Hallat magáról az élesdi magyarság
Szép júniusi napon utaztam Élesdre. Amikor a főtéren kiszálltam az autóból, bizony nem a legkellemesebb érzés fogott el, látva a várost átszelő E–60-as jelzésű, Nagyvárad–Kolozsvár országúton zajló hatalmas forgalmat. Az élesdiek évtizedek óta várják, hogy megépüljön az elkerülő út, de erre csak ígéretek meg elkészült tervek vannak, a kivitelezés várat magára. Pedig ez az állapot szinte elviselhetetlen, s a város vezetése hiába tett meg minden tőle telhetőt, sajnos az elkerülő út megépítése nem tőlük függ.
Élesd a Réz-hegység lábánál, a Sebes-Körös völgyében, a Nagyvárad–Kolozsvár vasútvonal mentén, a bihari megyeszékhelytől mintegy 40 kilométerre fekszik. A várost átszeli a Sólyomkő patak. A középkorban a közeli Sólyomkővár urai birtokolták, mostani helyétől északabbra feküdt, de a gyakori áradások miatt lakói a dombok irányába húzódtak. A XIX. század elején gróf Batthyány József birtoka, s a főúr szép kastélyt építtetett itt. Az 1880-ban végzett népszámláláskor Élesdnek 1400 lakosa volt, 62 román, 1234 magyar, közülük 879 református, 343 római katolikus, 94 izraelita, 73 ortodox. Az 1992-es adatok szerint a városban 7609 polgár élt, 4605 román, 1868 magyar, 811 roma, 305 szlovák; felekezeti megoszlás szerint 4009 ortodox, 1500 római katolikus, 1313 református, 326 pünkösdista. A legutóbbi népszámláláskor, 2011-ben a 7486 élesdi lakosból 4179 román, 1293 magyar, 418 szlovák, 1171 roma volt.
A nap folyamán alkalmam nyílt találkozni a város polgármesterével, Ioan Coloman Todocával, s kellemes meglepetésemre magyarul beszélgethettünk. Városfejlesztésről váltottunk szót, elmondta, hogy régóta stagnáló munkálatokat indítottak újra, az ivóvíz- és a csatornahálózat kiépítését, s remélhetőleg egy év alatt elkészülnek. „A kultúrház felújítása késésben van, de ezt is megmozgatjuk, és a terveknek megfelelően be fogjuk fejezni. Van még tíz nyertes projektünk iskola, bölcsőde, óvoda építésére, egy park kialakítására az ANL-tömbházak közelében. Pályáztunk a tüdőszanatórium energiaellátásának korszerűsítésére, és 99 százalékban biztos vagyok benne, hogy nyerünk. Irodaházak építésére HU–RO projektünk van közösen Margittával, Sólyomkővárral, Szarvassal és Berettyóújfaluval, remélhetőleg ugyancsak megnyerjünk, s egy másik pályázattal az ipari iskola több kurzusára meg egy iskolai hotel megépítésére kértünk finanszírozást kétmillió euró összértékben.”
A helyi magyarság mindenese
Kajántó Pál első mandátumát tölti az alpolgármesteri tisztségben, ő a helyi magyar közösség mozgatórugója, szinte minden rendezvényüknek a főszervezője. Nagyon rég ismerjük egymást, ezért is fordultam bizalommal hozzá a városgazdálkodást érintő további tájékoztatásért. (A beruházások korábbi stádiumáról lapunk 2017. szeptemberi számában olvashatnak – szerk. megj.)
– Az ivóvíz- és szennyvízhálózat kiépítése hét évre nyúlik vissza. Négy évvel ezelőtt bírósági per nyomán nyerte el a kivitelezést egy konstancai cég, felvett másfél milliárd lej előleget, a város utcáinak nagy részét feltúrták, a csöveket lefektették, de a házak bekötése elmaradt. Most is a régi, elavult vezetékből látjuk el a várost ivóvízzel, hetente történik csőtörés. A kivitelezővel a finanszírozó minisztérium felbontotta a szerződést, és új pályázatot írt ki a folytatásra. Egy Bihar megyei cég nyert, ígérte, hogy igyekszik, de egyelőre csak két helyen végzi a munkát. Novemberben kellene befejezni, de kitolták a határidőt 2019 márciusára, ám szerintem addigra sem lesz kész. Az elkerülő út építésének ügye jó néhány éve egy helyben topog. Már jeleztem parlamenti képviselőinknek is a gondot, semmi befolyásunk sincs erre a beruházásra. Bukarestben annyit sikerült elérni, hogy az út továbbra is része az országos tervnek, de nem Élesd dönti el, hogy mikor épül meg. A tervek elkészültek, megvolt a kivitelező, de időközben csődbe ment, ezért nem haladtunk előre. Az elkerülő út Alsólugas körül kezdődne, átmegy a Sebes-Körösön, folytatódik Tinódig, onnan vissza a Körösön, és ott csatlakozna az országúthoz.
– Miként alakul a város jövedelme?
– A személyi jövedelemadókból folyik be a legtöbb pénz, de ez a bevétel drasztikusan csökkent a kormány pénzügyi politikája miatt: a tavalyihoz viszonyítva idén mintegy 2,5 millió lejjel kevesebb. Ezért nagyon oda kell figyelnünk a kiadásokra. Befektetésekre nem jut, örülünk, ha a szükséges javításokat el tudjuk végezni a tönkrement útszakaszokon, vagy járdákat teszünk rendbe. Nincsen földterületünk, legelőnk, ezek a közbirtokosság tulajdonában voltak, és ma is ők gazdálkodnak velük. Erdőnk is nagyon kevés van, két-háromszáz hektár. Bármilyen önkormányzati építkezéshez tehát előbb telket kell vásárolnunk, s amikor az emberek ezt megtudják, drasztikusan árat emelnek. Ipari parkot szeretnénk létrehozni, ehhez kellene most terület. A település kis területen fekszik, ami volt, az be van építve. Élesd sohasem volt mezőgazdasági jellegű, nagyszüleink idejében sem.
– Hogyan él itt a magyar közösség?
– Szerintem már csak papíron igaz, hogy 17 százalék a magyar, nagyon sokan külföldön élnek, bár még élesdi lakosként vannak nyilvántartva. Azt, hogy az utcanevek magyarul is ki legyenek írva, a mintegy húsz évvel ezelőtti tanácsi határozat írta elő; akkor még 22 százalékos volt a magyarság aránya. A határozat azt is kimondta, ha ez a szám 20 százalék alá esik, a magyar kiírás akkor is megmarad.
– Annak ellenére, hogy elég kevés magyar él már Élesden, sok rendezvényt szerveznek, megyei szinten is kiemelkedően. Miként sikerül ez?
– Sok munkával. Igyekszünk ezzel is a helybeli magyarságot kiszolgálni. Sajnos egyre nehezebb, mivel kevesebb pénz is jut rá az infláció miatt. Ha néhány évvel ezelőtt a szüreti bálra egy zenekar eljött 800 lejért, ma már 2000 lejt kér. Az ár több mint kétszeres, amit nyújtanak, ugyanaz. A helyi magyar érdekvédelmi szervezet létrehozta a Castrum Alapítványt, ennek és az egyházaknak a hozzájárulásával szervezzük a rendezvényeket. Megünnepeljük minden évben március 15-ét, a temetőben felállított kopjafát szoktuk megkoszorúzni. Januárban borkóstolót tartunk, februárban farsangi bált, majd a Sebes-Körös menti borversenyt. Alakítottunk egy egyesületet, mellyel azt szeretnénk elérni, hogy Élesdet és környékét is borvidéknek nyilvánítsák, utána lehetne pályázni, borokat palackozni. Ez az egyesület borbált szervez, nemcsak magyarok részvételével. Egyébként szőlőtermesztéssel négyen foglalkozunk Élesden, van vagy 4-5 borász, ők megveszik a szőlőt. Minden május-júniusban megrendezzük már 25 éve az Ifjúsági hetet, aztán következik a Találkozások hétvégéje, ez általában háromnapos. Másik nagyobb rendezvényünk a Várnapok, ezt még Létai Zoltán indította el, szeptemberben szokott lenni. Az idén Sólyomkővár környékén szeretnénk lebonyolítani. Szeretnénk a várat is felújítani, pályáztunk, de a vonal alá kerültünk, talán sikerül ezt is valamiképpen kivitelezni. A szüreti bálunk nagyon sikeres, kellenek a gyerekek is hozzá, de mint említettük, egyre kevesebben vannak. Kiemelkedő esemény még a Márton-napi borkóstoló, talán ez a legsikeresebb, sokan lemaradnak róla, mert nincs elég helyünk.
A református egyház
Kajántó Pál nemcsak mint városi elöljáró jeleskedik, ő a helyi református egyházközség főgondnoka is. Mivel néhány hónapja nincs lelkipásztoruk, a gyülekezetről is vele beszélgettünk.
– Egyházközségünk a hivatalos nyilvántartás alapján 740 hívet számlál, mintegy 450-en fizetnek egyházfenntartói járulékot. Többen csak akkor lépik át a templom vagy a parókia küszöbét, ha szükségük van az egyházi szolgálatra. A templomlátogatottság elfogadható, átlagban 140-150-en vesznek részt a vasárnap délelőtti istentiszteleten, délután már kevesebben. Minden évben van konfirmáció, de csökken a konfirmandusok száma is. A keresztelő sajnos mostanában kevesebb, és a négy-hat gyerek egy része nem idevaló, a nagymama hazahozza megkeresztelni az unokát. Temetés általában évi húsz is van, ami bizonyítja, hogy fogy a magyarság Élesden is. A templom 1907-ben épült, ez a harmadik istenháza ezen a helyen. Amikor az árvizek miatt feljebb költözött a település, az 1710-es években építettek egy fatemplomot, az száz év múlva leégett, akkor emeltek egy másikat, de száz év után az is leégett. Ekkor épült a jelenlegi, egy falrész még megmaradt a régiből. Nagyon szép, világos épület, most lett újrafestve kívülről, az alapok köré vízelvonó anyagot tettünk. Nagy megvalósítás a Bocskai István Kulturális és Szórványközpont létrehozása, ez teljes egészében az egyházközség tulajdona: a visszakapott hajdani egyházi iskola épületét alakították át. Meg kell még említenem a Kajántó Mária Gyermek- és Ifjúsági Otthont, mely a Királyhágómelléki Református Egyházkerület fennhatósága alá tartozik. Gyermeklétszáma évről évre csökken. Az, hogy EU-s normák szerint kell működnie, sok változást hozott az otthon életében.
Még van magyar oktatás
A Constantin Șerban Elméleti Líceum aligazgatóját, Bucsiás Leventét kértem meg, beszéljen az élesdi magyar tannyelvű oktatásról. „Az iskolánkban van magyar oktatás is óvodától VIII. osztályig. Az óvodába 11, az előkészítő osztályba 5 gyerek jár, az I–IV.-be összesen 24-en, V–VIII.-ba 28-an, tehát összesen 68 gyerek. Jövőre minden szinten összevont osztályok lesznek, az elemi oktatásban csak két tanító marad, az egyik két, a másik három évfolyammal. A tanulók legtöbbje élesdi, de jönnek a környező falvakból is, ebben a tanévben három nyolcadikos örvéndi volt” – tájékoztatott az aligazgató.
A magyar osztályokban tanító pedagógusok között van egy óvónő, három tanítónő, a gimnáziumban két kinevezett tanár oktat csak magyar tagozaton. Más iskolákból is érkeznek óraadó tanárok.
A matematika szakos Bucsiás Levente elmondta még, hogy az élesdi gyerekek nagyon szép eredményeket értek el tantárgyversenyeken, matematika és magyar olimpián, továbbá közművelődési versenyeken is. Arról is tájékoztatott, hogy a gyermekotthonban élő diákok az általános iskolát Élesden járják ki. A gyermeklétszám drasztikus csökkenése miatt nem látja az élesdi magyar oktatás jövőjét. Borúlátását azzal támasztotta alá, hogy 2006-ban 28 nyolcadikosuk volt, idén 10, jövőre már csak 5 lesz. Az apadáshoz az is hozzájárul, hogy magyar szülők román osztályba adják a gyereküket.
Elismert helyi borok
Nem lehet úgy elmenni Élesdről, hogy ne keresse fel az ember Homonnai Gábor szőlőtermesztőt és neves borászt. Ő is egyik mozgatórugója, ötletgazdája az itteni magyarság rendezvényeinek. Lakásán beszélgettünk, majd megmutatta a ház alatti pincéjét, no meg a kertjét és a szőlősét.
– Miként kezdődött a borászkodás?
– Nem is tudtam 2000 előtt, mi az a borverseny, aztán értesültem róla, hogy Székelyhídon rendeztek ilyet. Én is elmentem, s a szervezők csodálkoztak rajta, hogy Élesden szőlőtermesztéssel is foglalkoznak, hiszen ez már hegyes vidék. Nem tudták összekapcsolni a vidékünket a szőlőtermesztéssel. Ma már tudják, hiszen nélkülünk már nem is rendeznek borversenyt. A jó minőségű bor előállítása hosszú évek munkája az élesdiek számára. Én Hegyköztótteleken találkoztam a szőlészettel és borászattal, onnan származom, nagymamámmal jártam az ottani szőlőhegyre, s úgy látszik, ez mély nyomot hagyott bennem.
– Hogyan került a Sebes-Körös menti településre?
– Amikor elvégeztem az építészeti technikumot, ide helyeztek. Az első három végzősnek kínáltak itt munkahelyet, de amikor idejöttünk, csak két hely volt; végül sorshúzással dőlt el, hogy itt maradok. Meg is nősültem. Szőlészettel a ’90-es években kezdtem foglalkozni, a feleségemnek volt a hegyen szőlőse hibrid fajtákkal. Áttértem jó minőségű szőlőre, mindent másképpen csináltam. Az első borversenyen 2001-ben vettem részt Székelyhídon. Akkor még nem volt sikerem, de a következő évben elnyertem az első két helyet a száraz borokkal. Ezután helyi lapok szerkesztői felkértek, hogy írjak a szőlőtermesztésről. A révi magazinba írtam, rendszeresen közlök az Erdélyi Gazda folyóiratban, és a Bihari Naplóban is jelentek meg ismertetőim. Sokan fordulnak hozzám tanácsért különböző mezőgazdasági gondokkal, nem csak szőlészeti kérdésekkel, én mindenkin segítek. A szőlőskertem nem nagy, 45-50 ár, a diószegiek csóválják is a fejüket, amikor hallják, hogy az nem nagy gazdaság. 1600 tőke szőlőm van, 150 fajta. Volt fajtagyűjteményem, szőlőoltványokat készítettem eladásra, de ma már ezzel nem foglalkozom. Több sikeres rendezvényt tartunk a bor „főszereplésével”. Egy idő után átvettük a mezőtelegdiektől a Sebes-Körös menti borverseny szervezését is, eddig tízet rendeztünk Élesden. Bihar megye borvidékeiről sokan vesznek részt, s nem marad el a színvonala a megyében rendezett más borversenyekétől.
