Kiskereki nyolcszáz éves

Szerény körülmények között, visszafogottan, de meghitt és bensőséges hangulatban ünnepelte Kiskereki a 800. „születésnapját”. A Váradi Regestrum 1220-ban említi először a települést, de a falu nyilvánvalóan már az előtt is létezett.

A szokásos faluünnepet rendszerint szeptember 6-ra szokták időzíteni, egy 80 évvel ezelőtti történelmi eseményhez kapcsolódva. Ezúttal sem volt ez másként. Bár a református templomban a szokásosnál többen jelentek meg, mégsem okozott nehézséget a járványügyi intézkedések betartása. Oroszi Kálmán tiszteletes Jeremiás könyvéből vett igerészre építette mondanivalóját: „Igyekezzetek a városnak jólétén, amelybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek.”

A lelkipásztor időrendben idézte fel a gyülekezet életében végbement azon stációkat és döntéseket, amelyek amellett, hogy előbbre vitték a közösséget az erkölcsösség, a jellembeli tisztaság megőrzésében, a ma élők számára is példaként szolgálhatnak. „Kevesen tudják, hogy a település nevének is köze volt az egyházhoz. A mai Kiskerekiből a XIV. században különvált, a török pusztítás után azonban elnéptelenedett Nagykereki legkorábban említett névváltozata Egyházaskereki volt. Ez minden bizonnyal utalás arra, hogy itt már plébániatemplom állt, míg Kiskerekiben akkor még csak kápolna. Ám Kiskerekinek is két temploma volt: az egyik az Ér ágai közti régi faluhelyen, a másik a domboldalon, a mai templom elődjeként” – sorolta a tiszteletes egyházának történetét, amely egyben a falu történelme is.

Az 1717-es, utolsó tatár betöréskor a közeli Véd és Apáti lakói Kiskerekibe menekültek, majd itt telepedtek le, ezért bővíteni kellett a régi templomot. 1802-ben elkészült az új istenháza, amelyet önerőből építettek fel. Kétszáz év múltán még a felújítás is nehezen valósul meg önerőből – állapította meg Oroszi Kálmán.

Az egyházi és a világi vezetésnek egyetértésben kell munkálkodnia oly módon, hogy függetlenségük mindenkor megőriztessen – hangzott el a szószékről a korabeli intelem, amelyet egy 1927-ből származó történettel is alátámasztott a lelkész: „Az egyházközségi közgyűlés közfelkiáltással D. Mészáros János korábbi községi vezetőt választotta meg gondnoknak, de ő a tisztséget nem vállalta arra hivatkozva, hogy gyakorlatilag ugyanannak a községnek volt vezetője 15 éven át. Bölcsnek látta a polgári és az egyházi közösséget ekképpen is különválasztani.” Végezetül a vezetőkért, az egyházért való imádkozásra buzdított a lelkipásztor, hogy azok a közösség javára, Isten dicsőségére szolgálhassanak.

A templomi együttlét után a jelenlevők a falu központjában levő turulmadaras emlékműhöz vonultak, és koszorúval, virággal adóztak a világháborúban elesettek emléke előtt. A tiszteletadás előtt a község polgármestere, Nyíri Sándor a 800 éves falu történetéről szólva kitért arra is, hogy a település a tatárjárás idején költözött mai helyére, a nagyobb védelmet nyújtó erdős vidékre. (A legenda szerint a tatárok elvonulása utáni időben látványosan emelkedett a születések száma, amihez a rossz nyelvek szerint az idegeneknek is volt némi közük. Ezért élcelődésből még ma is előfordul, hogy tatárfaluiaknak nevezik a kiskerekieket – szerző megj.)

A település történelmére való utalásként a helyi tanintézetet Bocskai István fejedelemről nevezték el. Az Álmosd és Bihardiószeg határában 1604-ben lezajlott, a hajdúk győzelmével végződött nyúzóvölgyi csata során a menekülő osztrák katonák egy része Kiskereki felé vette az irányt. A helyet, ahol üldözőik utolérték őket, azóta is Némettemetőnek nevezik a helybeliek.

A falu az évszázadok során számos névváltozáson esett át, a jelenlegi neve, bár más írásmódban, 1479-től ismeretes. Lakossága mindig befogadó közösség volt, a törökdúlás idején a menekülők otthonra találtak náluk, és mindig egységben maradtak, ekként őrizve meg magyarságukat az évszázadok során – emlékeztetett a polgármester. A Bihar Megyei Tanács elnöke, Pásztor Sándor méltatta a 800 éves helytállást. Mint mondta, Kiskerekinél sokkal népesebb települések is feladták etnikai egységüket. Ez a kitartás büszkeséggel kell hogy eltöltsön mindenkit – buzdította a helybelieket.

Az ünnepi beszédek után először a megyei és helyi elöljárók koszorúztak, a Bocskai István Gimnázium képviseletében Zsigmond Levente és Nyíri Elza tisztelgett az emlékmű előtt. A Himnusz közös éneklését követően a játszótér átadására került sor. Az avatószalag átvágása előtt Nyíri Sándor – aki a turulmadaras emlékműnél a múltba röpítette mondandójával a hallgatóságot – a jövőbe tekintve reményét fejezte ki, hogy az elkövetkező 800 év is a megmaradásról fog szólni.

Az eseménysor legmeghatóbb pillanataként visongó gyermeksereg özönlötte el a játszóteret. Az eljövendő 800 évre vonatkozó polgármesteri jóslat és reménység kezdőpillanata volt ez.

2020.12.21
Galéria
Zsigmond Levente és Nyíri Elza koszorúz
Főhajtás a turulmadaras emlékműnél
A játszótér birtokbavétele
Pásztor Sándor és Nyíri Sándor vágta át az avatószalagot