A kapucinus templom

Klasszicista stílusban újították fel 180 évvel ezelőtt a nagyváradi kapucinus templomot. Az alábbiakban a szerzetesrendnek és a rend váradi templomának történetét ismertetjük.

A kapucinus rend a ferences rend szigorúbb, obszerváns ágából kiindult reform eredményeként született. Megalakulása Matteo da Bascio nevéhez fűződik, ő társaival együtt vissza akart térni a teljes szegénység eredeti eszményéhez, még külsőben is utánozva Szent Ferencet. Az új rend jogi alapját VII. Kelemen pápa fektette le 1528-ban kelt bullájával, de 1574-ig csak Itáliában működhettek. A Habsburg Birodalom területére 1599-ben érkeztek Brindisi Szt. Lőrinc vezetésével. A kapucinus közösség a végleges önállóságát csak 1619-ben nyerte el. Rendi szabályukat VIII. Orbán pápa hagyta jóvá 1643-ban.

E reformág tagjai szakállt és csuklyát, azaz caputiumot viseltek, innen származik a kapucinus elnevezés. Nagyobb hangsúlyt kapott életükben a csöndes, imádságos visszavonultság, de ha a körülmények úgy kívánták, betegápolóként, tábori lelkészként, népszónokként vagy hittérítőként is tevékenykedtek.

 

A kapucinusok Váradon

A kapucinus atyákat Csáky Imre bíbornok telepítette Váradra 1727-ben, az egykori Német (a későbbi Teleki, mai Primăriei) utcában levő saját házába. Málnási Ödön a váradi káptalani levéltár adataira hivatkozva megírta, hogy a kapucinusok a letelepedésüket követő évben e Német utcai ház szomszédságában (ma Rahovei tér) Szent Ferenc napjára felépítették a bíbornok adományából kápolnájukat. Ez 1742-ig szolgált a kapucinusok első templomául. Miután felépült a Kapucinus utcai rendházuk a templommal, temetőkápolnaként használták. Újváros ugyanis a XVIII. század elején nyugati irányban még nem terjedt túl a Kápolna téren, illetve a későbbi kéttornyú református templomon, és itt terült el akkoriban a Német utcai temető. Ez volt a török uralom után Újváros legrégibb temetője, ezért is nevezte az 1823. és 1832. évi Visitatio canonica egyaránt Antiquo Coemeteriónak, azaz Régi temetőnek. Aránylag nagy területen feküdt, hiszen egészen a Körös utcáig terjedt, ezt az ottani házak alapozásakor talált emberi csontok is bizonyították. Ezt a sírkertet 1778-ban számolta fel a plébánia az országos temető-rendszabályozás alapján, ugyanis akkor már házak vették körül. A kápolnát ezután a görögkatolikusok használták, jelenleg ortodox templom.

A kapucinus szerzetesrend már két éve működött Újvároson, amikor a váradi házfőnök a királyi kegyúrtól kérte letelepedésük jóváhagyását. Ezt az uralkodó 1729. június 8-án megtagadta, de Csáky Imre bíbornok kieszközölte a rend hallgatólagos váradi megtűrését, bár a szerzetesek egy részét Székelyhídra küldte pasztorálni. Csak 1735. november 8-án hagyta jóvá az uralkodó a váradi kapucinusok letelepedését, sőt azt is megengedte, hogy rezidenciájukat konventté alakítsák.

Ez a rezidencia már nem a temetőkápolna szomszédságában volt, ugyanis Luzenszky István püspök jóvoltából 1734-ben a későbbi Kapucinus (ma Traian Moşoiu) és Zárda (ma Mihai Viteazul) utca sarkán kaptak telket építkezésre. A kolostorral egybeépített templomukat 1742-ben szentelték fel. Az 1836. június 21-i tűzvész a barokk templomban és a rendházban is sok kárt okozott, de Lajcsák Ferenc püspök támogatásával mindkettőt rendbe hozatták. A ma is látható templomot 1838. május 20-án szentelték fel. Építőmestere Barthel György volt.

A kapucinusok váradi rendháza nem esett II. Józsefnek a szerzetesrendeket feloszlató intézkedése áldozatául, így zavartalanul működhetett Újváros egyedüli férfi szerzetesrendjeként 1949 nyaráig, amikor is a kommunista román kormány minden szerzetesrendet megszüntetett, rendházaikat, vagyonukat államosította.

 

 A kapucinus templom

A Sarlós Boldogasszony tiszteletére felszentelt templomot a tűzvész után, 1836–1838 között építették újjá, klasszicista stílusban. A templom főhomlokzata északra, a rendről elnevezett utca felé néz, annak vonalától beljebb helyezkedik el. A nyeregtetős épület főhomlokzata egyszerű, négyszöges vakolású, és háromszögű oromzatban végződik. A homlokzat tengelyében található egyenes lezárású főbejáratot timpanon zárja le, fölötte egy négyzetes falkép Assisi Szent Ferenc életéből való jelenetet ábrázol.

A kis templomhajóhoz egy meglehetősen hosszú, de elválasztott szentély tartozik. Az 1990-es évek derekán a szentélyt az oratóriumtól elválasztó deszkafalat lebontották. A hajó dongaboltozású, három pár fiókbolt osztja meg. Ez utóbbiak alatt nagy szegmensablakok találhatók. A szentélyt hevederekkel tartott csehboltozás fedi. Az oldalkápolna keresztboltozású. Az orgonakarzat mellvédje tömör, a középső két tartópillér között enyhén kidomborodó. A folyosóról nyíló egykori kórusfeljáró helyett az orgonakarzat alól csigalépcső vezet fel.

A főoltár képe a Boldogságos Szüzet ábrázolja, amint meglátogatja rokonát, Szent Erzsébetet. Az ismeretlen festő alkotása valószínűleg a XIX. század közepéről való, akárcsak a szentély két oldalán a Páduai Szent Antalt és az Assisi Szent Ferencet ábrázoló, hasonló ecsetkezelésű kép. A hajó bal oldalán levő Szent Kereszt mellékoltár képén a szignatúra: „Pinx Josef Gölz – 838.” Az oldalkápolna képe Nepomuki Szent Jánost ábrázolja, szintén ismeretlen festő alkotása.

A templom belső tere 1942-ig teljesen fehér volt, akkor festette ki Szilágyi János budapesti festőművész és Dabóczy József templomfestő. A szentély mennyezetén Szűz Mária megdicsőülését ábrázolták. A középen levő Szűz Mária-kép két oldalán két-két angyal van. A hajó boltozatának középrészén Krisztus képe látható, körülötte újszövetségi idézetekkel. Az orgonakarzat előtti boltozaton Assisi Szent Ferenc képe körül is idézetek találhatók.

Az oldalfalak festményei: a bal oldali ablakmélyedés fölött Árpád-házi Szent Erzsébetnek, az oldalkápolna felőli hajófalon Brindisi Szent Lőrincnek, a magyar kapucinus rendtartomány védőszentjének képe van. Az orgonakarzat fölötti falon két angyal közé festett szalagon az eucharisztikus himnusz kezdősora és kottája olvasható. A falképekhez, illetve a fiókboltozatokba bibliai idézeteket tartalmazó feliratokat festettek.

 

2018.07.09
Galéria
A kapucinusok első temploma, a későbbi temetőkápolna az 1827–1842 közötti bővítés utáni formájában
A kapucinus rendház és templom a XX. század elején
A kapucinus templom mai képe
A templombelső egy 1940-es évek elején kiadott képeslapon