Nagy történelmi múlt, szűk jelen Telegden

Február egyik tavaszias napján érkeztem Mezőtelegre, s amíg megtaláltuk vendéglátóm, Erdey Zsolt helyi tanácsos lakását, meglepetésemre mindenütt aszfaltos utcákon közlekedtünk. Később Adrian Codrean polgármestertől megtudtam, hogy a település majd minden utcája le van aszfaltozva. Ám mielőtt a jelenről szólnánk, tekintsünk vissza Mezőtelegd múltjára.

A település neve a telek szó -d képzős alakjából való, ezen a néven először egy 1294-es oklevél említi, egy 1572-ből származó írás Thelegdként jelöli meg. A mező előtag egy 1773-ból származó oklevélben olvasható először. Valamikor a Csanád nemzetség birtokának központja volt. Monostoros hely, a hagyomány szerint a templomosok klastroma állt itt, 1336-ben Csanád érsek a Ferenc-rendieket telepítette oda. 1503-ban Toldy János 24 arany forintért elzálogosította Telegdy Istvánnak. A reformáció alatt Telegdy Miklós és Mihály osztozkodott a kolostor vagyonán. A ferencesek 1561-ben hagyták el a klastromot. Valamikor várkastély is állt itt. A Csanád nemzetség ide települt ága e község után vette fel a Telegdy nevet. Érdemes tudni még, hogy a XIII. század elején a környéken élt a székelyek egyik csoportja, innen költöztek a későbbi Udvarhelyszék területére, ezért ott őket telegdi székelyeknek, a széket pedig Telegdiszéknek, Székelyudvarhelyet pedig Telegdnek hívták.

Az 1880-as népszámlálás 1383 lakost jegyzett fel, közülük 1022 magyar, 223 román; 672 református, 290 római katolikus, 241 ortodox. Az 1992-es népszámlálás adatai szerint Mezőtelegdnek 4040 lakosa volt, 2458 román, 1231 magyar, 285 roma; felekezeti megoszlás szerint 2378 ortodox, 865 református, 112 római katolikus, 22 görögkatolikus, 255 pünkösdista, 71 baptista. A legutóbbi, 2011-es cenzus népességben nem, de nemzetiségi megoszlásban mutat változást: a 4042 lakosból már csak mintegy 860 vallotta magát magyarnak. A polgármester azt mondta, ma mintegy 3700 lakosa van a településnek.

Kétszer volt polgármesterjelölt

Erdey Zsolt községi tanácsos kétszer is volt polgármesterjelölt az RMDSZ képviseletében. Beszélgetésünk során elsőször ő is azt említette, hogy rendkívül nagy mértékben fogy a telegdi magyarság. Sokan költöztek el, mentek külföldre, kevés a gyerek, nagy volt az elhalálozások száma. A fogyást az is mutatja, hogy első polgármester-jelöltsége idején mintegy harminc önkéntes segítette a kampányban, a második jelölésekor ennek még a negyede sem volt már. Egyébként a 15 fős helyi tanácsban 3 RMDSZ-es van, beszélgetőtársam véleménye szerint ez megfelel a magyarság községbeli arányának. Elmondása szerint az önkormányzat a lehetősége szerint támogatja a helyi magyar intézményeket, az egyházaknak minden évben juttatnak különböző összegeket.

Hivatalosan ma csak az összlakosság mintegy 21 százaléka magyar. A legnagyobb problémának Erdey Zsolt azt tartja, hogy nincsenek munkahelyek. A fiatalok is emiatt mennek el. Pedig ez sosem jellemezte Telegdet, hiszen a már XX. század elején kőolaj-finomító és több gyár is működött itt. Azt már más forrásokból tudom, hogy Mezőtelegden az 1910-es években a következő iparvállalatok léteztek: a Bihar–Szilágyi Olajipari Rt., a Hazai Aszfalt Rt., a Magyar Aszfalt Rt., a Bihari Szénbánya és Villany Rt., a Kállai-féle téglagyár, Sátori Mór vegyi gyára, Biehm János fedéllemezgyára és a Kollár-féle kocsikenőcsgyár. Az 1920-as években ezek sora fateleppel, bútorgyárral és szeszgyárral egészült ki.

Erdey Zsolt elmondta, hogy a hajdan egyik legtöbb embert foglalkoztató bútorgyár „gyakorlatilag romokban van”. Az egykori 800 munkásból mára mintegy 100 alkalmazott maradt. A többi nagyobb gyár, mint a fűrésztelep, a rendszerváltás után tönkrement. Jelenleg a MOL-nak van egy nagyobb lerakata a községben, de házigazdám elmondása szerint ott nagyon kevesen dolgoznak, no meg néhányan a Bene International cégnél. Arról elkeseredve beszélt, hogy ez a nagy múltú egykori mezőváros szinte elfelejtett, leírt község lett. Megoldást jelentene az épülő ipari park, hiszen az ide települő új cégek munkahelyeket teremtenének, s ez talán megállítaná az elvándorlást. „Talán ahhoz is hozzájárulna, hogy a földgázt is bevezessék a településre, hiszen ez az egyik kritériuma az ipari park kiépítésének is” – mondta a tanácsos.

Koppány-parti majális

Erdey Zsolt tíz éve az RMDSZ mezőtelegdi körzeti elnöke. Egy időben válságban volt a szervezet, de generációválás után helyrejöttek. „Az a baj, hogy fogyunk, a tagság létszáma is, de megvagyunk, és a lehetőségeket kihasználva működik a szervezet” – hangzott el.

Szóba került a telegdi magyarok által szervezett, egykor nagy sikert és elismerést kiváltó rendezvény, a Koppány-parti majális. A nevét a Telegdet átszelő patakról kapta. „Az első gyakorlatilag egy kampányrendezvény része volt, akkor eldöntöttük, hogy szükség van egy olyan eseményre, amit a helyi magyarság sajátjának tekint. Nagyon jól sikerült, a főszervező az akkori alpolgármester, az RMDSZ-es Filip József volt. Az elején nagy volt az érdeklődés, 1500-2000 ember is megfordult ott, egészen a tavalyelőttig csináltuk, aztán érdeklődés hiányában abba kellett hagyni. Nem érte meg a ráfordított szervezési munkát, a ráköltött pénzt, hiszen alig száz-százötven ember jött el. A költségek is nőttek, a támogatók pedig lassan-lassan eltűntek. Kezdetben a megyei és a helyi tanács, a MOL támogatott bennünket, az utolsó években csak a megye és néhány helyi vállalkozó minimális összeggel. Az is gondot okozott, hogy sokszor rossz volt az idő, szinte végig esett, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy beláttuk, nem lehet tovább folytatni.”

A magyar rendezvények azért nem kerültek ki végképp a község eseménynaptárából, hiszen Telegd is bekapcsolódott a Sebes-Körös menti magyar napok szervezésébe, tavaly például itt tartották a családi napokat.

Polgármesteri gondok

A mezőtelegdi polgármesteri hivatal impozáns épülete talán a legszebb a térségbeli községházák közül, oda is bekopogtunk. Adrian Codrean polgármester szívélyesen fogadott, készségesen ráállt a beszélgetésre. Ottjártunkkor őt is az országos költségvetés késedelmes elfogadása foglalkoztatta. „Gondjaink biztosan lesznek, nagyon sok kivitelezés, beruházás zajlik a községben európai uniós és kormánypénzekből, de egyelőre nem látjuk, hogyan tudjuk majd előteremteni az önrészt, ami a költségek 17-18 százalékát teszi ki” – mondta.

Megtudtuk, hogy az ipari park létesítésén dolgoznak, az infrastruktúra kiépítése és további fejlesztések után várják a vállalatokat. A létesítmény egyelőre 9 hektáron terül el, de ha szükség lesz rá, 30 hektárra tudják növelni a területét. Már vannak jelentkezők, Belgiumból és Franciaországból érdeklődtek – jegyezte meg az elöljáró. Másik nagy beruházásuk az ivóvízvezetékek és a csatornázás kialakítása, ezt már közel tíz éve, még az első mandátuma idején elkezdték, de most is dolgoznak. Erről mi is meggyőződhettünk, több utcában is láttunk erőgépeket, munkásokat.

A polgármester elmondása szerint jól együtt tud dolgozni a helyi tanácstagokkal, külön kiemelte a magyar érdekvédelmi szervezet három tanácsosát. Zárszóként hozzáfűzte: „Mezőtelegd szép település nagyon jó emberekkel, itt évszázadok óta békében együtt élnek az emberek, nem volt soha köztük konfliktus, s ez nagy szó.”

Magyar nyelvű oktatás

A helyi oktatásról beszélve is szóba került a jelentős népességfogyás. Ugyanis Adrian Codrean, amikor polgármester lett, elhatározta: a község minden diákjának szeretetcsomagot osztanak a téli ünnepekre. „Amikor a tisztséget elfoglaltam 2008-ban, 900 csomagot osztottunk ki a gyerekeknek, tavaly már csak 690-et. Tehát tíz év alatt 200 diákkal lett kevesebb” – mondta az elöljáró.

A községhez tartozó falvakban nagyrészt megszűnt mindenfajta oktatás, így Telkesdről (Tilecuș), Kalotáról (Călătani), Kabaláspatakról (Bălaia), Pósalakáról (Poșoloaca) és Pusztaújlakról (Uileacul de Criș) két mikrobusszal hozzák be naponta Telegdre a diákokat. Az iskolába is ellátogattunk, és Antal Enikő tanítónővel, később Szoboszlai-Gáspár Edit Gabriella tanárnővel váltottunk néhány szót egy nagyon szépen berendezett tanteremben. Az összevont III. és IV. osztályba járó tanulókkal is találkoztunk.

A tanítónő elmondta, hogy magyarul csak Mezőtelegden oktatnak mind elemiben, mind felső tagozaton, összevont osztályokban. Az előkészítősök, elsősök és másodikosok egy osztályba járnak, a harmadikosok és negyedikesek ugyancsak egy osztályba. A felsőbb évfolyamokon hasonló a helyzet, csak a nyolcadikosok vannak külön. A magyar osztályokba összesen mintegy ötven gyerek jár, és van egy óvodás csoport is 12 kicsivel. A gyerekek telegdiek, Pósalakáról is ingázik néhány tanuló, és többen Pusztaújlakról járnak be. Azt is megtudtam, hogy a magyarul tanító pedagógusok mindegyike szakképzett, a tanárok általában a községben laknak, de egyesek Váradról ingáznak.

Voltak gondok

Filip József matematika szakos tanárként 1967-ben került Nagyváradról a mezőtelegdi iskolába. Ő is ingázott egy ideig, aztán 1973-ban letelepedett a községben, ottani lakásán beszélgettünk. Ma már telegdinek érzi magát, habár sok minden vonzza még ma is Nagyváradhoz. 2008–2012 között alpolgármester volt, előtte a tanintézetet igazgatta 1990 és 2007 között. Ő is szóba hozta a település történelmi múltját, melyet többen is megírtak, először 1938-ban az akkori református lelkészük, Sass Kálmán, később Kupán Árpád és Varga Árpád.

Amikor Filip József itt kezdett tanítani, a magyar tagozaton párhuzamos osztályokat talált, és évfolyamonként egy-egy osztályt a román tagozaton. Elmondta, hogy abban az időben az iskola nagy gondja volt a roma gyerekek beiskolázása, hogy érvényt szerezzenek a tankötelezettségnek. Arról is szólt, hogy az itt végzett diákok általában váradi középiskolákban vagy szakiskolákban folytatták tanulmányaikat.

A magyarság fogyását a nyugalmazott pedagógus is szóba hozta. Jellemző a folyamat a Telegdhez tartozó két magyar falura, Pusztaújlakra és Pósalakára is. „Van úgy, hogy végigmegyek a pusztaújlaki utcán, és nem hallok magyar beszédet.” Szerinte az egyháznak volna szerepe a magyarság összetartásában, főleg a református egyház igyekszik is megtenni, foglalkoznak a fiatalokkal, gyerekekkel. A teljesen felszámolt helyi ipar mellett a kisiparosokat is hiányolja Filip József: „Ma nincs Telegden egy cipész, aki megjavítaná a lábbelinket. Fájó dolgok ezek, és nem látok megoldást.” Az egykori szép szüreti bálok sora is megszakadt, nincsenek táncosok, akik végigvonulnának az utcákon hívogatni.

Szólt a nagyjából másfél évtizede tapasztalható fejlődésről, a víz- és csatornahálózat kiépítéséről is. A gond csak az, hogy a munkálatokkal nagyon lassan haladnak. Szóba került a telegdi gazdák régi gondja, a Sebes-Körösön épült víztározó miatt elveszett földjükért járó kárpótlás, amit a mai napig nem kaptak meg. „Nagyon jó földeket vettek el annak idején mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. A rendszerváltás után dossziékat állítottak össze az egykori tulajdonosoknak, de mindig találtak valami hiányt az iratokban, talán két-három ember kapott valamilyen kártérítést” – mondta Filip József.

Évszázados templomok, világjáró Pacsirták

Szerettem volna személyesen találkozni a község református és római katolikus lelkészével is, azonban elfoglaltságuk miatt sajnos nem sikerült. Ezért csak dióhéjban néhány tudnivaló. Információim szerint Vilcsek Ferenc plébános magyar és szlovák nyelven misézik. A római katolikus templom 1757–1759 között épült, tornya 1792-ben készült el, 1864-ben bővítették, 1994-ben felújították.

Szoboszlai-Gáspár István lelkipásztor küldött néhány adatot a református egyházközségről: a gyülekezet lélekszáma 480; a templomlátogatás átlagosan 15 százalékos, természetesen az ünnepi alkalmakkor ennek a többszöröse. Évente két-három esküvő és ugyanennyi keresztelés mellett 12-15 temetés van. Sajnos a konfirmandusok száma is csökken, a pár évvel ezelőtti 6-8-hoz képest idén ketten vannak, jövőre pedig egy sem lesz.

A lelkész 2002. november 1-én kezdte a szolgálatot a Mezőtelegdi Református Egyházközségben. A ma is használt istenháza az 1500-as években, román kori alapokra épült templomból lett kialakítva, bővítve. Egyik falán magyar szent királyokat ábrázoló festményeket tártak fel. Tekintélyes méretű tornya 1792-ben épült. A műemlék épületről a www.muemlekem.hu honlap ad részletes leírást.

A tiszteletes és főleg a felesége, Szoboszlai-Gáspár Edit szívének kedves a Pacsirták Néptáncegyüttessel való foglalkozás. Az együttes 2003-ban alakult mint a Mezőtelegd és környéke fiataljait összefogó, számukra az autentikus népi kultúrát bemutató, velük megismertető csoport, a néhai Nagy Albert szegedi oktató-koreográfus-etnográfus szakmai irányításával. Az elmúlt 15 év alatt a csoport munkája átfogta a teljes Sebes-Körös mentét. Jelenleg két csoportban közel 50 gyermek és fiatal tagja van az együttesnek Élesdről, Örvéndről, Pusztaújlakról, Mezőtelkiből, Nagyváradról és helyből. Hetente tartják a próbákat. A Magyar Kultúráért díjjal kitüntetett Pacsirták számos hazai és külföldi színpadon (Törökország, Görögország, Svájc, Magyarország) sikert aratott. Vezetőjük Szoboszlai-Gáspár Edit, művészeti irányítójuk és koreográfusuk Gombos András.

Emlékeztünk

Majdnem fél napot töltöttem a Sebes-Körös menti településen, s a fent említetteken kívül másokkal, ismerősökkel is találkoztam. Felidéztük velük az egykor neves helyi focicsapatot is, hiszen több játékos került innen magasabb osztályokba, mint a Lukács testvérek, Velkó József, Szilágyi Gazsi (Pusztaújlakról) és mások. Kísérőmmel, Erdey Zsolttal a labdarúgópályát is megtekintettük, a mellette lévő felújított klubbal. Minden a legnagyobb rendben volt, a pálya elkerítve, a gyepszőnyeg kitűnő. A telegdi focisták jelenleg a megyei második ligában játszanak. Erdey Zsolt elmondta, hogy nem is tudnának magasabb szinten játszani, mivel az már nagy költségekkel jár, az önkormányzat és a csapatot támogató vállalkozó már nem tudná finanszírozni.

Ha nem is tudtam mindenkivel beszélni, aki többet mondhatott volna a településről, úgy érzem, sikerült képet nyújtanom Mezőtelegdről, s az elmondottakból néha kicsengő borúlátás ellenére úgy vélem, van jövője.