Ha nem is gyarapodnak, de megvannak

Látogatóban a tenkei református szeretetotthonban

Szinte kora nyári meleggel kényeztető, verőfényes novemberi napon kerestem fel Tenkén a református egyházközség által működtetett szeretetotthont. BERKE SÁNDOR tiszteletessel idéztük fel a létesítmény történetét, a gyülekezet mindennapjait.

Közel negyed évszázada működtet szeretetotthont a Tenkei Református Egyházközség. Berke Sándor lelkipásztorral a szép és rendezett parókián beszélgettem. Az otthont 1994. május 29-én avatták fel, azóta működik; 24 személynek tud teljes ellátást nyújtani egy- és kétágyas, valamint két háromágyas lakrészben. Nyugodt a környezet, társalgót is berendeztek az ebédlőben. Vendéglátóm így emlékezett a kezdetekre:

„Három és fél évig építettük, két egykori iskolaépületet alakítottunk át, közéjük emeltünk egy emeletes részt. Nagy szerencsénk volt, hogy amikor az iskolákat államosították, jogilag ezt az ingatlant nem vette át az egyháztól senki, így az átépítési engedély beszerzése nem okozott különös gondot. Végül az épületet hivatalosan is visszaszolgáltatták. Az eltelt majd negyedszázad alatt mintegy 200 gondozottunk volt. Jelenleg 24 lakója van az otthonnak, ez fedi is a kapacitásunkat. Általában tele vagy majdnem tele vagyunk.”

Megyeszerte jó híre van a tenkei református otthonnak, elismerően beszélnek róla. Az itt végzett szolgálatnak van egy szociális és egy szeretetszolgálati része is, mindkettőben szeretnének helytállni – magyarázta Berke Sándor, vagyis hogy a gondozottak találkozzanak a szeretet gyakorlatban megélt lehetőségével, s ez a lélek számára is új lehetőséget teremtsen.

Állami segítség nélkül

Az otthon lakói nem csak Tenkéről és Bihar megyéből érkeznek. „A szeretetszolgálatnak nincsen identitása, sem egyéb korlátozása. A jelentkezőnek el kell döntenie, hogy elfogadja-e az itteni belső rendet, beleértve a napi két áhítatot. Ez egy-egy igemagyarázatos rövid áhítat, és mindenkinek szól, függetlenül a vallásától. Az otthon a református egyházközség keretében működik, megbízott igazgatója a feleségem, Berke Katinka, ő a gyülekezetünk kántora is. Van itt orvosi ellátás, éjszakai felügyelet, és nagyon lelkes a gondozói csapatunk. Az is mutatja a gondozás színvonalát, hogy nálunk nagyon alacsony az elhalálozás. Hálásak vagyunk Istennek, hogy ilyen emberek szolgálnak itt, hiszen a fizetésük minimálbér.”

Egyébként sok-sok anyagi gonddal küzd a létesítmény, mivel a gondozattak közül csak páran tudják kifizetni az ellátás teljes díját, általában valamelyik családtagjuk is besegít. A lelkipásztor sorjázza a nehézségeket: „Az államtól már 19-szer kértünk támogatást, de különböző okkal-móddal mindig visszautasítják kérelmünket. Ha viszont a megyétől kértünk tűzifára, akkor azt megkaptuk. Az állam a mi intézményünket magántulajdonnak tekinti, ezért nem hajlandó szubvenciót adni. Pedig volt törvényváltozás e téren, de a szemlélet megmaradt. Jobb volna, ha a törvény nem változna, a szemlélet viszont igen. Az ellenben jó jel, hogy nagy viszontagságok között megkaptuk az úgynevezett licenciátust, ez a szociális ellátási tevékenység elismerése, de támogatást így sem kapunk. Most abba kötöttek bele, hogy egyházi intézmény lévén, egyházi könyvelőségünk is van, és az nem kompatibilis az állami könyveléssel, mivel nem az állami pénzintézetekhez nyújtjuk be a nyilvántartásunkat. De egyébként is olyan kevés ez a támogatás – személyenként 200-250 lej –, hogy nem tudom, megéri-e a sok utánajárást. Vannak anyagi gondjaink, volt olyan hónap, amikor huszonkétezer lejnyi veszteségünk volt, ezért igyekszünk csak olyanokat felvenni az otthonba, akik ki tudják fizetni a megszabott díjat. Ma is vannak külföldi kapcsolataink – hollandok, németek –, nélkülük mi már nem lennénk. Csak sajnos lassan kiöregednek, és a fiatalabbak Romániáról mint EU-tagországról fel sem tételezik, hogy itt nem olyan a megélhetés, mint náluk.”

Szükség volna még személyzetre

A szeretetotthon személyzetébe még elkelne néhány ember, ám az itteni fizetések elég kicsik. „Előfordult már – emlékszik vissza Berke Sándor –, hogy fizetésnap előtt egy-két nappal még nem tudtuk, lesz-e elég pénzünk vagy sem, de eddig még az élő Isten soha nem hagyott el, és mindig sikerült valahogy. Mindezek ellenére a gondozás színvonala nagyon jó – ezt nem mi állítjuk, hanem az idelátogató szakemberek mondják. Van saját konyhánk kitűnő szakácsokkal; nem könnyű, de mindig előteremtjük a szükséges alapanyagokat. Van saját állatállományunk, bár kisebb, mint kezdetben volt; földjeinket nem nagyon tudjuk megmunkálni. Sokat jelent, hogy mindennap van friss tej, készítünk gouda típusú sajtot, a hollandok tanítottak meg rá. Szerencsére árusíthatunk használt ruhákat, ez hoz bevételt, de nagyon nagy az adó, amit az államnak be kell fizetni.”

A lelkipásztor a létesítmény jövője miatt is aggódik: „Én és a feleségem 2020-ban nyugdíjba megyünk. Ki folytatja majd az általunk elkezdett utat, nemcsak az otthonban, de az egyházközségünkben is? Az is gondot jelent, hogy az általam nagyra becsült munkatársaim is mind idősek, ők is belefáradnak a munkába. Mi lesz a továbbiakban, ki jön majd ide dolgozni? Eleinte még valahogy működött az önkéntesek jelenléte, ma már ez nem megy; nagyon oda kell figyelnünk arra, ha valaki ilyenre vállalkozna.”

Berke Sándor az otthonlakók lelki egészségét is szívén viseli. „Vannak olyan lakóink, akikre sohasem néz rá senki, a gyerekek külföldön élnek, itt hiába várják a családtagjaikat – ezek elég nehéz esetek.” A gondozottak személyesen veszik fel a nyugdíjukat, és kilencven százalékát – az alapszabályzat szerint – önként az otthonnak adják. „Akinek nincs nyugdíja, annak mi adunk egy kevés zsebpénzt – mondja a tiszteletes. – Az az elképzelésünk, hogy segítsük egymást, ez azt is jelenti, hogy ezt kölcsönösen tegyük, ha mással nem, hát azzal, hogy részt veszünk az istentiszteleten, együtt imádkozunk és hálát adunk Istennek.”

Az egyházi élet

Ezelőtt 25 évvel 770 híve volt a tenkei egyházközségnek, ma csak 370 van – fordítjuk a szót a szeretetotthonról a gyülekezetre. Az apadás oka itt sem különleges: a fiatalok nagy része máshol dolgozik, sokan külföldön, bár egyesek még Tenkén fizetik az egyházfenntartói járulékot. A gyerekeket, időseket, jövedelem nélkülieket leszámítva 240-en fizetnek.

Berke Sándor szinte egy emberöltőnyi ideje, 29 éve szolgál a gyülekezetben; Tenkén is született, gyerekeskedett. „Az első kilenc évemet itt éltem, akkor a család miattam beköltözött Nagyváradra, majd amikor 36 éves voltam, visszahívott a gyülekezet, hogy legyek a lelkipásztoruk. A gyülekezetben sok az idős személy, ha kérik, őket is ellátjuk a szeretetotthonban készített ételekkel. Tavaly ketten konfirmáltak, az idén négy konfirmándusunk van, azelőtt senki nem konfirmált. Én a konfirmációt annyira fontosnak tartom, hogy nem erőltettem egy pillanatig sem. Ha valaki nem annyira érett, hogy legalább vágyódjon rá, inkább később tegye meg ezt a lépést, amikor tudja, mit tesz, és eldönti, hogy akar-e a közösséghez tartozni. A keresztelők száma évenként váltakozó, néha egyet, de olyan is volt, amikor öt-hat gyereket kereszteltem. Házasságkötés egy-kettő, esetleg három van egy évben, temetés sokkal több, évente 18-20-25 is.”

Tenke református templomát 1880–1883 között emelték. „Itt mindig is templom állt, ez a mostani a negyedik, ami ide épült” – világosít fel a lelkipásztor. A templomlátogatás elfogadható, általában a hívek 12-14 százaléka vesz részt az egyházi életben, ez 40-70 személyt jelent. A gyülekezeti élet is minden vonatkozásában működik, van kórusuk, nőszövetségük, az ifjúsági életet ma már csak két-három fiatal képviseli. „Ha nem is szaporodunk, de megvagyunk” – összegezte Berke Sándor.

A továbbiakban még hosszan beszélgettünk a tiszteletessel Tenkéről. Arról a településről, ahol harmadikként a Kárpát-medencében Kossuth-szobrot állítottak. Most is áll – igaz, nem az eredeti – az egyházközség kertjében.

2019.02.05
Galéria
A tenkei szeretetotthon és a református templom
Berke Sándor, a Tenkei Református Egyházközség lelkipásztora
Világos, virágos folyosó az otthonban
Az áhítatot itt tartják, a szószéknél Berke Sándor
A templomkertben néhány éve újra áll a Kossuth-szobor
A szeretetotthon udvari homlokzata
Egyágyas lakrész, kicsi előtér és fürdőszoba is tartozik hozzá
Felkészültek a télre, tűzifa van bőven