https://biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=1422
Szerző: Péter I. Zoltán
Település: Nagyvárad
Rovat: História
2019.10.03

Emlékezés az egykori vármegyeházára

Nagyvárad legrégibb középülete az egykori vármegyeháza, napjainkban ismét a megyei önkormányzat és a prefektúra otthona.

A Bihar vármegyei helytartóság házát az általánosan elfogadott vélemény szerint az 1760-as években építették, eredetileg barokk stílusban. „A megyeháza egyemeletes épület, kellemes homlokzatával végig nyúlik a Széchenyi tér rövidebb sétánya mellett, aztán a Jakab Mihály utcán végig [a] Nagysándor utcára ér, s annak hosszában igen tekintélyes homlokzatot képez, tehát három utczának legszebb dísze ez épület. A Széchenyi térre nyíló homlokzat közepén, a főbejárat felett torony emelkedik, melyen óra és szélirányt mutató nyíl van. A kapu felett áll Biharvármegye címere […] A valóban szép és nagy megyeházában vannak elhelyezve a megyei közigazgatás összes hivatalai: főispáni és alispáni hivatal, árvaszék, számvevőség, levéltár –, ebben van a főispánnak, alispánnak, főjegyzőnek és főlevéltárnoknak csinos lakása; a Széchenyi téri részben középen van a nagyterem, melyet a király és királyné, V. Ferdinánd, II. József, Mária Terézia, István főherceg, Szt. István, József nádor, gróf Széchenyi István, Deák Ferenc és Beöthy Ödön arcképei díszítenek; a kisteremben pedig gróf Rhédey Lajos arcképén kívül több allegórikus kép van felfüggesztve. A megyei levéltár összesen 11 szobában és egy hosszú folyosón van elhelyezve; az iratok az 1688-ik évtől kezdődnek, az előbbiek a török háborúk és tűzvészek alkalmával teljesen elpusztultak –; a jegyzőkönyvek 1688–1787-ig latinul vannak vezetve, 1787–1790-ig németül, ettől kezdve pedig magyarul – kivéve a Bach-korszakot –, a névmutató könyvek 1688–1828-ig latinul, ettől kezdve magyarul vannak; általában a levéltárban igen szép rend van. A nagy terem előtti oszlopos előcsarnok kőpadozatában vastag rézbetűkkel 1855 van írva, mely az építési évszámot mutatja” – olvasható K. Nagy Sándor 1885-ben kiadott monográfiájában.

Egy gyors kiegészítés: az előbbi évszám nem az épület építési évét jelölte, hanem a kibővítésének és átépítésének idejét. E rézbetűs írást ma már hiába keresnénk az előcsarnokban, mivel annak padlózatát egy jó évtizede márványlapokkal burkolták, eltüntetve ezzel a múlt egyik emlékét.

A vármegyeháza építéséről nem maradt fenn hiteles adat. Bunyitay Vincének a váradi katolikus püspökségről írt műve negyedik, posztumusz kötetében az áll, hogy Csáky Imre püspök saját birtokából Várad-Olasziban 1728-ban telket hasíttatott ki, s felépíttette a vármegyeházát. Arról ellenben nem írt Bunyitay, hogy éppen a szóban forgó telekről, a mostani épületnek az elődjéről lehet-e szó.

Biró József művészettörténész szerint a megyeháza megépítését Patachich püspök idejében – tehát valamikor 1759–1776 között – kezdeményezték. Biró e kijelentését Vajai Vay László 1806-ban kiadott, A Német Hívség Nagyváradon című munkájára alapozta. Bármelyik építési év legyen is a hiteles, bizonyos, hogy a XVIII. századi, eredetileg barokk stílusú épületrész csak a Széchenyi térre nézett. A Nagysándor utcai szárnyat 1855-ben építették hozzá. Ekkor a meglévő megyeházát is átépítették, s ezt a nagyterem előtti oszlopos előcsarnok kőpadozatában megörökített 1855. évszám is igazolta.

Az eredeti homlokzatról sajnos nem maradt rajz, csak az átépítettről, Imre János építésznek a megyei levéltárban őrzött rajzkollekciójában. Ez a jelenlegi homlokzattal szinte megegyezik azzal a kiegészítéssel, hogy a földszinti ablakoknak itt még az emeletiekhez hasonló, egyenes szemöldökeik voltak.

A vármegyeháza tehát eredetileg a barokk kor szülötte, de – ahogy Biró József fogalmazott – a főlépcsőház toszkán oszlopaival és pilléreivel s különösen kazettás boltozásával már klasszicizáló jellegű, Hillebrandt idejére csak a lépcsőkorlátok díszítésének szalagmotívuma emlékeztet, mely hasonló a székesegyház parapetjein előfordulóhoz.

A vármegyeháza építéstörténetéhez tartozik az is, hogy 1885-ben főjavítást és átalakítást végzett rajta id. Rimanóczy Kálmán. Belsőleg 2005-ben részben felújították, a munkálat érintette a főlépcsőházat és a dísztermet is.

A vármegyeháza főhomlokzatának függőleges tagozását a két szélső és középső rizalit, míg a vízszintes tagozását az övpárkány adja. A földszint sima felületű, miközben a háromtengelyes sarokrizalitok emeleti részét toszkán pilaszterek szegélyezik, és tömör attika koronázza. A középrizalit négytengelyes, emeleti részén páros toszkán pilasztereket találni. A középrizalit felett emelkedő attika, közepén a nagy órával, a székesegyház építéstörténetének utolsó korszakára emlékeztet. A középrizalit földszintjét nagy ívelt kapubejárat uralja, két oldalán egyszerű, négyzetes ablakok foglalnak helyet. Az emelet ablakai is egyenes lezárásúak, de vízszintes szemöldökkel díszítettek. A rizalitok közti két öttengelyes épületrész ereszes lezárású. A Jakab Mihály (ma Andrei Şaguna) utca felé néző, 14 tengelyes mellékhomlokzat hasonló a főhomlokzathoz, az enyhén kiemelkedő rizalitok ellenben csak kéttengelyesek. Hasonló elveket követ az épület harmadik homlokzata is.

Bizonyos távolságból nézve egy kis karcsú fatorony tűnik fel a középrizalit attikája mögött. Az épülethez képest alig több mint százéves múltra tekint vissza, ugyanis 1897-ben emelték egy hasonló régebbi helyett.

A vármegyeháza elsősorban történeti értéke miatt érdemelte ki az országos jelentőségű, B kategóriájú műemléki besorolást, de a főlépcsőház, illetve a díszterem esztétikai értéke sem hanyagolható el.

Végezetül következzék egy kis irodalomtörténet: „Fölszállott a páva a vármegye-házra / Sok szegény legénynek szabadulására.” Ady fenti sorait a váradiak hajlamosak az itteni vármegyeházával asszociálni, de a nagykárolyiak úgy tartják, hogy a költő pávája az ottani egykori vármegyeházára szállt fel. Annak ellenére, hogy Károlyban Ady csak a diákéveit töltötte, mégsem mondhatjuk bizonyosan azt, hogy a váradi megyeháza ihlette meg a költőt. Mivel a Fölszállott a páva 1907. március 10-én jelent meg a Budapesti Naplóban, vélhetően Ady csak egy szimbolikus vármegyeházára gondolt versében.