https://biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=1044
Szerző: Molnár Judit
Település: Köröstárkány
Rovat: Életmód
2019.04.01

Az önfenntartó ház összhangjának varázsa

SEBESTYÉN TERÉZ magyartanárnő spanyolországi tartózkodásuk idején, 2013 szeptemberében, egy unaloműző tévéműsorban látta meg először az önfenntartó házat, és elmondása szerint azonnal úgy gondolta, nekik is ilyenre volna szükségük otthon. Sikerült: legnagyobb örömükre 2018 márciusa óta már benne is laknak. Az önfenntartó ház története – természetesen – nem ilyen egyszerű, de az akaraterő, a határozottság és a tettvágy ezúttal is meghozta a sikert.

– Azzal kellene kezdenem, hogy mindig is ilyen voltam, vagyis ha valami ötletem támadt, akkor annak rögtön nekifogtam. De a házunkról beszélnék inkább, nem magamról. Tíz évig éltünk Spanyolországban, jól kijöttünk, én szociális munkásként dolgoztam, de mindvégig tudtuk, hogy hazajövünk, épp csak az nem volt biztos, hogy hová. A férjem köröstárkányi, én várasfenesi vagyok, s bár azt mondtam, bárhol, csak Tárkányban nem szeretnék élni, amikor 2013 augusztusában itthon jártunk, Tárkányban megláttam egy helyet, és azt mondtam: na itt igen! Kiderült, a föld a férjem családjáé, ő pedig készségesen vállalta, hogy majd nekilát az építkezésnek. Ezzel a gondolattal mentünk vissza Spanyolországba, szeptemberben pedig egy gasztronómiai műsorban láttam meg az önfenntartó házat: Új-Mexikóban, havas tájban, de mondták, bent kellemes meleg van. A ház ugyanis gumiból készült, teljesen önfenntartó, fűtés nélkül termelődik bent a meleg. Megtudtam azt is, hogy a világ több részén is van hasonló. Másnap a világháló Earthship (földhajó) oldalán utánanéztem, és megtudtam, hogy harminc évvel ezelőtt Michael Reynolds készítette az első gumiházat Új-Mexikóban, Taosban, ahol most már egy egész kolónia létezik belőlük. A kutakodásom során az is kiderült, Spanyolországban is van Earthship egyesület, felvettem velük a kapcsolatot, ők mondták, hogy Reynolds Romániába készül egy konferenciára, pontosabban egy „Nagyvárad nevű városba”. Ha nekem mond valaki ilyet, talán el sem hiszem, pedig létezik: amikor valami nagyon meg akar valósulni, akkor biztosan létre is jön. 2014 márciusában költöztünk haza, a konferencia májusban volt, mégpedig azért, mert Várad mellett, Pályiban két fiatalembernek is szöget ütött a fejébe a gumiház, az egyik már fel is építette, ők hívták meg Reynoldsot. Nekem legelőször meg kellett győznöm a férjemet, majd pedig telket kerestünk, mivel a már említett hely fekvése nem felelt meg. Ez nagyon pontosan megszabott: délre és 15 fokkal délkeletre kell néznie. Keresni kezdtünk telkeket, a férjem jobban szeretett volna a faluban, én viszont inkább kint. Végül amolyan se kint, se bent helyen találtuk meg az igazit, nagyon szép a kilátás, neki is láthattunk a munkának, mivel, szomszédok nem lévén, nem zavartunk senkit. 2015 májusában kezdtük a használatból kivont autógumik megtöltését a kotrógép kiásta földdel. Az első tízet mi tömtük meg, nagyon nehéz volt, fel is fogadtunk két embert a további munkára. Azt mondták, többet nem vállalnának ilyesmit, mert nagyon nehéz. A felrakásnál is nagyon kell ügyelni, egy-egy sorba csak ugyanolyan méretű gumik kerülhetnek. Mivel a munkánk miatt csak szombatonként tudtunk az épülő házunkkal foglalkozni – a férjem Talposon dolgozik, én Fenesen tanítok –, 2018 márciusában költözhettünk be.

– A ház összerakása saját terv alapján történt, vagy a telek fekvéséhez hasonlóan annak is megvan a pontos előírása?

– Ez utóbbi. A sorban felrakott gumikat be kell takarni földdel, két fal viszont tulajdonképpen nagy ablak, a fény és a meleg „gyűjtése” miatt. A nappaliban van ugyan egy kandalló arra az esetre, ha télen nagyon zord az idő, de márciustól november közepéig nem kellett fűteni. Nem a gumi, hanem a föld tartja a meleget, nyáron pedig a hűvöset; a gumi csak összetartja a földet. A tetőn van szellőzőnyílás, egyelőre csak egy, de kell még három. A szellőzőnyílások segítik az állandó levegőáramlást, és mivel nekünk még csak egy van, a folyosónk télen hidegebb, nyáron pedig melegebb. A folyosó egyébként tele van virágokkal, ez is hozzájárul a légfrissítéshez.

– Többször említette a ház önfenntartását. A vízellátást hogyan oldják meg?

– Az esővizet gyűjtjük, majd pedig egy sajátos csőrendszerrel többször hasznosítjuk. Elsődlegesen a konyhában, illetve tisztálkodásra, ez visszafolyik a folyosói virágok alá, onnan pedig az illemhelyhez, és ott használjuk fel.

– Gondolom, nagy sikernek örvend a tárkányiak körében.

– Eleinte a környékbeliek jöttek megnézni, Magyarországról is többen érkeztek, érdekességként mondom, hogy köztük egy Ausztráliába elszármazott magyar is, ám épp a tárkányiak úgymond „kivártak” a csodálkozással: meg akartak róla bizonyosodni, hogy valóban alig használunk fát, vagyis tesztelték az első telet, de most már jönnek megnézni. Az érdekes az, hogy a falu felől úgy néz ki, mint egy dombocska, vagyis meg kell kerülni, hogy látni lehessen a nagy üvegablakokat. Interneten is érdeklődtek, és tudtommal valaki már neki is kezdett az elkészítésnek.

– Az elmondottakból arra következtetek, hogy nem bánták meg a hazajövetelt Spanyolországból.

– Nem, dehogy, hisz mondtam is, eleve úgy mentünk el, hogy visszajövünk. Pedig nagyon jó munkám volt, szociális munkásként idősekkel foglalkoztam, de egyre gyakrabban éreztem, az a világ nem az én igazi világom, arról nem is szólva, hogy a kultúra más, mint az én igazi kultúrám. Nagyon szeretjük a házunkat, természetesen Áron fiunk is, aki még Tárkányban iskolás, de jövőre már Nagyváradra megy középiskolába. Mindhármunk természetéből van valami a házunkban, a fiúk modernebb szelleméből csakúgy, mint az én klasszikusabb, rusztikusabb hajlamaimból. A lényeg viszont az összhang megteremtése, amit önfenntartó házunk biztosít: sok előnye mellett ez az igazi varázsa.