Egy magyar européer Biharban (1.)

Dr. Beöthy László politikus

A címbe foglalt minősítés Ady Endrének a Nagyváradi Napló 1903. szeptember 4-i számában megjelent, Beöthy László jubileuma című cikkében olvasható. Ady nem osztogatta könnyen a dicsérő jelzőket a politikusok, közéleti szereplők kedvére. Nézzünk utána: ki volt az a férfiú, aki kiérdemelte ezt a publicisztikai elismerést!

Beöthy László 1860. június 6-án született atyja, Beöthy Andor Hencida melletti, gyürüszeg-pusztai birtokán. Andor, a nagy múltú család feje iskoláit Nagyváradon a premontreiek gimnáziumában s a jogakadémián végezte. 1848. május 23-án már Bihar vármegye aljegyzőjévé választották, de a pennát csakhamar karddal cserélte fel. Hadnagy lett a Károlyi honvéd huszároknál. A szabadságharc után ősi birtokukon gazdálkodott, 1854-ben családot alapított, Beöthy Lászlónak, Beöthy Ödön testvérének a leányát, Stephaniát vette nőül. 1860-ban a sárréti járás főszolgabírójává választották. A provizórium alatt ismét visszavonult Gyürüszeg-pusztára; az alkotmányos élet visszaállításakor azonban, 1867. május 1-én ismét a sárréti járás főszolgabírója lett. 1872. január 24-én elnyerte az alispáni széket. Ettől kezdve évtizedeken át viselte e hivatalt. 1881-ben a berettyóújfalui kerületben országgyűlési képviselővé választották, de mivel a vármegye közgyűlése nem fogadta el a lemondását és alispáni állásának megtartására kérte fel, engedett, és visszajött vármegyéjébe. Mint mondta: ő a közgyűlés felhívásában „az édesanya hívó hangját hallja”… Elnöke volt a Bihar megyei Szabadelvű Pártnak, kormánybiztosa a hortobágyi belvíz-szabályozó társulatnak, s mindezek mellett kifogástalanul vezette Bihar vármegye közigazgatását. Csak fiának, dr. Beöthy Lászlónak 1893-ban főispánná való kineveztetésekor vonult nyugalomba, ezután nemsokára, 1894-ben meghalt.

A vármegye élén

Midőn báró Dőry József 1893-ban nyugalomba vonult, nem volt más főispánjelölt, mint az, akit a közvélemény óhajtott: az élesdi kerület fiatal országgyűlési képviselője, dr. Beöthy László. Az 1893. október 25-én végbement főispáni beiktatási ünnepélyen mondott székfoglaló beszéde nem egyszerű, sablonos székfoglaló volt, hanem a főispáni jogok és kötelességek szabatos pragmatikája.

Édesapja, aki a példaképe volt, alaposan felkészíttette erre a felelősségteljes tisztségre. Iskoláit kitűnő sikerrel végezte, a jogtudori szigorlatokat 1881–82-ben a budapesti egyetemen tette le kitüntetéssel. Ezután ismeretei öregbítése végett a berlini, 1884-ben a bécsi egyetemre s 1885-ben Párizsba ment. Magas képzettséggel, bő tapasztalatokkal térvén haza, rögtön megyei szolgálatba lépett, s 1885 decemberében már árvaszéki jegyző lett. Az 1889-es általános tisztújítás alkalmával másodjegyzővé léptették elő, egy évre rá, majd 1892-ben is az élesdi választókerület egyhangúlag országgyűlési képviselővé választotta. Az országgyűlésen tagja lett a bírálóbizottságnak s állandó előadója a mentelmi bizottságnak; később az egyházpolitikai reformjavaslatok közül a polgári anyakönyvvezetésről szóló, nagy fontosságú indítvány előterjesztésével is őt bízták meg.

1893. október 25-én foglalta el a főispáni széket. Teendőit a legnagyobb lelkiismeretességgel végezte. Társadalmi téren is széles körű tevékenységet fejtett ki. Egyik igazgatója volt az Országos Gazdasági és Iparbanknak, elnöke a Bihar megyei Kárpát-egyletnek, a Biharmegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egyletnek. Sikereit tapintatos, megnyerő modorával, nagy körültekintéssel és öntudatos cselekvéssel vívta ki. Egyéniségét kiváló adminisztratív szakismeret és nagy munkaerő jellemezte. Tizenkét évig töltötte be a főispáni tisztet. Voltaképpen az ő ideje alatt valósult meg Nagyvárad gyors fejlődése, modernizálása. Tisztségéből való felmentését kérve 1905-ben – munkássága elismeréseként – Ferenc Józseftől elnyerte a Lipót-rend lovagja és a valóságos belső titkos tanácsosi címet. De az uralkodói kegynél sokkal többet ér az alábbi méltatás:

Ady Endre: Dr. Beöthy László jubileuma

„Emlékeznek az emberek egy dátumra. És kicsinyek meg nagyok örvendeznek itt Bihar megyében és Nagyváradon, hogy e jelentős dátumra emlékezhetnek.

Főispáni székében tíz éve ül már dr. Beöthy László. Pár hét múlva fordul tizedikszer az installálás fényes napja, és dr. Beöthy Lászlót ünnepelni fogják akarata ellenére. Megindult a mozgalom csöndben, szinte titkolódzva. Nem igen mernek még hangosan szólani róla az emberek, nehogy ismert szerénységével megakadályozzon egy készülő szép ünnepet az az ember, akit ünnepelni akarnak. Bizonyos, hogy e jubileumért harcot kell folytatni a főispánnal. Ez pedig nem a jubilálók hagyományos és köteles szerénysége.

Egy erős férfiú imponáló büszkesége, mely kedvetlenül fogadja a banalitásnak a látszatát is. És mégis lesz ünnep. Lesz díszközgyűlés is. Mi úgy tudjuk, hogy október 25-én. Egyelőre nem fontos a nap biztossága. Itt igazán csak az alkalom a fontos. Az alkalom, mely kibékíti a nemesebb ízlésű embereket is. Íme, csodás népszerűséget szerez egy ember, ki éppenséggel nem kereste ezt a népszerűséget soha, s szeretet száll egy erős egyéniség felé, holott a világon a gyengék serege a nagyobb, s szinte a természet rendelésének tetszik, hogy az erő ne szeretetet, hanem félelmet és titkos gyűlöletet keltsen.

Dr. Beöthy László nagy sikereinek a titka egy ritka és híres képesség, mely kevés embernek adatik meg a kormányzásra jutottak között. Dr. Beöthy László pszichológus. Ismeri és használni tudja az embereket. Úgy tud cselekedni, hogy annak mi lármája sincs. Úgy kormányoz, hogy emberei azt hiszik: övék a kormányzás és a siker.

És Beöthy László erős ember. Csakis erős ember ülhet egy olyan vármegye kormányzói székében, mely valóságos kis ország, s olyan városában, mely szinte amerikaiasan, lázasan és modernül él. Csakis olyan ember ülhet olyan tíz esztendőn át nyugodtan, mint az elmúlt tíz esztendő volt. Mindenki tudja, milyen fordulások történtek. Rendszerek dőltek és születtek. Dr. Beöthy László kitartott, ült s ül erősen főispáni székén. Kormányoz, s dolgozik annyit, mint senki más.

Ha vihar támad, nyugtalanság, veszedelem van, őrá figyel már mindenki. Az ő büszke erejében szinte babonásan bíznak már az emberek. Élvezet nézni egy-egy forró hangulatú gyülekezésen dr. Beöthy Lászlót. Csupa erő és nyugalom.

Magyar européer. Ritka fajta. Becses fajta. Pláne afféle pozíciókban, mint a főispánság. Azok közül az emberek közül való, kikre mi, gondolkozó, kis magyar emberek hihetetlenül büszkék vagyunk. Erőt szokott nekünk adni, hogy az a lekicsinyelt turáni fajta egy Eötvös Károlyt, egy Tóth Bélát, egy Bánffy Dezsőt stb. tud produkálni. És mi ez előkelő egyéniségek közé sorozzuk dr. Beöthy Lászlót. És hány embernek lehetett már az a titkos gondolata, hogy bárcsak ilyen típussá tökéletesülne a szomorú jellemű úgynevezett magyar dzsentri.

Október 25-én vagy más napon lesz-e a hivatalos ünnep – egyelőre mindegy. Az alkalom már megvan. A decennium elég méltó állomás. És mi szívesen állottunk meg, meghajtva lobogónkat, egy erős, kiváló egyéniség előtt. Ez a jubileum s az a közszeretet, mely keresi ez alkalmi ünnepen a megnyilatkozást, nem az ünnepeltet fogja megörvendeztetni, hanem az ünneplőket. Nem a méltóságos, nagyúri pozícióban levő főispánnak akar Bihar megye és Nagyvárad közönsége ismert görögtüzes sablonok szerint parádét és ovációkat rendezni, hanem a büszkeségét akarja hirdetni, hogy olyan egész ember a vezére tíz esztendeje Bihar megyének, aminő Beöthy László.”

(Folytatjuk)

Szilágyi Aladár összeállítása

2019.02.05
Galéria