Huszár hősöknek állítanak emléket

Segítik a magyarországi huszár hagyományőrzők, hogy Érsemjénben szobrot emeljenek Kazinczy Lajos honvéd ezredesnek, Bihardiószegen márványtáblát kapjon Kiss Pál tábornok, Réven pedig Bersek József ezredes – mindhárman az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc biharországi hősei. Az emlékhelyek kialakítását nemcsak szóban vagy erkölcsileg támogatják, hanem pénzbeli hozzájárulással, sőt a diószegi és révi márványtáblák elkészítését is magukra vállalták. Csontos János hagyományőrző huszár századossal beszélgettünk ezekről a tervekről, de elöljáróban az egyesületükről és a Bihar megyei kapcsolataik kialakulásáról kérdeztem.

„Hagyományőrző egyesületünk, a Hajdú-Bihar Megyei Lovas és Huszár Hagyományőrző Sport és Kulturális Egyesület 31 évvel ezelőtt, 1988-ban alakult. Akkor Budapesten volt egy nemzetközi huszár világtalálkozó, az 1913-ban Nagykárolyban született egykori katonatiszt, Hetey Sándor, a lovasszövetség akkori főtitkára szervezte, s meghívta a Hajdú-Bihar megyei lovasokat is. A magyar hagyományőrző huszárok először találkoztak, Hetey ötletére alakult meg az egyesületünk. Ezen a találkozón Hajdú-Bihar megyéből Püspökladány, Kaba, Hajdúszoboszló, Létavértes és Debrecen lovasai vettek részt, no meg a hortobágyi csikósok. Megalakulásunk óta szívügyünk a hagyományőrzés. Valamikor összesen 17 huszárezrede volt az Osztrák–Magyar Monarchiának, mi az 1867-es kiegyezés után alakult és 1918 decemberében megszűnt debreceni 2. számú honvéd huszárezred mintáját követjük. Egyenruhánk is hasonló, piros nadrág, kék csákó, a tiszteknek aranyozott az atillájuk, a közhuszároknak piros. Debrecenben a nemzeti ünnepeken és a városnapon mindig fellépünk. Az első határon túli megjelenésünk 2004. március 15-én volt, az RMDSZ központi ünnepségére Nagyváradra kaptunk meghívást. Felejthetetlen számunkra ez az esemény, a Körös-parton, a Szacsvay-szobornál gyülekeztek az emberek, szerintem több mint tízezren voltak jelen, onnan vonultunk mi huszárok a közönség kíséretében a Petőfi parkban található Petőfi-szoborhoz. Akkor éreztük meg mi is, hogy milyen komoly tisztelete van itt is a hagyományőrzésnek, és a huszárságot itt is nagyon kedvelik. Azóta 138 erdélyi településen jártunk huszár egyenruhában a csapatunkkal. Erdélyben nagy szeretettel fogadtak bennünket, Máramarostól a Székelyföldig, de Biharban és más történelmi tájakon is. Egyesületünk tíz-egynéhány emlékhelyet is létesített, Bihardiószegen például fát ültettünk a Bocskai-emlékünnepséghez kapcsolódva, a Beszterce-Naszód megyei Magyardécsén ötszázezer forinttal támogattuk a székely turul szobor felállítását, több kopjafát is állítottunk, tavaly például Koltón, Hosszúmezőn is vagy Szilágysomlyón, ahol Bem tábornok átvette az erdélyi csapatok parancsnokságát, illetve a pankotai református templom kertjében, ahol Világos után a magyar hadsereg gyakorlatilag letette a fegyvert.”

Idén Bihar megyében három helyen is „leteszik névjegyüket”, emlékezve és emlékeztetve a ’48-as hősökre. Érsemjénben a 15. aradi vértanúként emlegetett Kazinczy Lajos honvéd ezredes szobrát október 25-én avatják fel. „Nagyszerű érzés egy magyarországi hagyományőrzőnek látni azt, hogy Érsemjénben milyen szinten ápolják a település egykori szülötteinek emlékét, hiszen Kazinczy Ferenc már meglévő büsztje mellett szobrot kapott Fráter Loránd, a nótás kapitány és Csiha Kálmán erdélyi református püspök is.”

Csontos János visszaemlékezett arra, hogy két éve, 2017 májusában a Bagamér és Érkenéz között csak hétvégeken nyitva tartó határátkelőn jutott el a csapat lóháton és szekerekkel Érsemjénbe. „Amikor ott vendégül láttak bennünket az érsemjéniek, akkor vetődött fel a gondolat, hogy mi debreceni huszárok szeretnénk megköszönni Balazsi József érsemjéni polgármester hagyományőrző tevékenységét. Azt javasoltuk, hogy a nagy nyelvújító, Kazinczy Ferenc fiának emléket állító kopjafa helyén állítsunk szobrot. A polgármester azonnal elfogadta a felajánlást, mi ott helyben az egyesület nevében felajánlottunk százezer forintot, azt egy későbbi falutalálkozón át is adtunk. Tavaly ősszel Balazsi József felhívott telefonon, hogy sikerült kibővíteni a forrásokat, és Mihály Gábor Kossuth-díjas szobrászművésszel sikerült megállapodniuk, hogy elkészíti a szobrot. Az avatáson mi is részt veszünk, de ott lesznek a székelyföldi huszárok is.”

Beszélgetőtársam elmondta, örömmel látta, hogy Bihardiószegen nemrég az Irinyiek emlékére állítottak szobrot. „Évek óta lelkesítettem az ottaniakat, hogy ezen a településen nemcsak Bocskai vagy Bóné András fordult meg, hanem itt született Kiss Pál, a szabadságharc egyik neves tábornoka, péterváradi dandárparancsnok. A forradalom után tiszafüredi birtokán gazdálkodott, ott is helyezték örök nyugalomra. Felvettük a kapcsolatot Bara László református lelkésszel, idén tavasszal fel is kerestem, és kértem, hogy ismertessen meg a polgármesterrel, mert szeretnék egy emléktáblát elhelyezni Kiss Pál tábornok emlékére valamelyik középületen. Ő azt mondta, sehova se menjek, ezt ők felvállalják. Az emléktáblát egy krasznai kőfaragó fogja elkészíteni, a felújított parókiára fogják elhelyezni. Ez akár kapcsolat kialakulását is jelentheti Bihardiószeg és Tiszafüred között.”

A révi ’ 48-as emlékhelyet is nagyon fontosnak tartja Csontos János. A Kőszegen született Bersek József babérkoszorús huszár ezredes törzstiszt volt, az volt a feladata, hogy az idegen nyelvterületen szolgáló magyar katonákkal megismertesse, mi történik Magyarországon, például újságcikkek felolvasásával. Bersek József nevéhez fűződik egy csehországi huszárezred hazatérése; erre a történetre alapul a 80 huszár című film. Bersek maga is több győztes csatában részt vett. A szabadságharc leverése után nem végezték ki, kegyelmet kapott, és Révre került, ott gazdálkodott, aztán önkezével vetett véget életének.

A debreceni hagyományőrzők egy huszárportya alkalmával, 2013-ban jutottak el Révre. „Akkor jutott tudomásunkra, hogy Bersek József emlékére a helybeliek kopjafát emeltek. Az elmúlt években a helybeli református egyházközség egy szép parókiát épített, szórványközpont is létesült, és Bersek József nevét vette fel. Amikor legutóbb ott jártunk, beszéltem a lelkipásztorral, Papp Csabával és a község alpolgármesterével, Hasas Jánossal, és felajánlottuk, hogy az egyesület költségén egy márványtáblát készítünk és elhelyezzük az épületen. Ennek a felavatása novemberben, a szórványnapon várható. Erre is támogatásokat nyertünk, a hajdúszoboszlóiak már hatvanezer forinttal járulnak hozzá.”

Beszélgetésünk végén Csontos János elárulta, hogy ezzel nem ért véget a ’48–49-es forradalom és szabadságharc egykori biharországi hőseinek felkutatása, hiszen vannak még olyanok, akik számára emlékhelyet szeretnének létesíteni.