezébe került a székelyhídi uradalom, folytatódtak az építkezések. A város központjában 1840-ben megépült a klasszicista stílusú magtár – ez mára a város szégyenfoltjává vált. Az ingatlan állaga a magánkézbe kerülés óta tovább romlott, ma már tető nélküli csupasz falak hirdetik az enyészetet. A városvezetésnek mindeddig nem sikerült hathatós lépést tennie az építmény megmentéséért. Szerencsére a barokk kastély, amely jelenlegi, kibővített formáját 1906-ban nyerte el, szinte az utolsó pillanatban megmentő kezekre talált. A II. világháború végén a kastély tulajdonosai elmenekültek, később az uradalom a román állam kezébe került. 1948-tól folyamatosan különböző szintű oktatás folyt az épületegyüttesben egészen 2008-ig, amikor a Petőfi Sándor Líceum új iskolaépületbe költözött. Az 1989-es változások után a grófi család leszármazottai későn eszméltek, hiába járták végig a jogi utat egészen Strasbourgig eljutva, egykori tulajdonukat nem sikerült visszaszerezniük.

A tanintézet által hátrahagyott kastély már szinte életveszélyessé vált, a tető beázott, a falakról mállott a vakolat. Hiába próbálkozott a város vezetése a megye irányítóival összefogva megoldást találni az épületmentésre, a helyreállításhoz szükséges óriási összeget nem tudták előteremteni. És ekkor a szükség és a jó szándék egymásra talált: Böjte Csaba szerzetes és az általa vezetett dévai Szent Ferenc Alapítvány ötven évre szóló bérleti szerződést kötött a helyi önkormányzattal, vállalta az épület felújítását, egyúttal arról is döntés született, hogy karitatív tevékenység folytatható a bérleményben. Ez esetben gyermekotthon létesítése volt a cél. A városban már előbb is jelen volt az alapítvány, rászoruló gyermekek napközis délutáni foglalkozását szervezte meg: a gyerekek ebédet kaptak és elkészítették a házi feladatukat.

Első lépésben, hogy megakadályozzák a további állagromlást, a tető felújításának láttak neki, majd a belső teret alakították át a célnak megfelelően: lakószobákat, mosdókat választottak le mind a gyermekek, mind a nevelők számára.

Amikor elkezdődött a lakók toborzása, akkor eszméltek rá, hogy milyen sok nehéz sorban élő gyermek van az Érmelléken is. Nehéz feladat várt Kovács Ágnes házvezetőre és segítőire, hisz a kis lakókat meg kellett tanítaniuk a legelemibb higiéniai szabályokra. Többen közülük sohasem láttak fürdőszobát, fogalmuk sem volt a fogkefe használatáról. De sok-sok türelemmel, szeretettel minden szép rendben haladt a maga útján.

Kovács Ágnest két évvel ezelőtt Nagyfalusi Éva váltotta a székelyhídi Gyermek Jézus Otthon élén. E hírre sokan felkapták a fejüket, hisz a hölgy Budapestről érkezett az alapítványhoz, jól fizető, vezetői állást hagyott maga mögött. Annak idején elmondta, hogy hiába volt a pénz, a felfelé ívelő karrier, mégis ürességet érzett a lelkében. Valami többre vágyott, és ezt meg is találta a mások szolgálatában. Mielőtt az Érmellékre került volna, Déván nevelte a gyermekeket. Aztán a múlt télen újabb fordulatot vett az élete. Böjte Csaba ötletéből megszületett a Szerelemösvény elnevezésű kezdeményezés, amelynek a tiszta szerelem és az arra alapuló család megteremtésének népszerűsítése volt a célja. Ennek a tanösvénynek az első stációjaként, amelyet további nyolc fog majd követni, egy emlékoszlopot szenteltek fel Székelyhídon, Szendrei Júlia és Petőfi Sándor beteljesült szerelmére utalva. Az Isten csodálatos akarata, hogy Nagyfalusi Évára ezen a rendezvényen talált rá a szerelem, ott ismerkedett meg párjával, majd követte őt a Székelyföldre.

Tóth Andrea érkezett a helyére Székelyhídra, ugyancsak Magyarországról. Mielőtt az alapítványhoz került, logisztikával foglalkozott Győrben. Két testvére van, ő a legfiatalabb, és bár vallásos nevelésben részesült, mégis nagy ellenállással fogadta döntését a családja. Nem sokkal 2000 után hallott először Böjte Csaba munkálkodásáról, de akkoriban még fel sem merült benne a gondolat, hogy Erdélybe jöjjön. Szociálisan mindig is érzékeny volt, hajléktalanok étkeztetésében és egyéb karitatív munkákban szorgoskodott. 2016 januárjában járt először Erdélyben, barátaival adományokat hoztak a tusnádfürdői gyermekotthonba. Tipikus magyarországiként sztereotípiákkal felbatyuzva lépte át a határt, hogy aztán a Székelyföldre érkezve elcsodálkozzon: jé, itt mindenki beszél magyarul. Már az első ittlétekor úgy érkezte, hogy hazaérkezett. Májusban visszajött két hétre önkéntesnek. A lányok, akikre felügyelt, nem akarták elengedni, mindannyian elpityeredtek búcsúzáskor. Kis védelmezettjeitől az erdőben gyűjtött virágcsokrot kapott, majd amikor elindult a vonata, erejük fogytáig futottak utána. Odahaza bement a munkahelyére, leült az íróasztalához, és hangosan megkérdezte önmagától: mit keresek én itt. Két hét múlva már nevelő volt Tusnádfürdőn.

Tavaly Böjte Csaba feljebb akarta léptetni Tóth Andreát a ranglétrán, de akkor még nem vállalta el a házvezetői állást. Most viszont úgy érezte, hogy készen áll a feladatra. Már járt Székelyhídon két évvel ezelőtt, így nem volt számára teljesen idegen a város és a Gyermek Jézus Otthon. Augusztustól vette át a ház irányítását, az ott élő 16 gyermekkel rajta kívül három ott lakó nevelő, egy bejáró szakács és egy külső segítő foglalkozik.

Tóth Andrea úgy véli, hogy jó irányba haladnak a dolgok, egyre kevesebb a rászoruló. Hazajárók számára továbbra is működik a napközi 30 gyerekkel. Ők tanítás után a kastélyban ebédelnek, lehetőségük van fürdésre, tanulásra. A gyermekek mindennapi ellátásának jelentős részét adományokból fedezik. A járvány miatt azonban az adakozás eddig nem tapasztalt módon csökkent. Ottjártunkkor kivirult arccal közölte az újonnan kinevezett vezető, hogy éppen érkezésünk előtt rakodtak le egy kisteherautónyi száraztésztát, amelyet Debrecenből kaptak.

Megjegyeztük, hogy a Székelyfölddel ellentétben Biharban azért gondja adódhat az ügyek intézése során, ha nem tud románul. Hangosan felkacagott, majd így folytatta: „Eu sunt din Ungaria, mă simt bine la voi. Doamne ajută.” Már Tusnádfürdőn tanulni kezdte az állam nyelvét, Székelyhídon is felvette a kapcsolatot egy tanárnővel.

– Ezek szerint hosszú távra rendezkedett be? – szegeztem neki a kérdést.

– Ezt az égi munkaadóm dönti majd el, de egyelőre jól érzem magam. Itt a karitatív szolgálat, a templomi együttlét sokkal bensőségesebb, istenközelibb, ezért is jönnek egyre többen Magyarországról az óhazába. Igen, igen, jól értette, az óhazába, mert mindaz, ami itt még létező, az az anyaországban már kiveszőfélben van.

 

 

2020.12.11
Galéria
Tóth Andrea Győrből Tusnádfürdőn át érkezett Székelyhídra
A ferences alapítvány zászlaja
Kulcsszavak: