Névadójának állított szobrot Szentjobb
Amint véget ért a nemrég kinevezett helyi plébános, Májernyik Mihály celebrálta mise, a római katolikus templomból kivonuló sokaság a közelben lévő parknál gyülekezett. Itt már csatlakoztak hozzájuk a református hívek is. A park főút felőli szegletén fehér leplet himbált a szél, László király szobra készen állt a leleplezésre. Az ünnepi aktus kezdetén Zatykó Jácint alpolgármester köszöntötte a megjelenteket, többek között Molnár József polgármestert, Cseke Attila szenátort, a Vitézi Rend díszőrséget álló tagjait és a Szent Lázár Történelmi Katonai Ispotályos Rend Magyarországról érkezett tagjait, valamint a cserkészeket.
A szobrot az RMDSZ helyi szervezetével közösen állító Pro Szentjobb Alapítvány elnöke, László Sándor betekintést nyújtott a történelmi háttérbe: Szent István jobb karját a csodás mívű gyűrűvel együtt 1061-ben Mercurius apát menekítette az Árpád-kori településre, Berekisre. László király 1084-es váradi látogatásakor – ekkor rakja le a jövendő székesegyház alapjait – Berekisre is eljutott, értesült az eltűntnek vélt ereklye meglétéről, s örömében elrendelte, hogy a régi monostor helyére újat építsenek. Öt év alatt el is készült az új kolostor. „Ekkor a király ismét Berekisre látogat előkelő kísérettel, és Szentjobbra változtatja a település nevét” – idézte fel az alapítvány elnöke.
A helyi Vadvirágok népdalkör alkalomhoz illő énekekkel tisztelgett a lovagkirály emléke előtt, közben Zatykó Jácint és Cseke Attila leleplezte a szobrot. A plébános megszentelte az alkotást, Ledánné Joó Katalin helyi református lelkipásztor pedig megáldotta. A Sipos Béla szalárdi fafaragó és a budapesti Steinbach Sándor által fába álmodott királyszobor talapzatán az alábbi szöveg olvasható: „SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY / 1046–1095 / Itt találta meg 1084-ben Szent István jobb kezét. / 1089-ben az akkori Berekis falut / SZENTJOBB-ra / keresztelte”.
A Himnusz eléneklésével zárult ünnepség során Cseke Attila vázolta László király életútját, követendő példaként emelte ki a keresztény nemzet iránti elkötelezettségét: egyszerre mondták róla, hogy lovagkirály és hogy szent. „Közel ezer évvel uralkodása után a Kárpát-medencei magyarok feladata ugyanaz: az egység megőrzése és a gyarapodás. Egységben kell tartanunk kisebbségben lévő magyar közösségünket, és gyarapodnunk kell családjainkban, szellemiekben és terekben is” – fogalmazott a szenátor.
