Nagyszalontai pedagógust díjaztak

A rendezvény első perceiben Szabó Tünde, a Nőszervezet nagyszalontai elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd Kéry Hajnal, a Bihar megyei RMDSZ Nőszervezet elnöke osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy „mindenképp álljunk meg egy kicsit ebben a rohanó világban, és szánjunk időt arra, hogy megköszönjük azoknak a hölgyeknek a munkásságát, akik olyan sok mindent tettek értünk, illetve gyermekeinkért, és ünnepeljük meg őket egy kicsit”. A megyei elnök után Patócs Júlia, a nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület elnöke idézte fel Koszorús Erzsébet nyugalmazott pedagógus életútját, majd a visszatekintés percei után átnyújtották a díjazottnak a különleges díszoklevelet, emlékplakettet, illetve egy gyönyörű tortát. A tanárnő könnyeivel küszködve vette át az elismerést és az ajándékot.

Az esemény záró perceiben Koszorús Erzsébet megköszönte a megbecsülést, Arany János Petőfihez írt leveléből idézve kezdte beszédét: „Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom; / Örűl a szívem és mégis sajog belé, / Hányja veti a hab: mért e nagy jutalom?” Feltette a kérdést, hogy négy-öt emberöltő múltán megkérdőjelezhetik, vajon valóban megérdemelte-e a kitüntetést. „Hiszen nem vittem véghez nagy cselekedeteket, a központi helyeket sem nekem találták ki. Én csupán egy életen át csendben végeztem a kötelességemet, eleget tettem a rám hárult feladatoknak, és igyekeztem valóra váltani a kitűzött célokat a legjobb lelkiismeretem szerint. Amikor mégsem sikerült valami, nem keseredtem el, újrakezdtem, mert a mai napig nem felejtem el az érettségi tablónkon levő négy sort: »Előtted a küzdés, előtted a pálya, / Az erőtlen csügged, az erős megállja. / És tudod: az erő micsoda? – Akarat, / Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat« – mondta a legnagyobb példaképem, Arany János. Most örül a szívem, hogy mindig vannak olyan önzetlen emberek, akik felfigyelnek a jóindulatú és építő igyekezetre. Hálás szívvel szeretném megköszönni ezt a különleges, nem mindennapi megtiszteltetést azoknak, akik évek óta tanúi a tevékenységemnek, és a bíra ilyen kedvesnek találta.”

A hála és köszönet szavai után a díjátadó kötetlen beszélgetéssel zárult.