https://biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=1369
Szerző: Dánielisz Endre
Település: Nagyszalonta
Rovat: Kultúra, História
2019.07.19

Rejtett adatok szalontai személyiségekről (3.)

A gyulai állami levéltárból, illetve Békés megyei múzeumokból előkerült dokumentumok között válogatva érdekes adalékokat találtunk és adhatunk közre jeles nagyszalontai személyekről.

Kulin György (1905–1989) csillagász

Nagyszalontán, egy külvárosi szerény kis házban született Kulin Vilmos cipész és Tóth Juliánna legkisebb, ötödik fiaként. A család a női nemet egy leánykával gyarapította. Az ügyes és vállalkozó szellemű apa olyan anyagi alapot teremtett családjának, hogy a központhoz és a piactérhez közeli telket vásárolhatta meg, ahol gyermekeinek tágas fészket, az udvaron műhelyt építtetett. Az utódok és leszármazottaik ezt a házat tekintik családi otthonuknak napjainkban is.

Amikor Gyurika kilencéves lett, kitört az első világháború. A megnövelt számú hadsereg tagjainak lábbelire volt szükségük. Édesapja a váradi hadosztálynál jelentkezett: ő elvállalja, hogy havonta több száz párat elkészít. A tágas udvaron két terjedelmes műhelyt emeltek. (A békeidőkben ezeket a tanügyi hatóság inasiskolává, sőt gimnáziumi tanteremmé léptette elő.)

Eközben a felserdült, majd ifjúvá lett Kulin György 1914-ben az újként átadott főgimnáziumba iratkozott be, és 1922-ben leérettségizett. Köztudott, hogy 1919 áprilisától Arany János szülővárosa Nagy-Romániához csatoltatott. A gimnázium élére a mindkét nyelvet ismerő Alexandru Mărgineanu tanárt nevezték ki. A nagyszebeni Román Kormányzótanács úgy rendelkezett, hogy a tanulmányaikat magyarul megkezdett diákok így is fejezhetik be, kivéve az úgynevezett nemzeti tantárgyakat (román nyelv, Románia történelme és földrajza, alkotmánytan). Ezek szerint Kulin György némileg tudott románul. Személyes találkozásainkon büszkén emlegette: diákkorában többször sikert aratott az atlétikában, sőt az induló futballcsapatnak, az NSC-nek kitűnő balszélsője volt. Ennek ellenére nem lett belőle tornatanár.

Bátyjai – a szülőktől elbúcsúzva – Budapesten kötöttek ki. Gyuri töprengett: mit tegyen? Végül követte testvéreinek példáját, átment, és a Közgazdaságtudományi Egyetemre iratkozott be. Két év múltán arról győződött meg, hogy az a pálya, amelyre ott fölkészítették, nem neki való. Hazatért, és apja „gyárában” könyvelési teendőket oldott meg. Ezenkívül a román hadseregben leszolgálta az önkéntesi évet. Ezt követően szülei és bátyjai biztatására visszatért a magyar fővárosba, s a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika–fizika szakos hallgatója lett.

Kitűnő tanuló volt, és vizsgáira szorgosan készült. 1932-ben a 27 éves férfi előtt nyitva állt a kapu a tanári pálya felé, ám betöltetlen állás egyetlen iskolában sem mutatkozott. A frissen diplomázott tanárnak ez a helyzet súlyos gondot jelentett. Alkalmanként kisegítést vállalt. Háromesztendei bizonytalanság után olyan lehetőség nyílt meg előtte, amely új irányt adott életének, és képességeinek kibontakozását is elősegítette: az Asztrofizikai Obszervatóriumban (Csillagvizsgáló Intézet) gyakornokként alkalmazták. Így került Kulin György kapcsolatba a csillagászattal, s az egész életét, örökbecsű tevékenységét meghatározta.

Mint észlelő csillagász már a kezdet kezdetén kitűnt szorgalmával, fáradhatatlan munkabírásával. Az intézetben készült égboltfelvételek kétharmada tőle származik. Miközben feladatát végezte, 87 új kisbolygót fedezett föl. Közülük 13-nak ő volt a pályameghatározója. Az obszervatórium szabályzata előírta, hogy aki ezt teljesítette, maga nevezheti el az objektumot. Szülővárosa iránti háláját azzal bizonyította be, hogy az első nem katalogizált kisbolygó 1936. december 11. óta Szalonta (Salonta) néven kering az űrben. Háború vagy természeti katasztrófa – amitől Isten őrizzen! – elpusztíthatja a várost, de emlékét az idők végtelenéig őrzi a csillagos ég.

Ha már égitest-elnevezésről ejtettem szót, ide illik az a tény, hogy 336 üstököst fényképezett le. Közülük kettő az ő felfedezése. A szakkatalógusok ezeket Kulin néven tartják számon.

1939-ben megszerezte a természettudományok doktora képesítést, majd egyetemi adjunktussá nevezték ki. Csodálatra méltó, hogy az éjszakai megfigyelések s a nappali számoló munka mellett miként jutott ideje szervező tevékenységre és tanulmányok, könyvek megírására. A fent említettek sorába tartozik a Magyar Csillagászati Egyesület, az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló Egyesület, a Csillagászat Baráti Köre.

Az önmegmutatás sorába iktatandó 35 megírt vagy szerkesztett könyve is. Emeljük ki a fontosabbakat: A távcső világa (I–II. köt., négy kiadás); Az ember és a világmindenség; A világegyetem; Amit a csillagokról tudni kell; Mit mondanak a csillagok? Közülük egyesek német, francia, angol és román nyelven is megjelentek. Amikor Magyarországon a fantasztikus tartalmú regények divatossá váltak, álnéven Kulin is csatlakozott e fölkapott műfajhoz. Fábián Imre társszerzővel együtt 1965–1991 között számtalan tudományos és egyben merész képzeletű, izgalmas olvasmánnyal örvendeztették meg az ábrándtörténetek barátait. Néhány cím e sorozatból: Üzen a nyolcadik bolygó; Az ellentmondások bolygólya; Aster; Égi rettenet. Jelenünk csillagászai eltöprenghetnek, tevékeny szaktudósunk miként szakított időt irodalmi alkotásokra.

Ha már a Kulin György nevéhez fűződő csillagászati intézményekről s az általa szerkesztett művekről dicsérően emlékeztem, logikus, hogy a folyóiratokban, heti, napi sajtótermékekben megjelent írásait említetlenül nem hagyhatom. Átnézve a Bartha Lajos összeállította s a Magyar Csillagászati Egyesület által kiadott Kulin-életrajzot, kitűnik, hogy munkásságát a fönt említett tárgykörrel is bővítette. A kétszázat közelítették meg e publikálások. A felsorolást az életrajzíró és munkatársai azzal kezdték, hogy válogatásuk során csupán a jelentősebb írásokat ismertessék. Engem e tény arra kényszerített, hogy egyetlen kiadványt válasszak ismertetésre.

Döntésem nem állított gondok elé. Békéscsabai barátom a Kulin György alapította, szerkesztette, részben írta Csillagok világa című folyóiratot helyezte ajándékcsomagjába. Kellemes meglepetés, hiszen a szülőváros lakói erről mit sem tudtak. A lap gazdája s az anyagi ügyek felvállalója a Természettudományi Társulat Műkedvelő Csillagászok Alosztálya. Az A4-es formátumú, hiteles felvételekkel teljessé tett folyóirat többségében Kulin-kéziratokat közölt. Mellettük ismert csillagászok, eget pásztázó műkedvelők, kolozsvári természettudósok nevével találkozunk. A Csillagok világának kezdő három száma időszerű gondolatokat közöl érthetően, olvasmányosan. Jómagam az olvasókhoz kerülés időpontjait fölöttébb csodálom. Az első évfolyam 1. száma áprilist jelez. Ez már-már hihetetlen tudván, hogy a fasiszta német hadsereg ez év március 19-én megszállta Budapestet. A 2. szám júliust tünteti föl. A hitleristák akkor a zsidókat bevagonírozták, ám a szovjet csapatok megállíthatatlanul közeledtek. A 3. szám októberi, amikor Szálasi teljhatalmú vezető lett, Kulin szülővárosát pedig már a hó 6. napján megszállták a szovjet–román hadak.

A fasizmus 1945 tavaszán történt legyőzése és a kommunista diktatúra bevezetése közötti három év részben a reménykedés, viszont a baloldali eszmék hirdetői számára a korlátlan uralom megszerzésének az időszaka. Olvasóink számára elkerülhetetlen e kérdés: folyóiratunknak mi lett a sorsa? Esztendőnyi szüneteltetés után részben kiegészített címmel és feladatkörrel, 1946 végén kezükbe vehették a Csillagok világa. Csillagászati évkönyv az 1947. évre kiadványt. Megszakítás nélkül ennek folytatásával találkozhattak a következő esztendőben is. 1948 után a Moszkvából érkező „útmutatásokat” érvényesítve Rákosi és a Politikai Bizottság az egyházak, egyesületek, egyének tevékenységét korlátozta, sőt az osztályellenségeknek minősítettekét meg is szüntette. Ez történt a Magyar Csillagászati Egyesülettel és Kulin György személyével is.

A kommunista vezetők 1949 januárjától Kulint eltávolították minden közösségi tevékenységtől. Ekkor családja eltartását biztosítandó, egy újpesti gimnáziumban kapott óraadói állást. Ortutay Gyula néprajzkutatónak és szabadon maradt csillagásztársainak köszönhető, hogy Kulin mellőzését megszüntették. De válaszút elé állították: folytatni kívánja-e eddigi tudományos munkáját, vagy a népszerűsítésnek, az amatőr mozgalomnak kívánja szentelni tudását, idejét. Ő ez utóbbi mellett döntött. Meg is bízták az újként alakult Uránia Bemutató Csillagvizsgáló vezetésével. Feladata lett az újjáélesztett csillagászat népszerűsítése. Szabadtéri előadásai több száz hallgatót vonzottak.

Alulírottnak engedtessék meg, hogy itt szóljon a Kulin Györggyel való megismerkedéséről. 1957-ben az Arany János Emlékmúzeum igazgatójaként több ezer látogatónak mutattam be a Csonkatorony átrendezett termeinek értékeit, újdonságait. Ezeket Kulin György is megtekintette, hiszen évről évre hazatért húgának családjához. Ekkor ismerkedtünk meg és barátkoztunk össze. Mintha a román állam anyagi támogatását kívánta volna erkölcsi viszonzásban részesíteni, fölajánlotta, hogy művelődési házunk nagytermében előadást tart a csillagos ég titkairól. Tudván tudtam, hogy ehhez a Román Kommunista Párt Bihar tartományi ideológiai titkárságának a jóváhagyása szükséges. Nagyváradon a pártszékházban fölkerestem a felelős elvtársat, és ismertettem a népnevelés nagyszerű lehetőségét. Mondanivalómat be sem fejezhettem, mert irodájából dühösen kizavart: „Ilyen fölösleges beszéddel ne bosszantsák dolgozóinkat!”

Eszerint jeles szülöttünk ismerethalmazából mit sem tárhatott föl a szalontaiak számára. Ámde Kulin György sem maradt tétlen. Ettől kezdve minden hazatérésekor 6-8, csillagászat iránt érdeklődő értelmiségit és ifjút hívott meg beszélgetésre Bagosiné Juliska tágas nappalijába. Bevalljam? Jómagam mindig köztük voltam.

Az előzőekből már világossá vált: csillagászunk az ég titkairól Budapesten számtalan előadást tartott szabadban és tágas termekben. Ezt azzal kell kiegészítenünk, hogy a vidéki városokat sem hanyagolta el, sőt egyik legfontosabb feladatának tekintette megyei csillagászati bemutatóhelyek létesítését. A fölkeresetteket arra biztatta, hogy készítsenek távcsöveket. Optikával foglalkozó két vállalattól felszerelést kapott távcsőtükrök készítésére. Ennek eredményeként a vidéki csoportok fémhengereit ellátta a saját maga csiszolta lencsékkel. További segítségként könyveket írt ifjú kutatóknak (pl. A kis csillagász távcsöve, Hogyan készítünk távcsövet, mikroszkópot?).

Néhány évvel nyugdíjazása előtt múzeumunkat megajándékozta csillagvizsgáló távcsőbe illesztendő üveglencsékkel. Tragikus, hogy akkor még nem akadtak olyan helybeliek, akik esténként a csillagos eget vizsgálták volna. Viszont a Tartományi Múzeum hozzánk látogató muzeológusa elvitte a lencséket Nagyváradra. Hasznosították-e őket? Aligha. Ámde jó az Isten, jót ád! Fél századdal ezelőtti két tanítványom, Kósa-Kiss Attila és Csukás Mátyás felnőtt férfiként felelősségtudattal kutatja az ég titkait. Mindketten tagjai a Magyar Csillagászati Egyesületnek, s ettől távcsövet kaptak azzal a kéréssel, hogy e kisváros lakóinak mutassák be a különleges égi jelenségeket.

Az elsőként említett diákom – idősebb lévén – megismerkedett tudósunkkal a szóba hozott találkozókon. Sőt ötleteket kapott a Rejtőző Sasbérc, Csillagvilág című könyvei megírásához. Korábbi érdeme, hogy márványtáblával jelölte meg a Kulin-házat, ez lehetőséget nyújtott a városi tanácsosok számára, hogy ezt az utcát jeles földinkről nevezzék el.

Másodikként említett tanítványom nem találkozhatott példaképével, ennek ellenére Kulin György eszméinek hűséges követője lett. Róla egyet-mást már közöltem, ámde az ő könyvéről, amely 2018-ban jelent meg, már újdonsága miatt sem szólhattam. Kettőzött címe már sejteti, hogy tudományos ismereteket közölt: Csillagok. Asztrofizika mindenkinek.

Ebben az esztendőben emlékezünk a 30. évfordulójára annak a szomorú napnak, amikor Kulin György, Nagyszalonta világhírű szülötte az általa egy életen át tanulmányozott Mindenség lakója lett. Egyetemi végzettségével a Svábhegyi Csillagvizsgáló munkatársaként távcsővel az égitesteket kutatta, helyzetüket, mozgásukat feltárta. Munkásságának kezdetétől szívesen foglalkozott az ismeretterjesztéssel és a műkedvelő csillagászok támogatásával. Illőnek érzem, hogy a föntebb leírottakat Kulin György vallomásával zárjam: „Valahányszor nagyszerű, új élmény részese lettem, hajtott valami benső kényszer, megosztani másokkal ezt a tiszta örömet.”