Kopótól a kongóig

Hét érdekes, új kiadványát mutatta be a közelmúltban a budapesti Tinta Könyvkiadó. A változatos témájú művek megjelenését az ünnepi könyvhétre időzítették.

„A szó nekem ópium” – ezt az Ady-idézetet választotta a Tinta Könyvkiadó a május végén megtartott könyvbemutatójának mottójául. A hét könyvújdonságot látva kijelenthetjük, hogy ismét sikerült bizonyítani a magyar nyelv sokszínűségét. De lássuk sorban, melyek is voltak ezek a könyvek!

Kezdésként Ambrus Károly varázslatos tárogatójátékának hangjai töltötték be a Józsa Judit Galériát, majd Kiss Gábor kiadóigazgató bevezető szavai után Bedő István mutatta be Rácz János Kutyaszótár című könyvét. Ebben – mint alcíméből kiderül – 410 kutyafajta nevének eredetét adja meg a szerző a fajták bemutatásával együtt. Bedő István kiemelte, hogy „szótárolvasó mániájával” a kisebbséghez tartozik ugyan, de a Kutyaszótár a szélesebb közönség számára is érdekes, hiszen egyebek mellett megtudhatjuk belőle, hogy a vadászkutyák közül a rattler a patkányfogó, a retrieverek visszahozzák a lelőtt vadat, a levrierek nyulászok, a kopók nevében pedig a kap/kop ige található meg, hiszen elkapják a vadat.

Másodikként a Fundi kirándulni megy című mesekönyvet mutatta be Horváth Ágnes, a kötet illusztrátora. Megemlítette, hogy a főszereplő gömbölyű kismacskának ez már a harmadik kalandja (először óvodába ment, és a beilleszkedéssel küzdött meg, másodszor a kézmosás fontosságát tanulta meg). Megtudhattuk, hogy a szerző, Ambrus Izabella saját gyerekkori plüssmacskájáról mintázta a mesék főhősét, „aki” a történetekben a 3–5 évesek jellegzetes problémáival küzd meg.

Grétsy László és Kiss Gábor szerkesztésében jelent meg egy érdekes antológia, melynek címe egyből elárulja a témáját is: A magyar nyelvről. A kötetet bemutató Raátz Judit először azt emelte ki, hogy nem nyelvészek értekezéseit olvashatjuk anyanyelvünkről a kötetben, ahogy azt a cím alapján vélhetnénk, hanem klasszikus íróink és költőink gondolatait (egészen pontosan 37 szerző 75 alkotását). Különböző korokból származnak az írások a humanizmustól a XX. század közepéig (a legtöbb, 21 szerző XIX. századi). Sylvester Jánostól Apáczai Csere Jánoson és Mikszáth Kálmánon át József Attiláig terjed a szerzők sora – utóbbi szépséges szóképeit külön kiemelte Raátz Judit. Végül megemlítette, hogy az irodalomtörténetben kevésbé járatosaknak segítségükre lehet, hogy minden szerzőről rövid ismertető található a kötetben.

Negyedikként Maticsák Sándor A mókusbőrtől az euróig – Pénznevek etimológiai szótára című művét mutatta be – a helyszínen lévő szerzőt is megszólaltatva – Kiss Gábor. Mint mondta, hasznos lehet, ha a változatosság kedvéért nem úgy tekintünk a pénzre, mint olyasvalamire, amiből sosincs elég, hanem inkább kultúrtörténeti érdekességeket hordozó dologként. Megtudhattuk, hogy a pénznevek eredetéről más országokban sem jelent még meg gyűjtés, nemhogy Magyarországon, tehát világszinten is egyedülállónak mondható a kötet, amely kereken 400 pénznév eredetéről lebbenti fel a fátylat. Kiderül belőle például, hogy a pengő (amely eredetileg ezüstpénz volt) a peng igéből nyerte a nevét – az aranypénzt akkoriban csengőnek, a rézpénzt pedig kongónak nevezték. De megtudhatjuk azt is, hogy Costa Rica hivatalos pénzneme, a colon Kolumbusz Kristófról kapta a nevét.

„Hadd mondjak el egy mesét!” – kezdte Tóth Etelka, az ELTE Bölcsészettudományi Karának oktatója az ötödik könyv, Zsák Éva Indira és Petróczi Andrea Meseszótárának bemutatását, hiszen – mint mondta – az 1400 régi, népies szó és szófordulat magyarázatát tartalmazó kötet egy megvalósult mese. A kiadvány összeállítói a szerkesztői ismeretek nevű képzés egyik kurzusára készítették el A mese enciklopédiája című projektjüket, ebből – egy másik kurzus keretében – végül megszületett a gyönyörű illusztrációkkal ellátott, színes kötet. Az illusztrációk szintén a projektben részt vevő lányok munkái. A diákjaira joggal büszke Tóth Etelka szerint a Meseszótár olyan „létra”, amely segít megmászni az irodalom fáját – nem csak gyerekeknek, felnőtteknek is.

Hatodikként egy nyelvészeti szakkönyv, az antiproverbiumokról, azaz kiforgatott közmondásokról szóló került terítékre. Hrisztova-Gotthardt H., T. Litovkina A., Barta P., Vargha K. társszerzők öt nyelv vizsgálatával állították össze A közmondásferdítések ma című kötetet. A recenzor, Balázsi József Attila először az antiproverbium elnevezés tökéletlenségére hívta fel a figyelmet, majd egy meglepő adatot közölt: a közmondások kifacsarásának 37 (!) módja lehetséges, kezdve csupán egy betű vagy szó megváltoztatásától két szólás humoros összevonásáig. Az este legszórakoztatóbb pillanatai közé tartozott az elferdített közmondások felidézése, például: „Ember tervez, de ki az isten végez?” „A munka nemesít. Ezért én csak egy szegény paraszt vagyok.”

Utolsóként Ágnes Bánhidi Agnesoni munkáját, a Top 2000 olasz szó kiadványt ajánlotta Kelényi István. Megtudhattuk, hogy átlagosan 5–10 ezer szóval beszélünk, és bár anyanyelvünkön akár több százezer szót megértünk, ha egy idegen nyelv 2–3 ezer szavát ismerjük, az már elégséges szókincs ahhoz, hogy kijelenthessük, beszéljük az adott nyelvet (nyilván bizonyos nyelvtani ismeretekre is szükség van). Kelényi István saját utazási élményeit is felidézve támasztotta alá a szótárban megtalálható olasz szavak fontosságát, végül pedig pár megtévesztő szót hozott példának: a stanza nem versszakot jelent, ahogy gyanútlanul gondolhatnánk, hanem szobát, akárcsak a camera; a piano pedig nem zongora, hanem emelet.

A tartalmas előadások után ismét a tárogató hangja csendült fel, ezúttal a hivatalos program végét jelezve. A közönség azonban csak lassan oszlott el, ugyanis ekkor még lehetőség nyílt megvásárolni, illetve dedikáltatni a bemutatott könyveket.

„A szó nekem ópium” – ezt az Ady-idézetet választotta a Tinta Könyvkiadó a május végén megtartott könyvbemutatójának mottójául. A hét könyvújdonságot látva kijelenthetjük, hogy ismét sikerült bizonyítani a magyar nyelv sokszínűségét. De lássuk sorban, melyek is voltak ezek a könyvek!

Kezdésként Ambrus Károly varázslatos tárogatójátékának hangjai töltötték be a Józsa Judit Galériát, majd Kiss Gábor kiadóigazgató bevezető szavai után Bedő István mutatta be Rácz János Kutyaszótár című könyvét. Ebben – mint alcíméből kiderül – 410 kutyafajta nevének eredetét adja meg a szerző a fajták bemutatásával együtt. Bedő István kiemelte, hogy „szótárolvasó mániájával” a kisebbséghez tartozik ugyan, de a Kutyaszótár a szélesebb közönség számára is érdekes, hiszen egyebek mellett megtudhatjuk belőle, hogy a vadászkutyák közül a rattler a patkányfogó, a retrieverek visszahozzák a lelőtt vadat, a levrierek nyulászok, a kopók nevében pedig a kap/kop ige található meg, hiszen elkapják a vadat.

Másodikként a Fundi kirándulni megy című mesekönyvet mutatta be Horváth Ágnes, a kötet illusztrátora. Megemlítette, hogy a főszereplő gömbölyű kismacskának ez már a harmadik kalandja (először óvodába ment, és a beilleszkedéssel küzdött meg, másodszor a kézmosás fontosságát tanulta meg). Megtudhattuk, hogy a szerző, Ambrus Izabella saját gyerekkori plüssmacskájáról mintázta a mesék főhősét, „aki” a történetekben a 3–5 évesek jellegzetes problémáival küzd meg.

Grétsy László és Kiss Gábor szerkesztésében jelent meg egy érdekes antológia, melynek címe egyből elárulja a témáját is: A magyar nyelvről. A kötetet bemutató Raátz Judit először azt emelte ki, hogy nem nyelvészek értekezéseit olvashatjuk anyanyelvünkről a kötetben, ahogy azt a cím alapján vélhetnénk, hanem klasszikus íróink és költőink gondolatait (egészen pontosan 37 szerző 75 alkotását). Különböző korokból származnak az írások a humanizmustól a XX. század közepéig (a legtöbb, 21 szerző XIX. századi). Sylvester Jánostól Apáczai Csere Jánoson és Mikszáth Kálmánon át József Attiláig terjed a szerzők sora – utóbbi szépséges szóképeit külön kiemelte Raátz Judit. Végül megemlítette, hogy az irodalomtörténetben kevésbé járatosaknak segítségükre lehet, hogy minden szerzőről rövid ismertető található a kötetben.

Negyedikként Maticsák Sándor A mókusbőrtől az euróig – Pénznevek etimológiai szótára című művét mutatta be – a helyszínen lévő szerzőt is megszólaltatva – Kiss Gábor. Mint mondta, hasznos lehet, ha a változatosság kedvéért nem úgy tekintünk a pénzre, mint olyasvalamire, amiből sosincs elég, hanem inkább kultúrtörténeti érdekességeket hordozó dologként. Megtudhattuk, hogy a pénznevek eredetéről más országokban sem jelent még meg gyűjtés, nemhogy Magyarországon, tehát világszinten is egyedülállónak mondható a kötet, amely kereken 400 pénznév eredetéről lebbenti fel a fátylat. Kiderül belőle például, hogy a pengő (amely eredetileg ezüstpénz volt) a peng igéből nyerte a nevét – az aranypénzt akkoriban csengőnek, a rézpénzt pedig kongónak nevezték. De megtudhatjuk azt is, hogy Costa Rica hivatalos pénzneme, a colon Kolumbusz Kristófról kapta a nevét.

„Hadd mondjak el egy mesét!” – kezdte Tóth Etelka, az ELTE Bölcsészettudományi Karának oktatója az ötödik könyv, Zsák Éva Indira és Petróczi Andrea Meseszótárának bemutatását, hiszen – mint mondta – az 1400 régi, népies szó és szófordulat magyarázatát tartalmazó kötet egy megvalósult mese. A kiadvány összeállítói a szerkesztői ismeretek nevű képzés egyik kurzusára készítették el A mese enciklopédiája című projektjüket, ebből – egy másik kurzus keretében – végül megszületett a gyönyörű illusztrációkkal ellátott, színes kötet. Az illusztrációk szintén a projektben részt vevő lányok munkái. A diákjaira joggal büszke Tóth Etelka szerint a Meseszótár olyan „létra”, amely segít megmászni az irodalom fáját – nem csak gyerekeknek, felnőtteknek is.

Hatodikként egy nyelvészeti szakkönyv, az antiproverbiumokról, azaz kiforgatott közmondásokról szóló került terítékre. Hrisztova-Gotthardt H., T. Litovkina A., Barta P., Vargha K. társszerzők öt nyelv vizsgálatával állították össze A közmondásferdítések ma című kötetet. A recenzor, Balázsi József Attila először az antiproverbium elnevezés tökéletlenségére hívta fel a figyelmet, majd egy meglepő adatot közölt: a közmondások kifacsarásának 37 (!) módja lehetséges, kezdve csupán egy betű vagy szó megváltoztatásától két szólás humoros összevonásáig. Az este legszórakoztatóbb pillanatai közé tartozott az elferdített közmondások felidézése, például: „Ember tervez, de ki az isten végez?” „A munka nemesít. Ezért én csak egy szegény paraszt vagyok.”

Utolsóként Ágnes Bánhidi Agnesoni munkáját, a Top 2000 olasz szó kiadványt ajánlotta Kelényi István. Megtudhattuk, hogy átlagosan 5–10 ezer szóval beszélünk, és bár anyanyelvünkön akár több százezer szót megértünk, ha egy idegen nyelv 2–3 ezer szavát ismerjük, az már elégséges szókincs ahhoz, hogy kijelenthessük, beszéljük az adott nyelvet (nyilván bizonyos nyelvtani ismeretekre is szükség van). Kelényi István saját utazási élményeit is felidézve támasztotta alá a szótárban megtalálható olasz szavak fontosságát, végül pedig pár megtévesztő szót hozott példának: a stanza nem versszakot jelent, ahogy gyanútlanul gondolhatnánk, hanem szobát, akárcsak a camera; a piano pedig nem zongora, hanem emelet.

A tartalmas előadások után ismét a tárogató hangja csendült fel, ezúttal a hivatalos program végét jelezve. A közönség azonban csak lassan oszlott el, ugyanis ekkor még lehetőség nyílt megvásárolni, illetve dedikáltatni a bemutatott könyveket.

Szabó Mihály összeállítása

2018.08.31
Galéria
Kiss Gábor kiadóigazgató az új mesekönyvvel
Maticsák Sándor a különféle pénzelnevezések eredetének járt utána
A Kutyaszótár szerzője, Rácz János a kötettel
Bánhidi Ágnes a legfontosabb olasz szavakat szedte csokorba
Kulcsszavak: