Az eredetiség hatványozott varázsa

A metszet talán a leginkább hozzáférhető grafikai műfaj, éppen a sokszorosítás lehetősége miatt. A várbeli Városi Múzeum tavaly október 23-án megnyílt és idén január végéig látható kiállításának viszont külön érdekessége, hogy nem csupán a művészek saját kezűleg készített levonataiból állt össze, hanem olyanokból, amelyeket utólag még különböző technikákkal korrigáltak is az alkotók. A kétszeres aláírás kétségtelenné teszi az eredetiséget, megélhetővé teszi annak hatványozott varázsát. A tárlat létrehozóját és gyakorlati kivitelezőjét, Imre Zoltánt, a múzeum főigazgató-helyettesét kérdeztem arról, hogyan sikerült Váradra hozni a művészetek fellegváraiban otthonos Dalí-, Chagall- és De Chirico-alkotásokat.

– Lengyelországból kaptam az információt, hogy az ott élő híres műgyűjtő Kesauri család készségesen segítene, és a továbbiakban szívesen együttműködne velünk a világ legkülönbözőbb tájairól általuk vásárolt műtárgyakból kiállításokat szervezni. Tizenöt témakörből választhattam, és a téli ünnepkör közeledtére gondolva választottam a bibliai témát. Együttműködési szerződést írtam alá a családdal, és két évre előre kiválasztottuk a következő témákat. Ízelítőül annyit árulnék el, hogy lesz a modern művészeket közvetlenül ihlető japán Hokuszai metszeteiből, Hans Holbein alkotásaiból, a francia impresszionisták közül Degas, illetve a posztimpresszionista Toulouse-Lautrec műveiből is összeállított tárlatunk. Egyébként ezt a kiállítást én magam rendeztem be, a három alkotót három külön terembe helyezve el, illetve a Chirico- és a Chagall-teremben a falon lévő grafikákon kívül még kiállítottuk Dalí kisplasztikáit is. Ügyeltem a külföldi múzeumok egyik fontos rendezőelvére, a reflektorok lehető legadekvátabb elhelyezésére is, vagyis arra, hogy a fókuszpontok a képeken legyenek. Ez a sajátos megvilágítási technika teljesíti ki a három terem közös témakörének megfelelően kialakult egységes szakrális teret.

– Mennyire ismeri a lengyel műgyűjtő család a hazai múzeumi életet?

– Romániából mi vagyunk az elsők, akik vehettünk tőlük, és ez egyben azt is jelenti, hogy majd mi irányítjuk a különböző kiállítások más városokban való megjelenését is. Ezúttal a várbeli tárlaton új koncepciót is alkalmaztam a könnyebb tájékoztatás érdekében, ugyanis a falra helyeztem az információkat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a tárlatlátogatás előtt nincs szükség informálódásra, de ez manapság már a világhálónak köszönhetően sokkal könnyebb és gyorsabb. Az első teremben látható Giorgio de Chirico 22 álomszerű litográfiája, a Jelenések könyvének sajátos értelmezései. Mottója: „Abban a nagy házban, ami az Apokalapszis (…), kíváncsian és boldogan sétálok, mint egy gyerek a játékai között karácsony estéjén.” De Chiricóra nem jellemző a részletesség, érdekes módon viszont a litográfiák részletekben nagyon gazdagok, ám így is dominál a tér, csakhogy ebben a térben minden nyitott. Ajánlanám, hogy amikor a látogató bejön, olvassa el a művek címét, nemcsak azért, mert könnyebb a téma megértése, de döbbenetesen zseniális, amit a témából kiemel az alkotó. A művésznek is olyan arcképét állítottam ki, ami mintegy belenéz a térbe, a kép melletti ablakot pedig elsötétítettem, hogy csak a belső tér éljen. A terem közepére helyeztem Dalí Madonna-kisplasztikáját, ennek a mellkasa ugyanúgy üres, ahogy Dalí általában a Szűzanyát festette, vagyis a mindenséget, a teljességet, tisztaságot jelképező nyitott kebellel. A terem másik Dalí-plasztikája egy nagyon sajátos kereszt, amiről hiányzik Krisztus, és az új hit, az új világeszme robbanását jelzi, a kis gyöngyök pedig az eszméért küzdők vércseppjei. A Dalí-művek mottója: „Ma a misztikus festészet új korszaka velem kezdődik”. A Dalí-terem lényege a litográfiák mellett a sok kisplasztika, érmék, szobrok: a hitet kifejező imádság anyagiasult „változatai”, VI. Pál pápának készítette Pater noster vagyis Mi atyánk címmel. A terem kiemelkedő darabja az ezüst Krisztus-szobor: nincs kereszt, maga a test a kereszt. Állítólag ez a Krisztus-ábrázolás van a pápai pásztorboton is. Nagyon érdekes az utolsó vacsorát ábrázoló dombormű, mintha egy furcsa hullámzás volna, ami az együttlét mágiáját ugyanúgy hordozza, mint az eszme hullámmozgású terjedését. Nagyon érdekes a két Dalí-faliszőnyeg, a zsidóság négyezer éves történetének tiszteletére készítette ezeket. A Chagall-teremben is természetszerűleg az ótestamentumi világ uralkodik, vagyis a zsidóság magját alkotó tizenkét törzs bemutatása. A terem mottója: „Végig, amíg dolgoztam, éreztem, hogy apám és anyám néztek a vállam felett.” Az a legérdekesebb, hogy egy-egy törzs szimbólumában felismerni Chagall összes művének jelképeit, motívumait. A színvilága is jellegzetesen chagalli, vagyis minden alkotáson ott a vörös folt. A Chagall-terem érdekessége Dalínak a tízparancsolatot ábrázoló ezüst éremsorozata, illetve a tizenkét törzset megörökítő tűzzománc-együttes.

A január végéig nyitva tartó kiállítás iránt természetesen nagy az érdeklődés, Imre Zoltán pedig azt is elmondta, hogy az ide látogató nagydiákoknak, elsősorban a fiúknak felhívja a figyelmét arra, hogy a lányok szeretik az értéket, a szépet, találkozni lehet tárlatnézés közben is, hisz ha külföldre mennek, felkeresik a múzeumokat, miért hagynák ki éppen itthon ennek és az ehhez hasonló kiállításnak a csodáját?! A három terem mottója pedig a fiatalság számára mindenképpen útmutató lehet a művészetek világában való tájékozódáshoz.