Margitta város legtermékenyebb festője

Akkor érzi magát igazán jól, akkor van elemében, ha ecsetet vesz a kezébe, a vászon elé ül, és ihletét formába önti egy új festményben. Bánházi Gyöngyi életpályáját és addigi munkásságát már bemutattuk lapunk 2016. szeptemberi számában. Munkakedve azóta sem csökkent, sőt a nyugdíjas évei (2015 óta) lehetővé teszik számára azt, hogy gyerekkori szerelmének, a festészetnek hódolhasson. Nemrég otthonában kerestem fel, a lakás egyik sarka műteremnek van kinevezve. Kisebb méretű munkáit itt készíti. Garázsuk fölött egy igazi műtermet is kialakított, ott már minden körülmény adott a festéshez. Munkáinak nagy része azonban alkotótáborokban készül, ahol a körülmények és a hangulat hozza az ihletet. Ő a margittaiak közül a legtöbbet utazó művész, ha teheti, egyetlen alkotótábort sem szalaszt el. Férje biztatja, és minden segítséget megad ahhoz, hogy „szárnyalhasson”.

–  Négy éve mutattuk be Önt lapunk olvasóinak. Azóta biztosan sok újdonságot tud nekünk mondani munkásságával kapcsolatban.

– Négy év hosszú idő, ha eseménytelen, de ha alkotással és hasznos dolgokkal töltjük, akkor nagyon hamar elrepül, olyan hamar, hogy szeretnénk fékezni, hogy ne szaladjon olyan gyorsan. Zsúfolt időszakom volt. Számos egyéni és közös kiállításom volt ebben az időszakban. 2017-ben a Tibor Ernő Galériában volt egyéni tárlatom Színek és évek címmel. Ez három héten át volt megtekinthető. 2018-ban a magyar kultúra napja alkalmából az Évszakok című egyéni kiállításommal nyitották meg a margittai művelődési ház emeletén kialakított galériát. Hosszú éveken át harcoltunk ezért a galériáért, és megtisztelő volt számomra, hogy a megnyitón bemutathattam alkotásaimat a hazai közönségnek. A kolozsvári Stars Galéria a Reményik Társaságon belül évente megrendezi a Reményik Sándor-kiállítást, ez Erdély több részére is eljutott; ezen is rendszeresen bemutatom alkotásaimat.

– Úgy tudom, Ön szenvedélyes és igen tehetséges fotográfus is. Fotóit láthatták-e ez alatt a négy év alatt?

– Valóban szeretek fényképezni. Úgy érzem, van egy kis tehetségem hozzá, el tudom kapni a megfelelő pillanatot. Egyéni fotókiállításom tavaly volt a nagyváradi várban a Vilidár István Teremben. A szervező az Euro Foto Art Egyesület volt, ennek tagja vagyok. A kiállítás címe A természet szeme volt, így értelemszerű, hogy természetfotóimat mutattam be. El kell mondanom, hogy a természetfotózás áll hozzám a legközelebb. Idén tavasszal volt két közös kiállításunk, de a vírushelyzet sajnos ezt is megzavarta.

– Úgy tudom, munkáit Magyarországon is megcsodálhatták. Milyen alkalomból?

– A magyar kultúra ünnepe alkalmából, melyet az utóbbi években Margitta, Berettyóújfalu, Nagyvárad és Debrecen együtt ünnepel, idén januárban meghívást kaptam Berettyóújfaluba egy egyéni tárlatra. A kiállításnak a Makk Kálmán Mozi galériája adott otthont. Olyan alkotások kerültek a falra, melyek a négy várost ábrázolják. Erre a kiállításra szép számú margittai küldöttség kísért el, és Nagyvárad is képviseltette magát a Tibor Ernő Galéria (TEG) által. A kiállított anyagot Gavrucza Tibor nyugalmazott lelkipásztor, festőművész, a galéria korábbi vezetője méltatta. Az egyéniek mellett sok közös tárlaton is szerepeltek a munkáim. 2019 Ady-emlékév volt, ebből az alkalomból vándorkiállítással tisztelegtünk a költő emléke előtt. A tárlatot a TEG-ben nyitottuk meg, majd sok más helyen közszemlére bocsátottuk, a többi között Margittán is. Adyhoz fűződő alkotásaim Kolozsváron is ki voltak állítva a Klikk Art Centrumban, utána az anyag vándorkiállításként egész Erdélyt bejárta. 2019 igen termékeny év volt kiállítások szempontjából. Sajnos az idén a járvány átírta a kiállítási rendet.

– Ön az alkotótáborok lelkes látogatója. Hol járt az utóbbi időben?

– Tavaly részt vettem a montenegrói alkotótáborban. Idén csak két, egyenként tíznapos alkotótáborban voltam Sólyomkőváron és Felsőbányán. Ez a járvány első hullámának a lefutása után volt, amikor egy kicsit fellélegezhettünk. A sólyomkővárin még külföldi alkotók is részt vettek, de a felsőbányain már nem, mert visszaállt a karanténkötelezettség. Az előző években nagyon sok külföldi alkotóval lehettünk együtt. Októberben újra lesz felsőbányai alkotótábor, de még nem tudni, lesznek-e külföldi résztvevők. Ezt a járványhelyzet fogja meghatározni. Idén az igen hangulatos és általában sikeres micskei alkotótábor elmaradt.

– Milyen technikát használ a munkája során?

– Híve vagyok a változatosságnak. Szerintem nem kell lehorgonyozni egy bizonyos technikánál, inkább érdemes minden változatot kipróbálni. Ez tágasabbá teszi a kifejezőképességünket. Használom az akvarellt, a pasztellt, az akrilt és olajat egyaránt. Stílusom is változik az évek során a szemléletemmel együtt. Különböző életkorban különbözően látjuk a világot, és így jelenítjük meg a festővásznon.

– Mióta aktív tagja a nagyváradi Tibor Ernő Galériának? Hogyan válik valaki taggá? Margittán miért nem alakult ki egy ilyen művészcsoportosulás?

– Öt éve vagyok tagja a váradi galériának, és nagyon jól érzem magam ebben a közösségben. Felfigyeltek alkotásaimra, és meghívtak állandó tagnak. Évente kapok kiállítási felületet. Ezen túl események alkalmából is kiállítjuk műveinket, az ilyen tárlatokból sokszor vándorkiállítás lesz. Képzőművész társaimmal nagyszerű szakmai eszmecseréket folytatunk, sokat tanulunk egymástól. Margittán is szép számú képzőművész van, de úgy néz ki, „magányos farkasok” vagyunk. Én többször javasoltam egy civil szervezet megalapítását, mely egy csokorba kötne bennünket, de javaslatom nem találkozott kellő akarattal. Azt is sokszor javasoltam az elöljáróknak, hogy biztosítsanak számunkra egy alkotóházat, ahol közösen dolgozhatunk. Ez egyelőre nem talált meghallgatásra, de remélem, egyszer majd megvalósul…

– Látjuk, hogy nagyon sokat dolgozik. Egy megnyitón Gavrucza Tibor így jellemezte Önt: „Bánházi Gyöngyinek rengeteg alkotása van, szinte folyamatosan dolgozik, talán evés és alvás helyett is a festést választja. Ő a galéria legtermékenyebb tagja és a legtöbb alkotótábor résztvevője.” Hogyan tud mindenre időt szakítani?

– Festőművész mellett háziasszony is vagyok. Ez irányú teendőimet el kell végeznem, majd a szabadidőmet teljes egészében a festésre fordítom. Férjem nagyon megértő, biztat és mindenben segít. Nekem a festészet a szellemi táplálékom, nélküle nem tudnék élni. Közös kikapcsolódásként beszorítunk egy-egy színházi előadást vagy sétát a természetben.

– Ihlet vagy megrendelés ad ecsetet a kezébe?

– Mindenképpen az ihlet a meghatározó. Van úgy, hogy rendelnek tőlem festményt, de azt is a saját ihletem, meglátásom alapján készítem el. Nem tudom alárendelni magam senkinek. A rendelés általában már kész festményekre érkezik, melyeknek fotóját feltöltöm a közösségi oldalamra. Néha összekapcsolódik a fotózás és a festészet: megfestem egy-egy fotómat, mely ihletet adott. Nem másolom le a természetet, hanem a magam tudása szerint, a festőművész szemével látva tolmácsolom a nézőknek. A legtöbb témámat a természetből merítem.

– Van kereslet a festményekre?

– Úgy érzékelem, hogy igen. Van, aki saját célra, más ajándékba vásárol festményt. Azt nem tudom, hogy művészetből meg lehet-e élni, mert én a nyugdíjamból élek. A festészet a szenvedélyem és a „szerelmem”, nem megélhetést, hanem életminőséget ad számomra.