Szentjobbi huszárportya „civilekkel”

Az idei év első napjai nem hozták meg a kopogós időt. Itt-ott még hártyavastagságú dér csipkedte a sáros-latyakos földes utakat, mikor a díszes öltözetű huszárok paripákon és szekereken lómozgató portyára indultak Szentjobbról Hegyközszentmiklós irányába.

Az idei huszártevékenységeket megörökítő naplóba első bejegyzésként a szentjobbi huszárportya került. Immár tizenegyedik alkalommal gyűltek össze a hagyományőrzők a szokásrendet megtartva, az új év első hétvégéjén. Már péntek este megérkeztek a távolabbi településekről a vitézcsapatok, egyebek mellett Marosvásárhelyről, Marossárpatakról, Marosszékről, Szentegyházáról, Szovátáról és Székelyudvarhelyről. Másnap csatlakoztak hozzájuk a Hajdú-Bihar megyéből (Magyarország), valamint a közeli Bihardiószegről és Hegyközszentimréről érkezett társaik.

A találkozót szervező Szentjobbi Huszár Hagyományőrző Egyesület nevében Zatykó István elnök és társai paroláztak székelyföldi testvéreikkel, régi ismerősként köszöntve egymást, hisz a számtalan eseményen, rendezvényen való közös részvételük során őszinte barátság szövődött közöttük. A hosszú út fáradalmai után a helyi lakodalmas házban már ízletes vacsorával várták a vendégeket.

Másnap reggel, mivel a portya napja egybeesett vízkereszt ünnepével, a hagyományőrzők reguláris rendben a helyi római katolikus templom felé vették az irányt, ott Kurila Gábor plébános tartotta a szentbeszédet. A lelkész a csendre, a nyugalomra való törekvés fontosságát ecsetelte, hiszen csak ily módon kerülhetünk Isten közelségébe. Időnket, figyelmünket irányítsuk embertársaink felé, mindenkor a szeretet, a segíteni akarás vezéreljen bennünket. Mindezt hivalkodás nélkül, szerénységgel tegyük, ahogyan Jézus is cselekedett földi léte során – mondta a plébános, egyúttal hasznosan eltöltött ténykedést kívánt a huszároknak.

A templomi együttlét után a lakodalmas ház környékére vonultak a csapatok, ott rendezték soraikat, hogy elkezdődhessen a portya. A száznál is több hagyományőrzőhöz itt csatlakoztak a „civilek”, az idén ugyanis először nyílt lehetőség szimpatizánsok, érdeklődők számára is a portyán való részvételre. Annak ellenére, hogy kissé későn harangozták be ezt az újítást, akadtak jelentkezők Nagyváradról, Budapestről és a Felvidékről is.

Amint Szabó Ödön parlamenti képviselő, a helyi hagyományőrzők trombitása kürtjével gyülekezőt fújt, visszaállt a katonás rend, és ahogyan minden évben lenni szokott, a Nyulas erdőbe indultak, a 400 éves tölgyfánál lévő emlékhelyhez. Ahogyan végigvonultak Szentjobb utcáin, könnyen elkészíthettük a leltárt: nyolc huszár lóháton, a többiek tíz szekéren ülve vágtak neki a kalandnak.

Az emlékhelyen kopjafa áll, amelyet a 2007-ben megrendezett Szent Imre Millenniumi Emléktúra után állítottak. Ugyanekkor egy tölgyfacsemetét is ültettek, az lassacskán fává cseperedik.

„Jó napot, huszárok!” – köszöntötte társait Zatykó István. „Erőt, tisztességet!” – jött késedelem nélkül a katonás, fegyelmezett válasz. Majd lazább hangvétellel Zatykó köszönetet mondott a sokfelől érkezőknek, amiért ezúttal sem maradtak távol, tudván azt, hogy múltunk megbecsülése, hagyományaink őrzése jövendőnk, megmaradásunk biztosítéka.

Meleg Vilmos színművész, a Nagyváradi Filharmónia vezetője Farkas Árpád és Kányádi Sándor verssé formált gondolatait tolmácsolta, majd Rákóczi Lajos, a Román Lovassport Szövetség fogathajtó szakbizottságának tagja Balassi Bálint költeményét idézte fel. A költő Egy katonaének című verséből kiemelt sort pedig a portya jelmondatául ajánlotta: „Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak”.

A koszorúzás alatt huszárok álltak díszőrséget, majd a magyar és a székely himnusz közös eléneklése következett. A helyszínen még időztek egy kicsit, tereferéltek a rég nem látott cimborák egymással, a nyirkos időben jólesett a felhörpintett kortynyi pálinka után a frissen sütött fokhagymás lángos.

Majd kürtszó remegtette meg az erdő csendjét, a gyülekező jelre felsorakoztak, hogy bevonuljanak Hegyközszentmiklósra. Leginkább a lovak örültek mindennek, a sok mozgást igénylő paripák ficánkoltak a huszárok alatt. A több kilométeres útszakaszon a nótaszó is felcsendült, természetesen a katonadalok kerültek előtérbe.

Előbb a hegyközszentmiklósi termálstrand melletti tanyán szusszantak egyet, majd nekivágtak az erdő melletti sáros útnak a pincesort célozva meg. A lovaglás és kocsikázás után jólesett a meleg ebéd, majd a pincemély titkait kóstolgatták. Késő délutánra már hideg szél csatangolt a pincék között, így szedelőzködni kezdtek a hagyományőrzők, indultak vissza Szentjobbra. A lakodalmas ház párás ablakain kiszűrődött a fény, asszonyok szorgoskodtak a konyhán.

Az egész napos lovaglás és szekerezés után elérkezett a számvetés ideje: beszámoló hangzott el az elmúlt évi tevékenységekről, illetve az idei teendőkről döntöttek. Huszáravatóra is sor került, annak rendje-módja szerint kardlappal fenekelés kísérte a ceremóniát.

A közelben lakók a vacsora után elbúcsúztak társaiktól, míg a távolabbról érkezők vasárnap délelőtt mondtak köszönetet a szíves vendéglátásért.

2018.03.08
Galéria
A Nyulas-erdő szélén levő emlékhelytől indult a portya
Huszár és kuruc hagyományőrzők a megyéből, az országból és a határ túloldaláról gyűltek össze az évindító megemlékezésre
Kulcsszavak: