Sztarill Ferenc öröksége

Sztarill Ferenc Budapesten szerzett építőmesteri oklevelet 1906-ban, de már ez előtt is Nagyváradon dolgozott mint építési vállalkozó. Saját tervezésű épületei mellett mások alkotásait is kivitelezte. Leginkább Komor Marcell és Jakab Dezső terveit valósította meg, mint például a két Adorján-házat (1903/1905), a Fekete Sas palotát (1908), illetve az Okányi–Schwartz-villát (1911). Ezek hatása érezhető helyenként saját tervezésű munkáin is. De ő kivitelezte a Vágó fivérek terve alapján a Darvas-házat (1911) is.

Sztarill műve a neogótikus stílusú deszki római katolikus templom, ezt 1904-ben szentelték fel, illetve az újirázi római katolikus templom (1912) is.

Hosszú időn át a Nagyváradi Építőiparosok Szövetségének elnöke is volt. Nagyváradon hunyt el 1943-ban. Sírkeresztje megmaradt a felszámolt Olaszi temetőben, a Haller-kápolna közvetlen közelében. A továbbiakban a bihari megyeszékhelyen álló legjelentősebb alkotásait ismertetjük.

Sztarill-palota

Sztarill Ferenc 1902-ben építette magának, saját terve alapján, a Bémer (ma Ferdinand) tér és a Szalárdi (ma Teatrului) utca sarkán álló, a nevét viselő kétemeletes palotát. Elkészültekor az emeleten lakások, a földszinten az Emke kávéház kapott helyet benne. Az építész 1906-ban a Szalárdi utcai mellékhomlokzatot újabb négytengelynyi résszel bővítette. Az 1930-as években alakították át az emeleti lakásokat szállodaszobákká. Ez lett napjainkig az Astoria szálloda.

Az egykori szecessziós díszítésű kávéháznak hányatott sors jutott. 1945 után bezárták, és eltüntették belső stukkódíszes dekorációját. Fehérre meszelt falai között az ötvenes években textil- és készruhabolt nyílt benne, később tárlatoknak adott helyet. Emlékeim szerint valamikor az 1970-es évek elején rendezték be ismét kávéháznak az akkor divatos csőbútorokkal, műanyag lapos asztalokkal. De ez már külsejében és menüje kínálatában is csak torz utánzata volt az egykor itt működő virágzó kávéháznak. Egy évtizede új név alatt korszerűsítették a kávéházat, ez nagyfokú minőségi változást hozott, de már nem a szecesszió jegyében…

A sarki ingatlan külső megjelenésében a szecesszió stílusjegyeit tükrözi, de az ablakoknál gótizáló elemekkel keverve. 1990 után nagyon elhanyagolt állapotba került, s majd csak 2006-ban restaurálták külsőleg. Ekkor már igen példás, szakszerű, műemléknek nyilvánított épülethez méltó munkát végeztek.

Poynár-ház

A Bémer (ma Ferdinand) tér északkeleti oldalán álló, sarki földszintes üzletházat 1907 tavaszán kezdték bontani, hogy helyén novemberre felépítsék a Poynár-házat Sztarill Ferenc terve alapján. Az impozáns épület mindkét homlokzata szimmetrikus. Érdekessége, hogy a földszint síkjából kiugró két felső szintet a félemeleten ívelten előreugró pillérsor tartja. Közöttük a félemelet nagy, szegmensíves ablakai húzódnak.

Ha összehasonlítjuk a tervező egyik előző munkájával, a Sztarill-palotával, elmondható, hogy itt már eltűntek a történelmi stílusjegyek, az egyetlen kivétel a féloszlopokkal díszített sarki torony a barokkos, hegyesített hagymakupolájával. A korábban leromlott állapotú ingatlant két évvel ezelőtt szépen felújították.

Deutsch K. I. porcelánáruháza

Ez a Zöldfa (Vasile Alecsandri) utca 4. szám alatti üzletház az egyike azoknak a jelentős váradi ingatlanoknak, amelyek tervezőjének kiléte bizonytalan. Némi segítséget jelent az azonosításához az, hogy tudható: a tulajdonos Deutsch K. Ignác Fő utcai házát Sztarill Ferenc tervezte és építette 1909-ben. Ennek alapján joggal feltételezhető, hogy ha a kereskedő a háza építését Sztarillra bízta, akkor őt tarthatta alkalmasnak arra is, hogy üzletházát elkészítse.

Egyébként az üzletház építési éve is bizonytalan, a szakirodalom szerint valamikor 1906–1909 között készülhetett. Feltételezésünk szerint inkább 1909-ben, mint előbb. Ugyanis 1910 januárjában már hirdették ezt az üzletet a nagyváradi sajtóban, de előtte még nem.

Az 1970-es években e műemlék épület felújításakor a restaurálásnak egy sajátos módját választották: a facadizmust – azaz csak az utcai homlokzatot hagyták meg, mögötte az egész épületet lebontották, és vasbeton szerkezettel építették újjá. A homlokzati virágdíszek nagy részét is újraöntötték, majd kiszínezték, de a színek azóta kifakultak. Pafka Ernő építész terve nyomán a ház homlokzatát stílusosan felújították.

Sztarill tervezte további ingatlanok

A Szent László Koldusápoló és Fiúgyermek Menedékház (1900) a Szaniszló (ma Eminescu) u. 28. szám alatt; ugyanott az udvarban a Szent László-kápolna (1900); az Orsolya szüzek palotája (1906) a Fő (Republicii) u. 7. szám alatt; Sáfrány-ház (1906) a Kórház (Pasteur) u. 67. szám alatt; a Gerliczy-bérpaloták (1906, 1908) a Fő u. 52., illetve 73. szám alatt; lakóház (1907) az Arany János u. 3. szám alatt; a Sztarill-bérház (1908 és 1910) a Gerliczy (Pescărușului) u. 2., illetve 1. szám alatt; a Zöldfa Szálloda (1908 – átépítés) a Zöldfa (V. Alecsandri) u. 8–10. szám alatt; a Steinberger r. kat. temetőkápolna (1908) a Rulikowski temetőben; a Deutsch-ház (1909) a Fő u. 54. alatt; lakóház (1909) a Hármas (ma Sulyok István) u. 9. alatt; lakóház (1909), a Gerliczy u. 3. és 4. szám; a Seregélyi-ház (1910) a Rulikowski (Armatei Române) út 16. szám alatt; a Sztarill-ház (1910) a Rulikowski út 18. alatt; a Skuba Gyula-féle ház (1910) a Szaniszló u. 25. alatt; a Balázsovits-ház (1911) a Rimanóczy (Iosif Vulcan) u. 9. szám alatt; a Goldstein-bérház (1911) az Alapi (Postăvarului) u. 2. szám alatt; a Kolozsváry-ház (1912), a Rimanóczy u. 2. szám; Andrényi Gusztáv háza (1913) a Deák Ferenc (Gojdu) u. 2. szám alatt; az Oláry-ház (1913) a Körös (Tudor Vladimirescu) u. 17. alatt; a Katolikus Kör udvari szárnya (1914) a Szilágyi Dezső (Moscovei) u. 5. szám alatt; a Szent Imre-palota (1925) a Fő utca. 26. alatt; Sztarill Ferenc lakóháza (1928) a Ritoók Zsigmond (Enescu) u. 55. szám alatt.