Elfeledett világsztárunk: Zilahy Lajos (1.)
1891. március 27-én látta meg a napvilágot jómódú református nemesi család sarjaként. Nagyapja ügyvéd, apja közjegyző volt, közeli kapcsolatba került gróf Tisza Istvánnal és Tisza Kálmánnal. A családfő 1905-ben meghalt, Zilahyék elszegényedtek, kilakoltatták őket, házukat dobra verték. Ahhoz, hogy iskoláit tovább tudja folytatni, Nagyszalonta elöljárói Bihar vármegye bizottsági tagjaihoz folyamodtak az elárvult fiatalember ösztöndíjkérelmének támogatása végett. A pályázat sikere tette lehetővé, hogy befejezhesse tanulmányait a máramarosszigeti főgimnáziumban, majd továbbtanulhasson a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán. A Tisza családtól kapott 750 koronás ösztöndíjat, így tudta befejezni tanulmányait. Irodalmi pályafutását 21 évesen kezdte, 1912-ben az Új Idők című folyóiratban jelent meg János szerelme című elbeszélése, ezt több novellája és verse követte a lapban.
Koporsót szerzett Tisza Istvánnak
Amikor 1914-ben kitört a világháború, Zilahy is rögtön behívót kapott. 1916-ban Lembergnél súlyosan megsebesült, kórházba került, leszerelték. Ebben az évben jelent meg Katonatemetés című verseskötete Beöthy Zsolt előszavával. Sikere lett, és ez el is döntötte a sorsát. A Pesti Naplóba vezércikkeket írt, az Új Időkbe novellákat, az Apolló Kabarénak meg egyfelvonásosokat, sanzonszövegeket.
1918 őszén spanyolnátha-járvány tombolt az országban, sok ezer halálos áldozata volt. A fiatal író is elkapta, a Szent János kórházba vitték. Állapota annyira reménytelennek tűnt, hogy éjfél körül magára is hagyták. Másnap egy arasznyi cikk adta hírül az egyik napilapban, hogy Zilahy Lajos költő, kabarészerző meghalt. De nem ő halt meg 1918 őszén, hanem az Osztrák–Magyar Monarchia, amiben felnőtt…
Túlélte a betegséget, láza csillapodott, s október 28-án, amikor kitört az őszirózsás forradalom, már ő is az utcán volt. Három nap múlva ismeretlen tettesek zuglói villájában meggyilkolták Tisza István miniszterelnököt, egykori jótevőjét. Zilahy Lajos szerzett koporsót a volt kormányfőnek, a koporsókészítővel együtt targoncán vitte a villájába. „Radvánszky báró és Almássy grófnő nem akart ajtót nyitni, nem hitték el, hogy akad ember Budapesten, aki Tiszának koporsót hoz – idézte fel a történteket Zilahy. – Hálával tartoztam neki az ösztöndíjamért, és így róttam le a hálámat.”
Sztáríró lett a Halálos tavasz szerzője
A Tanácsköztársaság kitörésekor Bécsbe költözött, és 1919 végéig ott is maradt. Ez idő alatt egy ellenforradalmi lap kiadásán fáradozott. Miután visszatért Magyarországra, színműveit Az ökör és más komédiák címmel adatta ki 1920-ban. 1922-ben megjelent első regénye, Halálos tavasz címmel – mindössze nyolc nap alatt írta meg –, és hatalmas sikert aratott. Volt bíráló, aki Molnár-utánzónak nevezte Zilahyt, de alapvetően dicsérte a kritika. A közönség pedig el volt ragadtatva, vették a könyvet, mint a cukrot.
Zilahy Lajos a regénnyel sztáríró lett, sorra sikerrel adta ki színműveit, regényeit. A Nemzeti Színház 1923-ban bemutatta Hazajáró lélek című darabját, 1924-ben a Süt a nap című művét; összesen 24 darabja került a Nemzeti műsorára.
A Magyarország, majd a Híd főszerkesztője volt, 1925-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett, egy év múlva a PEN Klub főtitkárává választották. 1930-ban megkapta a Corvin-koszorút, a Horthy-korszak Kossuth-díját. Népszerűsége Herczeg Ferencével és Molnár Ferencével vetekedett, külföldön pedig talán ő volt a legismertebb magyar író: könyveit 23 országban adták ki, darabjait Londonban, Berlinben, Bécsben és a Broadwayn is játszották. A társadalmi ranglétrán is szépen haladt felfelé: jövedelméből 1929-ben 13 szobás villát építtetett a Rózsadombon, az Áfonya utcában. Budapest főpolgármesterének, Bárczy Miklósnak a lányát vette feleségül, és az Athenaeum-konszern igazgatótanácsába is beválasztották. Gömbös Gyulával jó viszonyt ápolt, a miniszterelnök és a népi írók találkozóját is ő szervezte meg a villájában 1935-ben – ott volt Móricz, Illyés, Németh László, Tamási Áron, Szabó Lőrinc és Féja Géza is. Horthy Miklós kerti partiin mindig a meghívottak között szerepelt a középosztály, az úri Magyarország ünnepelt írójaként.
Mindent egy lapra tett
Zilahy már a harmincas évek elején kapcsolatba került a filmgyártással. George Cukor 1930-ban Amerikában megfilmesítette Tábornok című színdarabját, a Warner Bros. négy évvel később a Tűzmadár című drámáját vitte filmre. A Paramount a szerzőt is meghívta Hollywoodba, s ő két hétig figyelte, hogy készülnek a filmek az álomgyárban. Székely István filmrendező két Zilahy-művet is filmre vitt 1937-ben: a Két fogoly az azonos című regényből, az Egy lány elindul pedig az Úrilány című vígjátékból készült, mindkettőnek Zilahy írta a forgatókönyvét. Végig ott volt a felvételeken, hiszen elhatározta, megtanul rendezni. Többhetes nyugat-európai szakmai körútra is ment, és az angol, francia, német és olasz filmgyártást tanulmányozta. 1938-ban aztán filmvállalatot alapított, a Pegazus Rt. első filmje az író 1924-es színművéből készült Süt a nap volt.
Zilahy valami nagyot, váratlant, modern dolgot akart produkálni. Maga írta a forgatókönyvet, és a film főszerepét két teljesen ismeretlen színészre, Nagy Alice-ra és Olasz Jánosra bízta. A film hatalmasat bukott, s vele az író is anyagilag. De elhatározta, hogy megpróbálja még egyszer. Úgy, hogy mindent feltesz egy lapra, és filmre viszi bestsellerét, a Halálos tavaszt, és mindent maga csinál: nemcsak írója, de társrendezője, producere és forgalmazója is lesz a filmnek. Maga válogatta ki a szereplőket is. Jávor Pál eleve adta magát, nélküle amúgy sem lehetett volna romantikus filmet forgatni. De nem akart mindenben „tutira menni”: A másik főszerepet egy olyan színésznőre osztotta, aki sosem játszott még filmben, sőt színpadon is csak fél éve mutatkozott be először. Karády Katalinnak hívták. „Azt gondolták rólam, hogy megőrültem – emlékezett Zilahy. – Sztárokat ajánlottak, akik majd nevükkel, játékukkal fémjelzik a filmet. Nem engedtem nekik, azt mondtam: Ti nevekben gondolkoztok, én képekben. Látom azt a nőt, ő kell ehhez a filmhez.”
Kellett egy fülbemászó betétdal is – ez kötelező volt minden magyar filmben. Zilahy Polgár Tibor zeneszerzőt kérte fel a munkára. „Akkor már vagy 8-10 magyar filmhez írtam zenét, és boldogan vállaltam a feladatot – emlékezett Polgár. – Szerettem Zilahynak ezt a regényét, ha őt magát nem is nagyon. Elbizakodottnak, fennhéjázónak tartottam, nem is minden ok nélkül. (…) Akkoriban az olcsó slágerek korát éltük. Elhatároztam, nem én szállok le nívómban, hanem a közönséget próbálom felemelni. Gondosan ügyeltem, nehogy slágert írjak. A dalban igyekeztem Karády rejtelmes, izgalmas egyéniségét kifejezni. Amikor Zilahynak eljátszottam a dalt, gyilkos szemekkel nézett rám: »Ezt a nyakatekert marhaságot soha senki sem fogja megtanulni« – mondta tömören.”
(Folytatjuk)