Trifán-képek imitt-amott a világban

Alkotótáborokban elkapott hangulatok varázsa, falusi házikók, tájak, öreg fák a Körös-parton, padlásról előkerült lámpás és réges-régi vasaló színpompás virágok vagy éppenséggel egy megfáradt vándor pihenő bakancsának társaságában. Trifán László legújabb egyéni kiállítása november 16-ig még megtekinthető a Kanonok sori Tibor Ernő Galériában.

Aki picit is ismeri Trifán Lászlót, tudja, milyen sok mindennel foglalkozik. Bizonyára sokan ismerik a váradi Metropol Group együttes gitárosaként, énekeseként. Dalszerző, előadóművész, de nemcsak a Metropolnak írt nótákat, hanem kortárs nagyváradi költők jó néhány versét is megzenésítette. Tóth Ágnes számos gyermekverséhez is komponált muzsikát, ebből lett a Macskadomb című lemez. A Lilliput Társulat grafikusa, innen vonult nyugalomba mostanság. Ha kellett, plakátokat, ha kellett, bábokat is tervezett a bábtársulatnak. Régebben a színháznál és a mozivállalatnál szintén tevékenykedett. Mindemellett képzőművész, a Tibor Ernő Galéria (TEG) alkotói csoportjának oszlopos tagja. Grafikákat és kisfilmeket készít, fest portrékat, tájképeket, csendéleteket és absztrakt képeket. Nem utolsósorban kedves, segítőkész ember, igazi jóbarát és talán túlságosan is szerény.

A mostani egyéni kiállításának megnyitóján Trifán Laci eme polihisztorságát méltatta Anca Popescu képzőművész, a Hagyományos Kultúra Megőrzéséért és Népszerűsítéséért Felelős Központ munkatársa is. Gavrucza Tibor, a TEG vezetője pedig bibliai szöveget idézve „jó vénséget” és jó egészséget kívánt Trifán Lászlónak, hogy még sokáig alkothasson és átadhassa mindazt a szépet, ami a lelkében leledzik. A vernisszázson S. Németh Katalin előadásában versek hangzottak el, Baranyi Tünde, az Ady Endre Líceum diákja pedig népdalokat énekelt. A tárlaton főleg csendéletek és tájképek láthatók, pasztellképek és akvarellek. A festmények ezúttal meg is vásárolhatók.    

Trifán László ekként vall önmagáról: „1955. december 10-én születtem Nagyváradon, egy kőhajításnyira az akkori lóvásártól. Amikor felcseperedtem, erre a térre jártam lovakat és más állatokat bámulni. Nagybátyám biztatására itt született meg az első »nagy művem«, a Zöld mezőben szürke lúúú, amit őurasága ötvenbanis summával honorált, ami akkoriban két ropogós kifli ára volt. Az iskolai évek legkedveltebb órája, amit mindig izgalommal vártam, a rajzóra volt. Tanulni nem szerettem, mégis, amikor benőtt a fejem lágya, már komolyabb dolgok is kezdtek érdekelni. Egyszer az osztályterem nyitott ablakán át láttam, amint egy héja körözött az égbolton. Szerettem volna megfesteni..., de nem a madarat, hanem a repülést. Főiskolára nem jártam, nem is próbálkoztam. Amolyan Mottl Román-tanítvány voltam. A ’90-es évek elejétől foglalkozom komolyabban festészettel. Azóta volt tizenkét egyéni kiállításom. A ’96-os, úgy érzem, már olyan volt, mint a kiforrásban levő bor. Tudom, egyszer majd beérik a zamata is. Csoportos tárlatokon is részt vettem – itthon és Magyarországon. Van néhány képem imitt-amott a világban, és van számtalan kép a lelkemben. Az életvágányomon bekövetkezett nagy törésen már túlvagyok, és készülök megfesteni a REPÜLÉST.”

2018.11.06
Galéria
Trifán László a vernisszázson
Alkotótáborban, portrérajzolás közben