https://biharmegye.ro/index.php?oldal=iras&id=1564
Szerző: Péter I. Zoltán
Település: Nagyvárad
Rovat: História, Kultúra
2019.12.02

Az eklektikus építészet szép példája

A XIX. század fordulójának építészetében kiemelkedő szerep jutott az eklektikus stílusnak, ennek egyik jellegzetes nagyváradi emléke a Bémer téri Lévay-ház.

A századforduló építészetét Nagyváradon is a bőség és a sokszínűség jellemezte. A XIX. század második harmadától a romantikát fokozatosan kiszorította az eklektikus építészet. Mint a neve is mutatja, e stílus követői válogattak a régmúlt stílusaiban, visszatértek azokhoz, néha stílustisztán, máskor egyazon épületen több stílust alkalmazva. E többféleségből adódott ennek az irányzatnak a másik elnevezése, a pluralizmus. Mivel az építészek egyfajta történetieskedésre törekedtek, használatos rá a historizmus kifejezés is.

Nagyváradon sokat építettek az eklektika jegyében, ezáltal kialakították a város sajátos arculatát, de a hangsúlyokat, az egyéni jelleget mégis a XX. század elején megjelenő szecessziós épületek adták. Ez utóbbi irányzat megjelenése nem jelentette az eklektika megszűnését, a két stílus párhuzamosan fejlődött, sőt a historizáló építészet túl is élte az alig másfél évtizedig honos szecessziót. A továbbiakban a váradi eklektika egyik jellegzetes épületének, a Lévay-háznak a „megszületését” elevenítjük fel.

A Bémer tér délkeleti részén, a régi kis fahíd mellett a XIX. század elején még néhány kis bolt volt, de ezekből az 1817. május 31-i árvíz és a híd újjáépítése után csak a Sdravich-ház maradt meg a hídfő közvetlen közelében. Ettől a kis düledező házacskától néhány méterrel beljebb a Kiss Sámuel-féle ház következett. A Sdravich-ház közelsége miatt a Kiss-féle ház kétablaknyi részét – a Körös felé eső sarkán – beljebb építették, mint a Bémer térre néző további hattengelynyi homlokzatát. Mindez jól látható az első illusztrációnkon.

A tér mai jellegzetes arculatának kialakulása már 1892-ben elkezdődött a híd melletti Sdravich-ház lebontásával és a Kiss-ház eladása után, az új tulajdonos, Lévay Zsigmond szándéka szerint. Minderről a Nagyvárad 1892. február 21-i számából szerezhetünk tudomást: „A hajdani Kiss Sámuel-házat részben le akarja bontani jelenlegi tulajdonosa, Lévay Zsigmond, s a megmaradt épületrészhez a meglévő udvar beépítésével, az egész telek hosszában végignyúló, a Körös-partra néző egyemeletes házat építtet [építés közben meggondolhatta magát, és kétemeletesre építtette – szerz. megj.]. A ház tervét Hanzlián János építészmérnök, a Bartsch-ház tervezője és építője készítette el. A Sdravich-ház mögötti rész a Körös-part egész hosszában le lesz bontva, s részint a most látható beszögellés, részint a Kishíd felé eső elhajlás kiépítésével egyenes vonalba lesz hozva az épület. Az épület által elfoglalandó köztérért majdnem ötször annyit enged át a város részére Lévay egész telke hosszában úgy, hogy négy méter széles járda futna be a Kishídról a már kiépített Körös-parti korzóra.”

Id. Rimanóczy Kálmánnak hasznosabb lett volna, ha a szomszédos szállodáját a hídfő irányából is meg lehetett volna közelíteni. Ezért egy évvel a Lévay-ház építése előtt elkészítette a Körös-parti korzó tervét. Ennek homlokzati rajzát az építész egyenes ági budapesti leszármazottja, Rimanóczy Jenő jóvoltából használhatjuk illusztrációként. A terv szerint kisajátították volna az egykori Kiss Sámuel-féle házat, hogy a helyén egy tíz méter széles közutat nyithassanak az Ezredévi emléktér irányába. A város közgyűlése végül nem támogatta Rimanóczy tervét. Hogy ennek csak a pénz lehetett-e az oka, vagy egyéb érdekek is közrejátszhattak, esetleg valaki jól lobbizott, azt ma már nehéz lenne kinyomozni. Az ellenben joggal állítható, hogy Rimanóczy terve a város közlekedése szempontjából előnyösebb lett volna.

Rimanóczy közérdekű tervét szerette volna széles körben népszerűsíteni, ezért a homlokzati rajzról fényképmásolatokat készíttetett a váradi Fekete Sándor fotográfussal. Ezt közöljük most mi is. Illusztrációnkon is jól látható a fényképész neve és Nagyvárad megnevezése. A rajz szerint a Lévay-háznak ez a homlokzati rajza csak kis mértékben – inkább tömegében – hasonlít a megvalósult épülethez. De akár azt is megkockáztathatjuk, hogy sokkal látványosabb a megépített változatnál, és jobban illeszkedik a környezetéhez. Mindez megerősíti azt a feltételezésünket, hogy id. Rimanóczy Kálmán saját elképzelését vetette papírra.

A polgármester nem támogatta a tervet, mivel Lévay a nemrég megvásárolt házért túl sokat, 78 ezer forintot kért. Ráadásul még azt is feltételül szabta, hogy 70 ezer forintért megvásárolhassa a szomszédos Stiedl-házat. Emiatt a város közgyűlése sem támogatta Rimanóczy tervét, és 1892 júliusában Lévay Zsigmond megkapta a városi tanácstól az építkezési engedélyt annak ellenére, hogy egy hónappal előtte „harmincöt előkelő polgár” ismételten kérvényezte a Lévay-ház kisajátítását, és egy olyan széles utca kiépítését a part mentén, amely a szálloda előtti utca meghosszabbítása lett volna. A Körös másik oldalán levő Kossuth utca házainak tulajdonosai és Rimanóczy Kálmán hajlandók lettek volna hozzájárulni a költségekhez is. Mindhiába, maradt a Lévay-ház eredeti terve.

Augusztusban már bontották a Sdravich-házat, majd 1893-ban hozzákezdtek a Lévay-ház építéséhez. Az új emeletes ingatlan 1894 májusában lett kész. Ugyanebben a hónapban elkészült a ház előtt végigfutó járda is. Ez három méter széles volt – nem négy, ahogy eredetileg elképzelték –, bár az is igaz, hogy megtoldották egy kőgyámokon nyugvó, a folyópart felé kinyúló, egyméternyi márványlapos résszel. Mintegy két évtizede ez utóbbi függőfolyosószerű építmény statikailag veszélyessé vált, az egészet lebontották, és csak a járda maradt a maga háromméternyi szélességével.

Az újonnan épített Lévay-ház mellett, a Bémer tér irányában, meghagyták az emeletén egyenes szemöldökű ablaksoros egykori Kiss-ház egy részét is (számozása szerint a Bémer tér 1. szám alatt). Az egyik mellékelt képeslapon a Lévay-ház után a sorban a XIX. század első harmadából való, tíztengelyes Stiedl-féle ház következik, amely a maga egyszerű homlokzatával nem sok szemet vonz. A kereskedők változatos, helyenként díszes portálékkal próbálták színesíteni ezt a képet. Sokkal díszesebb a következő, klasszicista stílusjegyeket hordozó Grünwald-féle ház, ennek csak két tengelye látható a képen. Mindhárom homlokzatát tavaly igen példásan felújították. Talán következik rövidesen a Lévay-házé is.